Családállítás & Személyiségintegrációs tréning

Személyiségintegrációs tréning, azaz, személyiségintegrációs családállítás: Emeljük ki és viseljük ékszerként az ékkövet ahelyett, hogy a hátunkon cipeljük a bányát...

Alkotás: tűzzománcok, grafikák, festett kövek, falevelek, fotók, cserépjátékok, írások és más munkák.

Szövegek: a belső kapu napi használata az alkotásban, az életben, a munkában és a közösségben.

Email: szemelyisegintegracios.allitas@gmail.com

2007. március 2., péntek

Mándliné Mile Judit interjúja - velem:) a Kultúra napi kiállítás kapcsán


Próbálom szavakkal is kifejezni, amit egyszer már elmondtam képben...

Azért teszem ki ide, mert nem tudom , mennyi fog belőle megjelenni, vagy hogy esetleg átszerkesztik-e, de hadd legyen meg itt úgy, ahogy megbeszéltük.


Bottyán Katiról

MMJ: A Magyar Kultúra Napja alkalmából gyönyörű grafikai kiállítást tekinthettek meg a művelődési házba látogatók. A Derecskén élő tűzzománc művész, Bottyán Katalin igényes munkái egyaránt hatnak a szemre és az érzéseinkre, árad belőle a misztikum.

-Mesélj arról nekünk, hogy jött létre benned ennek a kiállításnak az anyaga, témája.

BK:- A téma nem „jött létre”, legfeljebb észrevettem, hogy ott vanJ. A kiállítás címe: A Nap kertje, és anyagát három, egymással összefüggő, és igazából egymástól elválaszthathatlan kérdéskör köré csoportosíthatjuk:

Az elsőt úgy definiálhatnánk, hogy „kozmogonikus képek” azaz a világ rendjét ábrázolják szimbolikus formában. Ilyen például a Tér Idő Energia , vagy a bolygók. Ezek azok az alapok, amelyekre fizikailag ráfűződik mindenfajta, többek között az emberi létezés is. Bár hétköznapjainkban hajlamosak vagyunk nem gondolni rá, de életünk egy minden irányban végtelen, vagy legalábbis terét, idejét és energetikai lehetőségeit tekintve hatalmas rendszer része, ahonnan végső soron a minket érintő kulturális szabályok, lehetőségek is származnak.

A második majdnem ugyanez: a világ arcának tükörképe az emberben, a misztériumok, amikkel mindenkinek így vagy úgy találkoznia kell. Misztérium-képeim közül az egyik, amelyikről talán a legtöbb visszajelzést és kérdést kaptam, a „Meghalás és a feltámadás misztériumai”. Megpróbálom most összefoglalni a magyarázatát. A halál egyetemes emberi kérdés és tapasztalat, sőt minden más élőlénynek is része van benne. A szimmetrikusan elrendezett háromszoros képben úgy próbáltam meg ábrázolni a kétféle halált, ahogyan azt én fel tudom fogni. Egyik formája a jobbra illetve balra látható két nőalakkal,(a tavasz és az ősz körforgásával) jelképezett a vegetációs halál: tavasszal kipattannak a virágok, míg ősszel az életerő a magokba vonul vissza. Ez gyakorlatilag minden faj sorsa, tagjai életük végén újabb generációnak adnak helyet, akik valamilyen formában ugyanazt képviselik. A másik az egyéni ember útja kellene, hogy legyen: a léleknek, mint főnixnek kell kiszállnia a meghalás és feltámadás biológiai körforgásából.

A harmadik témakör a sokszínű emberi lét ennek a világképnek a tükrében: Örömeink, félelmeink, tetteink, és ezeknek az összege, ami így vagy úgy, leginkább titokban, de le nem tagadhatóan a végtelenre való vágyakozásban találkozik. Ennek egyik megtestesítője az „Ima a világ fennmaradásáért” című rajz. Azt ábrázolja, hogy a gondolataink diszharmonikus régiói közül hogyan emelkedik fel egy, valódi harmóniát hordozó szándék…

MMJ:- Milyen állapotban vagy, mikor ezeket a rajzokat készíted? Változol- e rajzolás közben?

Az emberi lelkiállapot állandóan mozgásban van, az enyém is. De a középpontja mindig ugyanaz. A rajzolás közbeni lelkiállapotomat leginkább talán a szeretet szóval lehetne jellemezni.

MMJ:- Nagyon aprólékos, időigényes munkáid vannak. Megéri- e ezeket csinálni a mai „rohanó világban”?

BK: Minden „időigényes”J Az idő az egyik dimenziónk, használjuk valami ilyesmire, vagy sem, telik. Ha azt kérdezed, hogy megéri-e anyagilag, akkor csak nevetni tudok rajta, mert azt kellene mondanom, hogy sem anyagi, sem társadalmi helyzetemet tekintve egyáltalán nem engedhetem meg magamnak azt, hogy ilyen luxuscikkekkel foglalkozzak, vagy ilyesmit birtokoljak. Mégis csinálom, így vagyok összerakva.

MMJ: - Néhány éve az egyetemi tanulmányaid során interjúkat készítettél női sorsokról. Arról beszélgettünk a Derecskei Hírek hasábjain, hogy mi a szerepe a nőnek egy társadalomban, hogyan hagyományozódnak ezek a feladatok, elvárások. Foglalkozol- e ezzel a témával?

BK: Jelenleg a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékén szerzem a doktori fokozatomat. Témám egy parasztasszony „Naplójának”, valójában többszáz oldalas írásos hagyatékának a feldolgozása. A téma kicsinek tűnik, valójában annyira szerteágazó témaköröket érint, mint az archetípusok, vallás, folklór, női szerepek, szexualitás, családtörténet, stb. hogy még legalább egy évet kell dolgoznom rajta, hogy készen legyen.

MMJ:- Tudom, hogy lányaid is örökölték művészi hajlamodat, érdeklődésed. Beszélsz a családodról?

BK: Boglárka lányom végzős ötvös-zománcműves tanuló Debrecenben. Gyönyörű egyedi, saját tervezésű ékszereket készít vörösrézből, ezüstből és aranyból. Több országos pályázaton vett már részt és rendszeresen foglalkozik gyerekekkel a Pedagogia Sub Rosa nevű alternatív „tanodában” Kecskeméten.

Réka a Szegedi Egyetem fuvola egyetemi szakán elsőéves hallgató, olyan ügyes, hogy ezen a nagyon nehéz szakon félévkor csak egy négyese volt, minden más jegye ötös. Ha ideje engedi, kiállításmegnyitóimon ő szokott zenélni barátjával, Piller Imrével együtt.

Sarolta 10.-es a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium francia kéttannyelvű tagozatán, a PIK (pásztói ifjúsági kör) vezetőségi tagja, ő szerkeszti a hírlevelet, és nyüzsgő közösségi életet élJ. Ő volt a modellje a „Kívül belül nő” fotópályázaton 3. díjat nyert képemnek.

Buda fiam két és fél éves, igyekszik minden percemet igénybe venni, ami nagy öröm.

Férjem, Kovács László munkája mellett igyekszik türelemmel és humorral kisegíteni engem, amikor szerteágazó tevékenységeim közepette kiderül, hogy kifogytam az időből vagy az energiából, és kérésére itt szeretném közzé tenni a mottóját is: „Ugye, Kati, ha szépen jól viselkedek, akkor nem leszek papucsférj?J

MMJ: -Szüleid évtizedekig tanítottak a gimnáziumban, sokan ismerik őket, ők hogy vannak?

Mindketten jól vannak, nyugdíjasok, ami azt jelenti, hogy reggeltől estig rengeteg dolguk van. Erről érdemes lenne egyszer őket is megkérdezni, hiszen közösen a család és a közélet területén is komoly eredményeik vannak. Négy gyerekük, kilenc unokájuk van, apa a kultúra terén végzett és pedagógiai munkájáért több állami kitüntetést kapott, most a „Magyarok himnuszai” című könyvén dolgozik. Annyit még elmondanék velük kapcsolatban, hogy bár több, mint tíz éve elköltöztek innen, nem múlik el hét, hogy valaki volt tanítványaik közül ne állítson meg az utcán, érdeklődve hogylétük felől, és üdvözölve őket.
Megjegyzés küldése