Családállítás & Személyiségintegrációs tréning

Személyiségintegrációs tréning, azaz, személyiségintegrációs családállítás: Emeljük ki és viseljük ékszerként az ékkövet ahelyett, hogy a hátunkon cipeljük a bányát...

Alkotás: tűzzománcok, grafikák, festett kövek, falevelek, fotók, cserépjátékok, írások és más munkák.

Szövegek: a belső kapu napi használata az alkotásban, az életben, a munkában és a közösségben.

Email: szemelyisegintegracios.allitas@gmail.com

2011. október 15., szombat

Sötét, sötét

Behunyom a szemem.

Sötét, sötét...

nem lehet mindent csak úgy megbocsátani.  
Vannak dolgok, amikért, és vannak kérdések, amikre egyszer csak felelni kell.  
Az ilyen tény megtámadja az energetikai stabilitást és változást generál a kapcsolatban.
Ha egy ilyen tény a kötelékeink valamelyik, elég mélyen rejtőző pontjára telepszik, már csak a nagyon erős, tartalékul szolgáló szeretettel érhető el.
És van, hogy a rend visszaállítására tett erőfeszítések annyira kimerítik ezt az tartalékot, hogy megbomlanak maguk a kötelékek is és visszafordíthatatlanná válik a változás.
Bánat, fájdalom, harag és félelem  dolgoznak rajtam, ők alvilágom istenei.
Általuk később majd könnyebb leszek, de ez most csak a tökéletlenség, a maradvány-lét érzete, a zuhanás.
Elszakadás az otthonosnak, valósnak tudott én - és mi képtől, ami az új pályára való találás rémisztő előfeltétele.

Születés, születés
Halál, halál

Ha ilyen a halál és ennyire keveredik az élettel, akkor mennyi élet lehet a halálban?
Na, ilyenkor kell új energiaforrásokat felfedezni.

Ne félj,
szükségemben sem lopok tőled.
Mástól sem lopok.
Hagyom, hogy egy engem kereső erő legyen a támasz, iszom a forrásvizet.
Kérlek, te se lopj.
Elégedjünk meg azzal, hogy a félelmünkből keletkezett tükör előtt állunk, félünk, mert látjuk, hogy felek vagyunk.

Úgy döntöttem, hogy megváltoztatom pillantásomat.
Ebből a másik nézőpontból látom, hogy a fenti tapasztalattal egyidejűleg szívem milyen erőkkel készíti és varázserőm mennyi gonddal díszíti kozmoszomat, a szeretet helyét.


kiegészíteném egy linkkel, csak mert annyira aktuális: http://csillagmag.hu/csillaguzenetek/levalas-a-kollektiv-tudattalanbol/

2011. október 11., kedd

Új írás híján hadd kerüljön ide egy régi, ha már a ma reggeli ködök láttán eszembe jutott:

Kőmadár énekel
holnap majd a hegyre száll a köd
kezünkről
arcunkról
és szívünkről
hazaimbolyognak majd az árnyak
vigyázzunk hát
ha eljön a nappali arcú halál
sirassunk hallgatagon.
Tulipánba hajló szívünket
nem remegteti már a fagy
és szivárvánnyá szelídül a szél
mikor a félelem
földre hajított köntösét
fehérre mossa
az eső

2011. augusztus 17., szerda

Amikor a munka és a lélek mélye összeér



ilyen rendezvényt szervezek pályázatírástól a beszámolóig... :-) Bár minden napom ilyen lenne, mint ez volt!

2011. július 19., kedd

Noémi levele

Kedves Barátaim, Asszonytársaim!
Először is szeretnélek üdvözölni Benneteket a messzi Új-Mexikóból, ahová az Élet sodra rendelt. Rendhagyó Sorsom által  híddá váltam , az amerikai indián és magyar szellemiség összekötő hídjává, amely feladatnak az átélt adaptációs és emocionális nehézségek ellenére is igyekszem megfelelni, ahogyan az itt elő medicínás emberek mondják, "shallow bone"-ná,azaz üreges csonttá válni,amely ugyan átereszti az információt, de hozzá nem tesz és abból nem vesz el..
Beszámolómnak mindazonáltal személyes jellege is lesz,mert empirikusan fogadtam magamba a tanításokat, "cselekedtetve tanultam", ezáltal ugyan nem várt nehézségek sora zúdult rám, minek hatására megértettem az Asszonyi minőségbe való beavatás fontosabb alapelemeit.
Miért is oly lényeges Asszonnyá szentelődni? Miért válik az Asszonyi minőség az indián valamint más , ősi,autentikus kultúra alapkövévé?
A kérdés igen egyszerűen megválaszolható..Egy egészséges társadalom alapköve mindig a Család, amelynek érzelmi mozgatója, összetartója a Nő, az Anya. Ez a Hérai minőség szenteli a Nőt a társadalom legfontosabb építő kövévé, tőle függ a Család érzelmi állapota, a gyerekek mentális és érzelmi fejlődése, ezáltal az Asszony  mikrokörnyezetében tevékenykedve a társadalom egészén, egész-ségességén dolgozik.
Az indián szemléletmód legfontosabb alapeleme a Nő tisztelete, amely kiterjesztődik a Földanya tiszteletére és mély megértésére. A Nő,mint óvó,védő,otthont adó, a Földanya Lánya képezi földi életünk legfőbb,Életet adó alapelemét.
A legfontosabb szertartások mindezért a Földanya tiszteletét, szűkebb értelemben a Női minőség tiszteletét állítják középpontba. Ilyen szertartás a lakota eredetű Naptánc is, amely hajdan az ifjak bátorságpróbája is volt. A szertartás alatt kezdetben a fiatal férfiak (ma már nők,asszonyok is) 4 napig táncoltak étlen-szomjan,kikötve az Élet fájához, amelynek két ága a Föld poláris és mágneses tengelyét jelképezi. A fizikai testet a kimerültségig kifárasztó tánc során a táncosok módosult tudatállapotba kerülnek, ebben a megváltozott szellemi állapotban összekötik önmagukat a Földanyával, s fizikai testüket megkínzó áldozatukat felajánlják a Nagy Anyának, szűkebb értelemben az Életet adó Nőnek..A ceremónia több rétegű, minden részt vevőhöz másképp szól. Egyik legfőbb alapeleme azonban a férfiak tisztelgése a Női minőség előtt,valamint az ő beavatásuk a Nőiségbe-megértve ezáltal a világunkat mozgató élet-erőt, önmagukba integrálva személyiségük animáját, Női oldalát.
A férfiak beavatása a nőiség misztériumába más törzseknél is megtalálható, így például a Tiwa nyelvet beszélő Picoris Pueblo indiánoknál. A felnőtté avató szertartásokon mind a nőket,mind a férfiakat egy, a Földanya testébe vájt gödörbe állítják, és sárral befedik őket. Ebben az anyaméhben tartózkodnak az ifjak,míg a közösség tagjai a gödör felett dobbal és énekkel segítik utazásukat. A Föld és a Nőiség mély megértése avatja mind a nőket,mind a férfiakat a közösség teljes jogú tagjává.
Személyes utazásom során szerencsém volt részt venni egy Mescalero Apacs női avatáson, a na''ii''ees szertartáson,mely a törzs legfontosabb,és a történelem során legteljesebben fennmaradt ceremóniája. A pubertás korú lányok avatása, a Na''ii''ees (navajo indiánoknál Kinaldaa) szertartás,más néven Napfelkelte Ceremónia (Sunrise Ceremony) az egész törzset érintő, bizonyos napokon a fehér ember számára is nyitva álló 4 napos ünnep. A pubertás korú lányok első menstruációjukat követően válnak éretté arra,hogy a törzs előtt beavassák őket a női misztériumokba,és a törzs teljes jogú,érett tagjává minősítsék. A beavatás során a nő előtt megmutatkozhatnak rejtett képességei is, például a gyógyítás-gyógyítani tudás képessége, áldást, útmutatást kaphat felnőtt életének megkezdéséhez.
A szertartást az 1900-as évek elején betiltották,és csak 1978-tól gyakorolhatják legálisan, amely évben az Indián törzsek kivívták vallási gyakorlataik függetlenségét.
A szertartás mitológiai háttere az Első Asszony, White Painted Woman (Fehérre Festett Asszony) alakja köré fonódik, akit a legendákban Esdzanadehe, vagy Változó Asszony, Changing Woman néven is ismernek. Fehérre Festett Asszony,aki túlélte a Nagy Áradást egy abalone kagylóban sodródott egy magas hegy tetejére,ahol menedéket találva megvárta,amíg a Víz felszárad a földről. Első gyermeke a Naptól született, és Killer of Enemies-nek, Ellenség Megölőjének nevezte el, Zuni szóval Apache-nek. Második gyermeke az Esőtől fogant, melynek Vizek Fia nevet adta. Fiai felnővén megszabadították a törzset az embereket félelemben tartó óriástól, így békét és harmóniát hoztak a törzsre. Fehérre Festett Asszony a béke idején hálát mondott a fiait vezérlő és segítő szellemeknek,akiktől egy különleges feladatot kapott- a törzs pubertás korba érő leányainak egy rituális avatás során kell átadnia a nőiség misztériumait. Így született meg a Napfelkelte Szertartás, melynek neve utal Fehérre Festett Asszony folyamatos újjászületésére,aki megöregedvén Kelet felé kezdi meg útját,követve a Napot, itt újra megfiatalodik, s a Nappal járva folyamatosan újraéli életét, megszületvén újra és újra,hogy törzse asszonyai számára elhozza a Tudást.
A legendában tisztán látható a Nő feladata, amely a tágabb társadalom érdekében végzett szent küldetés- a béke teremtése fiai által, és a törzs szellemiségének, az Élet misztériumainak életben tartása.
A szertartás során minden nő,asszony részesül ebből az áldásból,Fehérre Festett Asszony szellemi erejéből,mely képessé teszi feladatainak elvégzésére, útmutatóként szolgál földi életének küldetését felismerni,gyógyító hatással van életére, és segít felismerni a Női szerep fontosságát, főbb alapelemeit.
A 4 napos szertartás egy folyamatos ünnep, melynek során az egész törzs összegyűlik,és erejükkel, munkájukkal,szellemi támogatással, tánccal,énekkel, fizikai munkával segítik a beavatandó lányokat. A lányok az avatás során különböző stációkon mennek keresztül, melynek során Fehérre Festett Asszony szellemi útmutatást ad nekik, természetük megértését illetően, beavatva a szellemi örökségükbe, törzsi hovatartozásukba. A próbák során a lányok mély megértésre tesznek szert önmagukban, a saját testi-szellemi képességeik megismerésében, az életüket irányító pozitív és negatív szellemi erők meglátásban, a Nőiség szakrális mivoltjának megértésében, s önmagukat összekapcsolják az Istennői minőséggel. Megértik, mit jelent "nővé válni"- a kemény munka szükségességét, az áldozathozatalt, a mások testi és szellemi jól-léte érdekében hozott önfeladás képességét, az óvó-védő magatartást..A beavatás során megélt testi-lelki változások és az itt tanusított magatartás iránymutató a lányok felnőtt életének későbbi szakaszaiban.
A négy napig tartó ünnepség alatt a lányok rövid szünetek közbeiktatásával végig táncolnak, amely erős fizikai erőfeszítést igénybe vevő tevékenység. A törzs férfitagjai ez alatt dobolnak,és tradicionális táncokkal segítik a lányokat a szertartástűz körül. A Mountain Spirit Dancer-ek ,vagyis Hegyi Szellemtáncosok a Mennydörgés és az Ég szellemi segítségét kérik. A törzs női tagjai körben táncolva és imádkozva segítik a lányokat, és adják testi áldozatukat a beavatandók szellemi-testi szupportálásáért. Mások munkával, tradicionális ételek készítésével, a családok támogatásával,fizikai munkával járulnak hozzá ehhez a törzs szempontjából is igen fontos szellemi eseményhez.
A 4 napos megpróbáltatás után a lányok a 4 égtáj irányába megtett futással avatódnak be a nőiségbe,ezzel reprezentálva az élet négy szakaszát,és tiszteletüket téve Fehérre Festett Asszony szellemének,aki meghozta a Női tudást számukra.
A szertartás végén a már nővé avatott lányok felszolgálják a törzs tagjainak az általuk elkészített földben(Földanya méhében) sütött kukoricakenyeret, melyből ők nem ehetnek- tanúságot téve újra az áldozathozatal fontosságáról és mások szeretetteljes szolgálatáról.
A csodálatos ceremónia így ad átfogó képet nekünk,nőknek a szakrális feladatainkról, melynek egyik legfőbb alapeleme az önmagunk feladása a törzs és a nemzetség érdekében.
Életem során alkalmam volt ennek a minőségnek a megtapasztalására,hiszen férjem a Lipan Apacs törzs tagja. Személyes életem során rádöbbentem arra,hogy a mai Európában a Nő és a Nő szakrális feladatainak megítélése igencsak megrongálódott..az önmegvalósítás, a karrier, a függetlenség, a férfias magatartás imitálása az egyenjogúság nevében az anyaság, a törzs érdekében hozott áldozathozatal, a védő-tápláló magatartás rovására ment..céltalanul kóborlunk a női feladatok erdejében,sokszor útmutatás nélkül, a televízió által sugárzott álértékek magunkévá tétele pedig legtöbbször nem a törzs, a nemzetség érdekét,hanem önmagunkét szolgálja.
A nehéz munka és önfeladás azonban nem szükségszerűen véres áldozat és szenvedés. A keményen dolgozó navajó indián asszonyok imáját küldöm Nektek,asszonyoknak szeretettel, erőt és békét kívánva a hétköznapok szent küldetésének teljesítéséhez.
Szépségben járok
Egész nap  megyek
A visszatérő évszakok során megyek,megyek
Szépséget viszek
Gyönyörű madarak
Gyönyőrű, boldog madarak között
Pollennel megjelölt úton megyek,megyek
Lábam alatt ugráló szöcskék között megyek,megyek
Szépségben megyek
Szépség előttem
Szépség mögöttem
Szépség fölöttem
Szépség körülöttem
Az időben megöregedvén is,a  szépség útján megyek, élet útján
Megöregedve, s újjászületve járok a szépség útján
S szépségben ér ez véget
Szépségben ér ez véget

-- szeretettel,
Noemi Szegedi Enriquez

2011. június 16., csütörtök

Valós idő.
Ez már a Játék.
A Félelem
A Szabadság ellenében.

A tét a tudás: Igazából csak szeretni jöttünk.

2011. június 7., kedd

Összegzés, vagy kivonat a Szabadságból

A helyzet a tudaté
A mozgás a ponté
a mintázat a kiterjedésé
a történet az időé
a tapasztalat az erőé.

A forrás a rejtek
a sodrás a vágy
a meder a sors. 

Hajóm a Vízöntő hullámain
ahol az absztrakt
az absztrakt tükrében nézelődve
a kozmoszt látja.

2011. május 6., péntek

Három fogalom a valóság leírásához és az alkotási folyamat vázlata

Tény: A valóság részecske-természete. Valami, aminek nekiütközünk. Valami bennünk, aminek nekiütköznek az absztraktból jövő üzenetek. Valami, ami a tükörben látszik. Kényszer a változásra.




Áramlat: Sors. A valóság hullámtermészete. Erő, ami a tényeket sodorja. Lelkünk Szándéka, a Vágy. Az absztrakt üzenete. Főbb alkotóelemei:

1. a mélység, vagy sodrás, ami személytelen módon, de tartalmazza a rejtekből kisugárzó információkat. Itt még csak erő/tartalom van, forma nincs. Ez a Vágy. (Az első Isten: Erósz vagy Ámor) Önmagában nem észlelhető, mégis a mindenség összetartó ereje. A sors kódjait „használja” a tények és lelkek egymáshoz kötözésére.

2. Sors, ami a mélység vagy sodrás által közölt információkat kódok formájában kapcsolja a megnyilvánuláshoz/ tényekhez.

3. A sors által a sodráshoz kapcsolt/ a sodrásból kiformált tények árama. Mintázat. Látható, vagy más módon érzékelhető, felderítetlensége miatt nagyrészt azonban sötétnek tapasztalt (= nem tudatos) valóság.



Rejtek: A valóság rezgés-természetének és a rezgés formájában belőle kiinduló, az áramlat hatalma által ténnyé formált információk (mintázatok) absztrakt forrása. A sors által elért és elérendő eredmények rejtett tárhelye. Szeg, amire a létezés erősítve van. A Vágy támasztéka, a tények viszonyítási pontja. Menedék. Ajtó. Kapujanincs átjáró. Egy absztrakt pont, aminek egyszerre 0 és több dimenziónyi kiterjedése van.



A három fogalom a következőképpen származik egymásból:

Az absztrakt átjárója a forma felé: a rejtek, mely rezgés (erők és információk kisugárzása, azaz, emanációk) formájában nyújt a kereső lélek számára segítséget. A rejtek kisugárzása (emanációja) az áramlat, más néven vágy, ami a forráshoz való visszatérés kényszerítő akarását is kelti a lélekben. (A léleknek az absztrakthoz, azaz, az eredetéhez való kötődésének és visszatérési vágyának megnyilvánulási formája). Ennek kódolt formája a sors, ami kényszerítő erővel parancsol és formát, kiterjedést, idő- és térbeli ruhát (paramétereket) ad a tényeknek és létrehozza azt a mintázatot, amit történetként vagy képként észlelünk.



A lélek mindezen fogalmak játéka és játszótere.



Amiről írtam októberben, hogy "valami valósat, vagy legalább egy rám reagáló viszonyítási pontot keresek", az a rejtek, a létem forrása és ugyanez a forrás a létem vége, azaz a halálom, vagy az absztraktba való visszatérésem is. Ide kívánkozik egy Castaneda-idézet, amit már kitettem egyszer ebbe a blogba, de most még egyszer: http://bottyankatalina.blogspot.com/2007/03/castaneda-arrl-hogy-mit-jelent-az-ha.html



Addig is:



Az ezen az úton gyakorolt alkotás létrehozza az eredeti kozmosz hiteles képét vagy leírását, így szakrális tevékenység.



Egy példa versben:



Szabadság és sorsszerűség:



sors lépte nyomok

csillagporon

ennyi az ösvény



A fölemelt lét haladó fokán

koncentrált hétköznapok

de csönd a csendben

szív szeme nyílik szelíden

rést lát a végtelenben.



Megpillantlak a Van ünnepén

hívásod hallom

a kitárult jelen biztonságában

és érzem, hogy kozmoszod

gyengéden mozgatja a szárnyaimat

téged szeretlek

mindenütt önvaló

szabadság!





A vers absztrakt jelentése a fenti fogalmak segítségével:



Sors lépte nyomok: Az áramlat kódjainak kényszerítő ereje által formát nyert tények

csillagporon: az áramlat már kódolt, de még nem személyes felületén

Ennyi az ösvény: létrehozott rajzolata - ezt a tér-idő dimenzió segítségével észleli a lélek.

(Egy másik versben ez így jelenik meg: dolgok a dolgok titkai hátán együtt úsznak a sors hullámán)

A fölemelt lét haladó fokán: amikor minden a tudatosságot szolgálja, az eredetnek (az Úrnő, absztrakt, Isten, Egy stb.) felajánlott élet.

koncentrált hétköznapok: wu wei (mondjuk), belső aktivitás szerény külsőségek mellett.

de csönd a csendben: kontempláció, a lélek magára való figyelme, a rejtek közelségének sejtelme

szív szeme nyílik szelíden: a rejtek megpillantásának képessége.

rést lát a végtelenben: Rejtek. A kapujanincs átjáró.

A fenti szakaszban az jelenik meg, hogy egy tény/lélek mit tehet önnön létezésének meghatározottsága mellett, felett vagy ellenére. Az áramlat sorsnál mélyebb rétege, vagyis a(z Igazság, Szabadság utáni) Vágy az, ami a Kapujanincs átjáróhoz vezet. A Vágy a gyakorlatban számtalan tárgyra rávetül, melyek az „igazit” helyettesítik, ezen a módon vezet a forrásig, így világítja meg az utunkat. (Szimbolikusan ez a létra, aminek a tetejét elérve már várnak a szárnyaink.)

Megpillantlak a Van ünnepén

hívásod hallom

a kitárult jelen biztonságában

és érzem, hogy kozmoszod

gyengéden mozgatja a szárnyaimat

téged szeretlek

mindenütt önvaló

Szabadság!



A harmadik versszakot nem fordítom. Szerintem magáért beszél: a léleknek a rejtekbe való érkezését írja le. A sok rendszer által emlegetett önátadás vagy Istennek való engedelmesség az, hogy a forrás itt közvetlenül a lélekre hat annak tudatossága miatt (vagy a tudatosság miatt már észleli is a hatást, ahogy tetszik). Itt szabadság van, hiszen a sors kódjai nem érvényesek: a lélekhez kötődő tények formálását elvégezték az emanációk, a lélek felvette testetlen/absztrakt formáját, és így illeszkedik a rejtek ajtajának absztrakt kulcslyukába, hogy nagyon képszerű legyek, és végre egy kis humort is kapjon az, aki ezt a sok komoly dolgot mind végigolvasta :-)







A következő írás a rejtekajtón (az abszrakt ajtaján) áthaladt lélek mindenségtudatának bensőséges tapasztalatát közvetíti:

A nyílt szem nem lát a végtelenben.

Nincsen közelség!

Nagyon hiányzik!

Kereslek.

Változik kiterjedésem.

Jutok az égig érő fáig.

Csúcsán a fény.

Tövében forrás.

Nem éri idő.

Itt nincs napnyugta.

Suhognak mozdulatlan szárnyak.

Emelnek az ágakra vissza.

Hozom az egyetlen virágot.





2011. április 30., szombat

Ezek azok

a szituációk, amikor rövid időre meghalunk, és hagyjuk, hogy az alvilág istenei a mérlegre tegyék a szívünket egy tollpihe ellenében. Megmérik, hogy életünk során mennyit kell még lefaragniuk belőle (mivelhogy  mi nem adjuk oda önként) - és az eredményhez hozzá igazítják a sorsot.
Nem vagyok jó, de követek egy belső fonalat, és ehhez a helyzethez érkeztem. Vesztettem? Bizonyos értelemben igen: most történik szívem egy túlsúlyos csücskének lefaragása. Elfogadom, hogy részemről is ez egy áldozat, bár önként nem adtam volna oda, így nem tudom, hová számít. Hogy előre láttam, és most elismerem a magaménak ezt az időt, nem ment meg a fájdalomtól, amivel jár.
Az öndefiníció újrafogalmazásához vezető élmény azonban sorsesemény.
És: biztos, hogy én vagyok a maradék is, és erősebb, teljesebb, mint valaha voltam.

2011. április 29., péntek

Alkotás

véletlen - mint önmagát korrigáló folyamat. Igen, vagy nem?

Bottyán Katalin, 2011. április 29., 6:06
"A véletlent általában egy önmagát korrigáló folyamatnak tekintik, amelyben az egyik irányba történő eltérés ellentétes irányú eltérést idéz elő, hogy helyreállítsa az egyensúlyt. Az eltérések valójában azonban nem korrigálódnak". - Részlet Sári gazdasági pszichológia dolgozatából.

Az önmagát korrigáló folyamatot úgy érthetik, hogy a "reális" valóság (=megszokott sémák)  irányába korrigálja magát, holott nem: az absztrakt valóság az, ami a véletlenen át korrigálja a világképünket. Ez fontos. Amikor a véletlen "betör" a rendezett, biztonságos valóságba, (ami, mint tudjuk, egy agyi konstrukció, amihez hozzá alakítjuk az identitásunkat, ezzel együtt a személyiségszerkezetünket, a zsigeri reakcióinkat, azaz, a világképünket, és ezt folyamatos döntésekkel, értelmezési technikákkal fenn is tartjuk a végsőkig) szóval, amikor a "véletlen" betör ebbe a konstrukcióba, és kicsit megbolygatja, akkor van lehetőségünk újra szétnézni, és megragadni egy magasabb valóságképet. Ha ezt elfogadjuk, érdekes jelenség következik: helyettünk a környezetünk lesz az, ami manipulatívan, vagy akár erőszakkal figyelmeztetni kezd bennünket a helyes magatartásra: a világ visszarendezésére, mert ha mi nyitottak vagyunk, az ő rendezett életük is kinyílik, amit nem biztos, hogy vállalnak. Mégis, apródonként, megváltozik a világ, ha merünk utazni a véletlen hullámain.

Itt jön be, ami körül régóta forognak a gondolataim: a valóság részecske (rendezett, strukturált) és hullám (áramlatszerű) természete mélyén egy rezgés van, aminek a forrása, nos, ez az a bizonyos kapujanincs átjáró.

Viszont a véletlen érzékelése egy pillanattal hamarabb (intuíció) létezik, és hasznos képesség. Segít, hogy a kiszámítható, "rendes" világon túlnézzünk egy nagyobb igazságra, és kicsit kézbe kapjuk a sorsot.

2011. április 3., vasárnap

Zeneiség a madárhangokban, madárhangok a zenében

Égerházi Réka: Zeneiség a madárhangokban, madárhangok a zenében
Messiaen - Le merle noire (kotta)

Sajnos, hanganyagot itt nem tudok megosztani, de érdemes meghallgatni is.

Ami a fenti szakdolgozat plusz értéke: diplomázó nagylányom írta :-)

 Mostmár tudom azt is: ilyen érzés, hogy a madarak iránti elmúlhatatlan kötődésemnek, vagy bárminek, ami lelkem legmélye számára ilyen szinten fontos, folytatása van.

2011. március 8., kedd

Arra ébredek, hogy füttyög egy madár.
A hajnal páráin fürtökben kapaszkodnak a percek.
Élethez így kötöződöm
a Naphoz így emelkedem.
Hallom, ahogy az avar alatt
a holnapi csírák szövevénye
suttogva tervez tavaszt.
Az égbe induló magok számára
formálja Földanya a kelyhet
tenyeremben hideg patakvíz
és még egy kicsi jég.

2011. január 29., szombat

A meghívó Jancsó Magdától érkezett, továbbítom...

Február 4-én VILÁGMÉRETŰ FÖLDMEDITÁCIÓRA hívlak!
Üdvözöllek!

Közös Földmeditációra hívlak
minden este
és február 4-én a 10milliószoros Teremtő Napon 21 óra 12 perctől.

Meditáljunk együtt Földanyáért!


Csatlakozz Te is névvel és pontos e-mail címmel, hogy mielőbb megvalósuljon a
144 000-ek Egysége!


A közös esti 10 perces Meditáció energiája az egyetlen lehetőségünk, hogy megmentsük Földünket. Minél többen meditálunk, annál erősebb lesz a Szeretet Energiája.

Célunk, hogy 144.000 meditáló ember Szeretetenergiája töltse fel a Földet körülvevő Szeretethálót.


Ha úgy érzed, Te is ide tartozol, kérlek, meditálj velünk minden este!

Ha a meditáción túl is tennél még a Föld megmentéséért, akkor kérlek, jelezd nekem e-mailben, az energologia@energologia.hu címen!



Szeretettel
Szabó Kinga Kiara
az Energológia magyarországi képviselője