Még egyszer: Temesvári Gabilla - Mitikus állatok

A könyvet (Temesvári Gabilla: Mitikus állatok) ajándékba kaptam egy kedves ismerőstől. Buda fiam (2 éves múlt) azonnal birtokba is vette, és jelentőségteljesen rámutatott a borító gyönyörű sólymára, és azt mondta: AHA.

Ezzel a gesztussal azt szokta jelezni, ha egy dolog nagyon fontos, és a nyelv nem fejezheti ki megfelelően a lényegét. Persze, azonnal elolvastuk a sólyom jelentését…

A fentiekből is látszik, hogy ember és állat mitikus vagy történelmi ősidőkbe visszanyúló kapcsolata olyan téma, ami mindannyiunkat érint. Ma már ritkábban a személyes viszony, sokszor inkább az okanincs érzelmi vonzódás, a véletlen, netán álombeli találkozás miatt tudatosodik bennünk az állatvilág valamelyik tagja hosszabb-rövidebb időre.

Elgondolkozunk-e létükön, és velük való sajátos kapcsolatunkon, vagy sem, gyakran csupán annak a függvénye, hogy van-e olyan tudás a birtokunkban, ahová fordulhatunk, ha üzenetüket meg akarjuk fejteni, vagy tudatalattinkra bízzuk a sokszor nyilvánvalóan szükséges cselekedetet. (Aztán csodálkozunk, ha nem tetszésünk szerint, hanem a maga módján oldja meg a feladatot.)

Mik ma, és mik voltak az emberiség történelme során az állatok? Táplálék, ellenség, szimbólum, segítő szellem, isten, álomkép? Tudatunk kivetülései, tulajdonságaink hordozói, vagy az emberiség teremtői? A világ sarkainak felügyelői, régen volt emberek? Minek nevezik őket a mítoszok, és mit jelentenek a hétköznapokban? Temesvári Gabilla nem tukmálja ránk a mindent megoldó csodaválaszt, hanem egy egyszerűen kereshető, hangulatunk szerint kedvvel végigolvasható, vagy szükség esetén lapozgatható, lexikonszerűen átlátható vezetőt ad a kezünkbe. Misztikus és hétköznapi lényekről szóló történeteket idéz fel élményszerűen, ízelítőt ad a róluk szóló mítoszokból, amiket az irodalomjegyzék segítségével aztán közelebbről is megismerhetünk.

A könyvhöz tartozó kártyajáték segítségével kiválaszthatjuk segítő szellemünket, vagy közelebb juthatunk egy aktuális probléma megértéséhez, vagy egyszerűen csak játszhatunk.

Buda fiam például azonnal összerajzolta a neki tetsző kártyákat, pedig csak egy percre hagytam egyedül a szobában a könyvvel. Nyilvánvalóan tudja, hogy ez a tudás arra való, hogy birtokba vegyük, és a magunk személyes módján használjuk.