Arra ébredek, hogy füttyög egy madár.

A hajnal páráin fürtökben kapaszkodnak a percek.

Élethez így kötöződöm

a Naphoz így emelkedem.

Hallom, ahogy az avar alatt

a holnapi csírák szövevénye

suttogva tervez tavaszt.

Az égbe induló magok számára

formálja Földanya a kelyhet

tenyeremben hideg patakvíz

és még egy kicsi jég.

Szeretettel várunk a tavasz első jeleire, és szívünk segítségével keressük a saját tavaszunkat, megújulásunkat, kinyílásunkat is.

(Bottyán Katalin)

Személyiségintegrációs állítói napra várunk a Grál Házba 2017. február 20-án 9.30-tól 16.00-ig.

A jelentkezéshez, további információkért kérlek, írj emailt: szintagralban@gmail.com

Szép fehér fa fehér fényben

arany árnyak rejtekében

türkiz fenyők gyűrűjében

föld-emlékű mély erdőben

újra csírázó időben

szívem emlékezetében

jelek jelezte kedves úton.

nem kötelékben

hanem szövetségben

nem értelemben

hanem rejtelemben

találkozzunk ketten

kedves szerelemben

Sötét, sötét

Behunyom a szemem.

Sötét, sötét...

nem lehet mindent csak úgy megbocsátani.  

Vannak dolgok, amikért, és vannak kérdések, amikre egyszer csak felelni kell.  

Az ilyen tény megtámadja az energetikai stabilitást és változást generál a kapcsolatban.

Ha egy ilyen tény a kötelékeink valamelyik, elég mélyen rejtőző pontjára telepszik, már csak a nagyon erős, tartalékul szolgáló szeretettel érhető el.

És van, hogy a rend visszaállítására tett erőfeszítések annyira kimerítik ezt az tartalékot, hogy megbomlanak maguk a kötelékek is és visszafordíthatatlanná válik a változás.

Bánat, fájdalom, harag és félelem  dolgoznak rajtam, ők alvilágom istenei.

Általuk később majd könnyebb leszek, de ez most csak a tökéletlenség, a maradvány-lét érzete, a zuhanás.

Elszakadás az otthonosnak, valósnak tudott én - és mi képtől, ami az új pályára való találás rémisztő előfeltétele.

Születés, születés

Halál, halál

Ha ilyen a halál és ennyire keveredik az élettel, akkor mennyi élet lehet a halálban?

Na, ilyenkor kell új energiaforrásokat felfedezni.

Ne félj,

szükségemben sem lopok tőled.

Mástól sem lopok.

Hagyom, hogy egy engem kereső erő legyen a támasz, iszom a forrásvizet.

Kérlek, te se lopj.

Elégedjünk meg azzal, hogy a félelmünkből keletkezett tükör előtt állunk, félünk, mert látjuk, hogy felek vagyunk.

Úgy döntöttem, hogy megváltoztatom pillantásomat.

Ebből a másik nézőpontból látom, hogy a fenti tapasztalattal egyidejűleg szívem milyen erőkkel készíti és varázserőm mennyi gonddal díszíti kozmoszomat, a szeretet helyét.


kiegészíteném egy linkkel, csak mert annyira aktuális: http://csillagmag.hu/csillaguzenetek/levalas-a-kollektiv-tudattalanbol/

Varázslat:

A nem hajlik igenbe
véges végtelennel
esik szerelembe.

Valós idő.

Ez már a Játék.

A Félelem

A Szabadság ellenében.

A tét a tudás: Igazából csak szeretni jöttünk.

Összegzés, vagy kivonat a Szabadságból

A helyzet a tudaté

A mozgás a ponté

a mintázat a kiterjedésé
a történet az időé

a tapasztalat az erőé.

A forrás a rejtek

a sodrás a vágy

a meder a sors. 

Hajóm a Vízöntő hullámain

ahol az absztrakt

az absztrakt tükrében nézelődve

a kozmoszt látja.

Arra ébredek, hogy füttyög egy madár.

A hajnal páráin fürtökben kapaszkodnak a percek.

Élethez így kötöződöm

a Naphoz így emelkedem.

Hallom, ahogy az avar alatt

a holnapi csírák szövevénye

suttogva tervez tavaszt.

Az égbe induló magok számára

formálja Földanya a kelyhet

tenyeremben hideg patakvíz

és még egy kicsi jég.

Az alkotásról

A kimenő és bejövő jelek egyaránt módosítják a rendszert.

Változásommal valami stabilat, vagy legalább egy rám reagáló viszonyítási pontot keresek, ezért

hullámtermészetem átsiklik ezen a valón,

míg magtermészetem kinő belőle.

Minden jellegzetességem megváltozik.

Milyen határokat módosítottál,

hogy a párhuzamosok összeilleszkedő rendet alkothassanak,

amit tapasztalva felfedezhetem a rezgés csillagtermészetét?

Buborék törékenységű terek ontják a pillanatot.

Mi tegnap egy darab fekete papír, mostanra a kozmosz hiteles másolata.

Így van, mégis csak írás közben értem meg,

hogy az idő nem valós sorrendben tárja fel az igazságot,

inkább csak töredékes motívumokká rendezi az egyetlen valót.

Tudom, mit jelent ez.

Igen, ennyire.

A keskeny pallón könnyedén

huszonnégy óránk peremén

tarka szárnyakkal ül a vágy.

Figyelme most a repedésen

a sima falon megtalált résen:

van-e tér repülni odaát

vagy szője rejtekbe önmagát?

Az idő sodrását keltő mély folyó

Az időre bízza önmagát

A sors ébreszti így történetünket

Hogy meglássuk a tükröt ideát.

Iseum

A mulandóra lehull a fátyol
az örök mutatkozni akar
Ezüst sugárral int az ünnep
rózsánk érinti arany vihar
az Úrnő felnyitja szemünket.

A Szaturnusz emanációja - II. (A Szaturnusz és a Merkúr konstellációja)

Mert szerencsére a Soha körbeér

És biztos támaszt kínál, ami Van

Gombolyodik a lélekfonál

Az útvesztőben nem vagyok magam.

Eloldozás

Egy fürt a tűzbe
a halott fényhozóért
az elvesztettért
a kedves árulóért
Egy fürt a tűzben
a vágy jelképeképpen
Megmaradni
az Úrnő segítsen!

(Kiegészítés:http://csillagmag.hu/tudatmag/tiz-tiz-tiszta-viz/
cikkben le van írva az asztrológiai háttér, amire ez a nagyon munkás éjszakám támaszkodott. A Szaturnusz együttállása a Merkúrral a Szűzben számomra nagyon aktivizáló volt, hiszen születési képletemben is pontra együtt áll ez a két bolygó csak nem a Szűzben, hanem a kör túlsó oldalán a Halakban az elveszített ikertestvér, a Másik jeleként. A Szűzben viszont mi is lenne nálam, ha nem a Hold. Így mikrokozmikus rejtekemben jártam a legfájóbb és legrégibb mélységekben és a mulandóság e súlya alól is feltörtek a könnyeim és ezek a szavak. Aztán láttam álmom és ébredésem között két hatalmas madarat, egyiket a másik után, megfeketedett angyallá válva fejjel lefelé lezuhanni az új piramisok és kerek templomok gyönyörű városa, Atlantisz fölött, majd láttam, hogy a bukott angyalokat követve a csodás épületek a mélybe süllyedtek, törmelék temette be őket. Elmúlik minden.)

A Szaturnusz emanációja

Van egy pecsét
a hallgatás fölött
hogy ő meghalt
messzire költözött.
Ez végleges.
Vágy-törvényt az teremt
hogy rettenetes veszteség
a rend.

Akhilleusz-sarok

Nem félek ellenségtől,
munkától,
fájdalomtól
és haláltól
de a tetterő nélküli szeretettől
mentsen meg az Isten!

Ének Dionüszosz viharában

Csak táncoljatok,

gondolatbabák!

Reggel lelkes szél fúj:

itt az Isten!

Rázkódnak álarcok,

hullnak koronák

mutatkozni az Úrnő segítsen!

Egy napra elegendő támasz

AZ IDŐ

láthatatlan függönye

felhúzódott:

ez itt a perc.

most vége van

pereg, pereg....

LEZÁRVA

a mulandóság

vonz

Ez az élet jele.

Mint a magány

ha a lélek tele.

Hiába szárny,

ha nem emel,

sötét a szó, ha

nem felel.

MAJD MEGNYITVA

állsz

ajtóra vársz

de te vagy

az ajtó

nem vagy

mulandó

ha szó vezet.

MEGÚJUL

arcod, mint a fák

ismétled a reggelt,

a delet, s

nem baj, ha megint

este van.

egy napra

elegendő

támasz.

mert

láthatatlan

holdezüst

ölel: lelked

napja bontakozik

benned.

keverőedény

fölös csont.

a szív

elbírhatatlan kehely.

megszólalni nehéz.

de itt a csend.

tudod, hogy járom

nem csak a végtelent

hanem a véget is.

Itt vagyok.

most látom már a földi dolgokat

minden napnak, órának, szónak a végét.

igen, ez az ismeret hiányzott.

könnyebbnek látszott minden

a mulandóság gravitációja nélkül.

Most megváltozott a kép.

Valamit le kell győznöm.

Ezt figyelembe véve

egészíthetem ki tükrömet.