A patakba égi víz ömlik

zuhog az eső

A történeted, amit elmesélsz

a folyó, amin utaztál idáig

és az arcod,

amint el-elhallgatsz közben

egy kíváncsi utazó a parton.

(Előttem az ember kétféle természete.)

Megszoktuk a mozgást,

de egy darabig

Láthatlak, mert

én is partra szállok

Mögöttem várnak hullámaim.

És az óra végén

ha visszaszállsz hajódra

és én is felveszem

a sorsom fonalát

újra sejtjük a célt

ahova a hullámok simulnak:

van hely

ahol az égi vizekbe ömlik

a patak