Családállítás & Személyiségintegrációs tréning

Személyiségintegrációs tréning, azaz, személyiségintegrációs családállítás: Emeljük ki és viseljük ékszerként az ékkövet ahelyett, hogy a hátunkon cipeljük a bányát...

Alkotás: tűzzománcok, grafikák, festett kövek, falevelek, fotók, cserépjátékok, írások és más munkák.

Szövegek: a belső kapu napi használata az alkotásban, az életben, a munkában és a közösségben.

Email: szemelyisegintegracios.allitas@gmail.com

2011. július 19., kedd

Noémi levele

Kedves Barátaim, Asszonytársaim!
Először is szeretnélek üdvözölni Benneteket a messzi Új-Mexikóból, ahová az Élet sodra rendelt. Rendhagyó Sorsom által  híddá váltam , az amerikai indián és magyar szellemiség összekötő hídjává, amely feladatnak az átélt adaptációs és emocionális nehézségek ellenére is igyekszem megfelelni, ahogyan az itt elő medicínás emberek mondják, "shallow bone"-ná,azaz üreges csonttá válni,amely ugyan átereszti az információt, de hozzá nem tesz és abból nem vesz el..
Beszámolómnak mindazonáltal személyes jellege is lesz,mert empirikusan fogadtam magamba a tanításokat, "cselekedtetve tanultam", ezáltal ugyan nem várt nehézségek sora zúdult rám, minek hatására megértettem az Asszonyi minőségbe való beavatás fontosabb alapelemeit.
Miért is oly lényeges Asszonnyá szentelődni? Miért válik az Asszonyi minőség az indián valamint más , ősi,autentikus kultúra alapkövévé?
A kérdés igen egyszerűen megválaszolható..Egy egészséges társadalom alapköve mindig a Család, amelynek érzelmi mozgatója, összetartója a Nő, az Anya. Ez a Hérai minőség szenteli a Nőt a társadalom legfontosabb építő kövévé, tőle függ a Család érzelmi állapota, a gyerekek mentális és érzelmi fejlődése, ezáltal az Asszony  mikrokörnyezetében tevékenykedve a társadalom egészén, egész-ségességén dolgozik.
Az indián szemléletmód legfontosabb alapeleme a Nő tisztelete, amely kiterjesztődik a Földanya tiszteletére és mély megértésére. A Nő,mint óvó,védő,otthont adó, a Földanya Lánya képezi földi életünk legfőbb,Életet adó alapelemét.
A legfontosabb szertartások mindezért a Földanya tiszteletét, szűkebb értelemben a Női minőség tiszteletét állítják középpontba. Ilyen szertartás a lakota eredetű Naptánc is, amely hajdan az ifjak bátorságpróbája is volt. A szertartás alatt kezdetben a fiatal férfiak (ma már nők,asszonyok is) 4 napig táncoltak étlen-szomjan,kikötve az Élet fájához, amelynek két ága a Föld poláris és mágneses tengelyét jelképezi. A fizikai testet a kimerültségig kifárasztó tánc során a táncosok módosult tudatállapotba kerülnek, ebben a megváltozott szellemi állapotban összekötik önmagukat a Földanyával, s fizikai testüket megkínzó áldozatukat felajánlják a Nagy Anyának, szűkebb értelemben az Életet adó Nőnek..A ceremónia több rétegű, minden részt vevőhöz másképp szól. Egyik legfőbb alapeleme azonban a férfiak tisztelgése a Női minőség előtt,valamint az ő beavatásuk a Nőiségbe-megértve ezáltal a világunkat mozgató élet-erőt, önmagukba integrálva személyiségük animáját, Női oldalát.
A férfiak beavatása a nőiség misztériumába más törzseknél is megtalálható, így például a Tiwa nyelvet beszélő Picoris Pueblo indiánoknál. A felnőtté avató szertartásokon mind a nőket,mind a férfiakat egy, a Földanya testébe vájt gödörbe állítják, és sárral befedik őket. Ebben az anyaméhben tartózkodnak az ifjak,míg a közösség tagjai a gödör felett dobbal és énekkel segítik utazásukat. A Föld és a Nőiség mély megértése avatja mind a nőket,mind a férfiakat a közösség teljes jogú tagjává.
Személyes utazásom során szerencsém volt részt venni egy Mescalero Apacs női avatáson, a na''ii''ees szertartáson,mely a törzs legfontosabb,és a történelem során legteljesebben fennmaradt ceremóniája. A pubertás korú lányok avatása, a Na''ii''ees (navajo indiánoknál Kinaldaa) szertartás,más néven Napfelkelte Ceremónia (Sunrise Ceremony) az egész törzset érintő, bizonyos napokon a fehér ember számára is nyitva álló 4 napos ünnep. A pubertás korú lányok első menstruációjukat követően válnak éretté arra,hogy a törzs előtt beavassák őket a női misztériumokba,és a törzs teljes jogú,érett tagjává minősítsék. A beavatás során a nő előtt megmutatkozhatnak rejtett képességei is, például a gyógyítás-gyógyítani tudás képessége, áldást, útmutatást kaphat felnőtt életének megkezdéséhez.
A szertartást az 1900-as évek elején betiltották,és csak 1978-tól gyakorolhatják legálisan, amely évben az Indián törzsek kivívták vallási gyakorlataik függetlenségét.
A szertartás mitológiai háttere az Első Asszony, White Painted Woman (Fehérre Festett Asszony) alakja köré fonódik, akit a legendákban Esdzanadehe, vagy Változó Asszony, Changing Woman néven is ismernek. Fehérre Festett Asszony,aki túlélte a Nagy Áradást egy abalone kagylóban sodródott egy magas hegy tetejére,ahol menedéket találva megvárta,amíg a Víz felszárad a földről. Első gyermeke a Naptól született, és Killer of Enemies-nek, Ellenség Megölőjének nevezte el, Zuni szóval Apache-nek. Második gyermeke az Esőtől fogant, melynek Vizek Fia nevet adta. Fiai felnővén megszabadították a törzset az embereket félelemben tartó óriástól, így békét és harmóniát hoztak a törzsre. Fehérre Festett Asszony a béke idején hálát mondott a fiait vezérlő és segítő szellemeknek,akiktől egy különleges feladatot kapott- a törzs pubertás korba érő leányainak egy rituális avatás során kell átadnia a nőiség misztériumait. Így született meg a Napfelkelte Szertartás, melynek neve utal Fehérre Festett Asszony folyamatos újjászületésére,aki megöregedvén Kelet felé kezdi meg útját,követve a Napot, itt újra megfiatalodik, s a Nappal járva folyamatosan újraéli életét, megszületvén újra és újra,hogy törzse asszonyai számára elhozza a Tudást.
A legendában tisztán látható a Nő feladata, amely a tágabb társadalom érdekében végzett szent küldetés- a béke teremtése fiai által, és a törzs szellemiségének, az Élet misztériumainak életben tartása.
A szertartás során minden nő,asszony részesül ebből az áldásból,Fehérre Festett Asszony szellemi erejéből,mely képessé teszi feladatainak elvégzésére, útmutatóként szolgál földi életének küldetését felismerni,gyógyító hatással van életére, és segít felismerni a Női szerep fontosságát, főbb alapelemeit.
A 4 napos szertartás egy folyamatos ünnep, melynek során az egész törzs összegyűlik,és erejükkel, munkájukkal,szellemi támogatással, tánccal,énekkel, fizikai munkával segítik a beavatandó lányokat. A lányok az avatás során különböző stációkon mennek keresztül, melynek során Fehérre Festett Asszony szellemi útmutatást ad nekik, természetük megértését illetően, beavatva a szellemi örökségükbe, törzsi hovatartozásukba. A próbák során a lányok mély megértésre tesznek szert önmagukban, a saját testi-szellemi képességeik megismerésében, az életüket irányító pozitív és negatív szellemi erők meglátásban, a Nőiség szakrális mivoltjának megértésében, s önmagukat összekapcsolják az Istennői minőséggel. Megértik, mit jelent "nővé válni"- a kemény munka szükségességét, az áldozathozatalt, a mások testi és szellemi jól-léte érdekében hozott önfeladás képességét, az óvó-védő magatartást..A beavatás során megélt testi-lelki változások és az itt tanusított magatartás iránymutató a lányok felnőtt életének későbbi szakaszaiban.
A négy napig tartó ünnepség alatt a lányok rövid szünetek közbeiktatásával végig táncolnak, amely erős fizikai erőfeszítést igénybe vevő tevékenység. A törzs férfitagjai ez alatt dobolnak,és tradicionális táncokkal segítik a lányokat a szertartástűz körül. A Mountain Spirit Dancer-ek ,vagyis Hegyi Szellemtáncosok a Mennydörgés és az Ég szellemi segítségét kérik. A törzs női tagjai körben táncolva és imádkozva segítik a lányokat, és adják testi áldozatukat a beavatandók szellemi-testi szupportálásáért. Mások munkával, tradicionális ételek készítésével, a családok támogatásával,fizikai munkával járulnak hozzá ehhez a törzs szempontjából is igen fontos szellemi eseményhez.
A 4 napos megpróbáltatás után a lányok a 4 égtáj irányába megtett futással avatódnak be a nőiségbe,ezzel reprezentálva az élet négy szakaszát,és tiszteletüket téve Fehérre Festett Asszony szellemének,aki meghozta a Női tudást számukra.
A szertartás végén a már nővé avatott lányok felszolgálják a törzs tagjainak az általuk elkészített földben(Földanya méhében) sütött kukoricakenyeret, melyből ők nem ehetnek- tanúságot téve újra az áldozathozatal fontosságáról és mások szeretetteljes szolgálatáról.
A csodálatos ceremónia így ad átfogó képet nekünk,nőknek a szakrális feladatainkról, melynek egyik legfőbb alapeleme az önmagunk feladása a törzs és a nemzetség érdekében.
Életem során alkalmam volt ennek a minőségnek a megtapasztalására,hiszen férjem a Lipan Apacs törzs tagja. Személyes életem során rádöbbentem arra,hogy a mai Európában a Nő és a Nő szakrális feladatainak megítélése igencsak megrongálódott..az önmegvalósítás, a karrier, a függetlenség, a férfias magatartás imitálása az egyenjogúság nevében az anyaság, a törzs érdekében hozott áldozathozatal, a védő-tápláló magatartás rovására ment..céltalanul kóborlunk a női feladatok erdejében,sokszor útmutatás nélkül, a televízió által sugárzott álértékek magunkévá tétele pedig legtöbbször nem a törzs, a nemzetség érdekét,hanem önmagunkét szolgálja.
A nehéz munka és önfeladás azonban nem szükségszerűen véres áldozat és szenvedés. A keményen dolgozó navajó indián asszonyok imáját küldöm Nektek,asszonyoknak szeretettel, erőt és békét kívánva a hétköznapok szent küldetésének teljesítéséhez.
Szépségben járok
Egész nap  megyek
A visszatérő évszakok során megyek,megyek
Szépséget viszek
Gyönyörű madarak
Gyönyőrű, boldog madarak között
Pollennel megjelölt úton megyek,megyek
Lábam alatt ugráló szöcskék között megyek,megyek
Szépségben megyek
Szépség előttem
Szépség mögöttem
Szépség fölöttem
Szépség körülöttem
Az időben megöregedvén is,a  szépség útján megyek, élet útján
Megöregedve, s újjászületve járok a szépség útján
S szépségben ér ez véget
Szépségben ér ez véget

-- szeretettel,
Noemi Szegedi Enriquez
Megjegyzés küldése