Családállítás & Személyiségintegrációs tréning

Személyiségintegrációs tréning, azaz, személyiségintegrációs családállítás: Emeljük ki és viseljük ékszerként az ékkövet ahelyett, hogy a hátunkon cipeljük a bányát...

Alkotás: tűzzománcok, grafikák, festett kövek, falevelek, fotók, cserépjátékok, írások és más munkák.

Szövegek: a belső kapu napi használata az alkotásban, az életben, a munkában és a közösségben.

Email: szemelyisegintegracios.allitas@gmail.com
Telefon: 0670 690 6972

2011. május 6., péntek

Három fogalom a valóság leírásához és az alkotási folyamat vázlata

Tény: A valóság részecske-természete. Valami, aminek nekiütközünk. Valami bennünk, aminek nekiütköznek az absztraktból jövő üzenetek. Valami, ami a tükörben látszik. Kényszer a változásra.




Áramlat: Sors. A valóság hullámtermészete. Erő, ami a tényeket sodorja. Lelkünk Szándéka, a Vágy. Az absztrakt üzenete. Főbb alkotóelemei:

1. a mélység, vagy sodrás, ami személytelen módon, de tartalmazza a rejtekből kisugárzó információkat. Itt még csak erő/tartalom van, forma nincs. Ez a Vágy. (Az első Isten: Erósz vagy Ámor) Önmagában nem észlelhető, mégis a mindenség összetartó ereje. A sors kódjait „használja” a tények és lelkek egymáshoz kötözésére.

2. Sors, ami a mélység vagy sodrás által közölt információkat kódok formájában kapcsolja a megnyilvánuláshoz/ tényekhez.

3. A sors által a sodráshoz kapcsolt/ a sodrásból kiformált tények árama. Mintázat. Látható, vagy más módon érzékelhető, felderítetlensége miatt nagyrészt azonban sötétnek tapasztalt (= nem tudatos) valóság.



Rejtek: A valóság rezgés-természetének és a rezgés formájában belőle kiinduló, az áramlat hatalma által ténnyé formált információk (mintázatok) absztrakt forrása. A sors által elért és elérendő eredmények rejtett tárhelye. Szeg, amire a létezés erősítve van. A Vágy támasztéka, a tények viszonyítási pontja. Menedék. Ajtó. Kapujanincs átjáró. Egy absztrakt pont, aminek egyszerre 0 és több dimenziónyi kiterjedése van.



A három fogalom a következőképpen származik egymásból:

Az absztrakt átjárója a forma felé: a rejtek, mely rezgés (erők és információk kisugárzása, azaz, emanációk) formájában nyújt a kereső lélek számára segítséget. A rejtek kisugárzása (emanációja) az áramlat, más néven vágy, ami a forráshoz való visszatérés kényszerítő akarását is kelti a lélekben. (A léleknek az absztrakthoz, azaz, az eredetéhez való kötődésének és visszatérési vágyának megnyilvánulási formája). Ennek kódolt formája a sors, ami kényszerítő erővel parancsol és formát, kiterjedést, idő- és térbeli ruhát (paramétereket) ad a tényeknek és létrehozza azt a mintázatot, amit történetként vagy képként észlelünk.



A lélek mindezen fogalmak játéka és játszótere.



Amiről írtam októberben, hogy "valami valósat, vagy legalább egy rám reagáló viszonyítási pontot keresek", az a rejtek, a létem forrása és ugyanez a forrás a létem vége, azaz a halálom, vagy az absztraktba való visszatérésem is. Ide kívánkozik egy Castaneda-idézet, amit már kitettem egyszer ebbe a blogba, de most még egyszer: http://bottyankatalina.blogspot.com/2007/03/castaneda-arrl-hogy-mit-jelent-az-ha.html



Addig is:



Az ezen az úton gyakorolt alkotás létrehozza az eredeti kozmosz hiteles képét vagy leírását, így szakrális tevékenység.



Egy példa versben:



Szabadság és sorsszerűség:



sors lépte nyomok

csillagporon

ennyi az ösvény



A fölemelt lét haladó fokán

koncentrált hétköznapok

de csönd a csendben

szív szeme nyílik szelíden

rést lát a végtelenben.



Megpillantlak a Van ünnepén

hívásod hallom

a kitárult jelen biztonságában

és érzem, hogy kozmoszod

gyengéden mozgatja a szárnyaimat

téged szeretlek

mindenütt önvaló

szabadság!





A vers absztrakt jelentése a fenti fogalmak segítségével:



Sors lépte nyomok: Az áramlat kódjainak kényszerítő ereje által formát nyert tények

csillagporon: az áramlat már kódolt, de még nem személyes felületén

Ennyi az ösvény: létrehozott rajzolata - ezt a tér-idő dimenzió segítségével észleli a lélek.

(Egy másik versben ez így jelenik meg: dolgok a dolgok titkai hátán együtt úsznak a sors hullámán)

A fölemelt lét haladó fokán: amikor minden a tudatosságot szolgálja, az eredetnek (az Úrnő, absztrakt, Isten, Egy stb.) felajánlott élet.

koncentrált hétköznapok: wu wei (mondjuk), belső aktivitás szerény külsőségek mellett.

de csönd a csendben: kontempláció, a lélek magára való figyelme, a rejtek közelségének sejtelme

szív szeme nyílik szelíden: a rejtek megpillantásának képessége.

rést lát a végtelenben: Rejtek. A kapujanincs átjáró.

A fenti szakaszban az jelenik meg, hogy egy tény/lélek mit tehet önnön létezésének meghatározottsága mellett, felett vagy ellenére. Az áramlat sorsnál mélyebb rétege, vagyis a(z Igazság, Szabadság utáni) Vágy az, ami a Kapujanincs átjáróhoz vezet. A Vágy a gyakorlatban számtalan tárgyra rávetül, melyek az „igazit” helyettesítik, ezen a módon vezet a forrásig, így világítja meg az utunkat. (Szimbolikusan ez a létra, aminek a tetejét elérve már várnak a szárnyaink.)

Megpillantlak a Van ünnepén

hívásod hallom

a kitárult jelen biztonságában

és érzem, hogy kozmoszod

gyengéden mozgatja a szárnyaimat

téged szeretlek

mindenütt önvaló

Szabadság!



A harmadik versszakot nem fordítom. Szerintem magáért beszél: a léleknek a rejtekbe való érkezését írja le. A sok rendszer által emlegetett önátadás vagy Istennek való engedelmesség az, hogy a forrás itt közvetlenül a lélekre hat annak tudatossága miatt (vagy a tudatosság miatt már észleli is a hatást, ahogy tetszik). Itt szabadság van, hiszen a sors kódjai nem érvényesek: a lélekhez kötődő tények formálását elvégezték az emanációk, a lélek felvette testetlen/absztrakt formáját, és így illeszkedik a rejtek ajtajának absztrakt kulcslyukába, hogy nagyon képszerű legyek, és végre egy kis humort is kapjon az, aki ezt a sok komoly dolgot mind végigolvasta :-)







A következő írás a rejtekajtón (az abszrakt ajtaján) áthaladt lélek mindenségtudatának bensőséges tapasztalatát közvetíti:

A nyílt szem nem lát a végtelenben.

Nincsen közelség!

Nagyon hiányzik!

Kereslek.

Változik kiterjedésem.

Jutok az égig érő fáig.

Csúcsán a fény.

Tövében forrás.

Nem éri idő.

Itt nincs napnyugta.

Suhognak mozdulatlan szárnyak.

Emelnek az ágakra vissza.

Hozom az egyetlen virágot.





3 megjegyzés:

blogdogvagyok írta...

Mintha kezdenéd a formákat háttérbe tolni, Katika! Egy világ ez vagy az egyetlen? Ez a magasröptű elmélkedés egyben a mások szabadságának elveszejtése?

Bottyán Katalin írta...

Hogy lenne az !!!

Az alkotáshoz muszáj modelleznem a valóság szerkezetét, hogy realista lehessek. :-) Az alkotási folyamatomat figyelve valami ilyesminek látom.



Ez csak egy blog, az olvassa, aki akarja, más nemigen... Senki szabadságára nem fáj a fogam igazából megelégszem az enyémmel... Remélem, nem gondolja senki az ellenkezőjét.





Képek is vannak, csak nincs időm szkennelni, hogy ide is kitehessem. Igaz, inkább grafikák, meg egyéb besorolhatatlan dolgok, amik szabad kézzel készülnek, fotók nincsenek. ... Rengeteget dolgozom a főállású munkaviszonyomban, mert kell a pénz, és jót is teszek vele.

blogdogvagyok írta...

verstanden :-))

D.