Családállítás & Személyiségintegrációs tréning

Személyiségintegrációs tréning, azaz, személyiségintegrációs családállítás: Emeljük ki és viseljük ékszerként az ékkövet ahelyett, hogy a hátunkon cipeljük a bányát...

Alkotás: tűzzománcok, grafikák, festett kövek, falevelek, fotók, cserépjátékok, írások és más munkák.

Szövegek: a belső kapu napi használata az alkotásban, az életben, a munkában és a közösségben.

Email: szemelyisegintegracios.allitas@gmail.com

2008. március 7., péntek

Ma is nyitottam meg kiállítást a PIKben. Egyelőre fotó nincsen, majd próbálok szerezni. Addig is, itt a megnyitó szövege.


Szeretettel üdvözlök én is mindenkit itt a pásztói ifjúsági klubban Oroszné Kontra Marika és lánya, Orosz Gyöngyi közös kiállításán.

Kicsit a holnapi nőnap alkalmából is, de egyébként egész évben aktuális, a mindennapjainkat meghatározó kérdés a generációk találkozása, együttélése, egymásra hatása.

A hagyomány vagy tradíció egyik speciális módja az, amikor az átadás-átvétel indirekt módon, különösebb célzatosság nélkül történik. Ilyenkor olyan csatornákat választ, amik a tudatos kommunikációs eszközök mögött, fölött, helyett működnek. Különösen működik az átadásnak-átvételnek ez a módja egy családon belül, abban az erőtérben, ami közelséget-távolságot nem ismerve összeköti a rokonokat, és amit a pszichológia morfogenetikus mezőnek nevez. Egy ilyen lehetséges kapocs az alkotásoknak, műfajoknak az a rokonsága, amit az itt kiállított képek között megfigyelhető.

A témaválasztás tipikusan női: portré, táj, de főleg virágok: a tavasz, még inkább a szépség és a szeretet jelképei. A pillangó, ami kiállítás meghívóján is látható, szintén a törékeny szépség, a lélek jelképe, a képen pedig a virág és a pillangó kettőse itt nyilván a tápláló anyai szeretetet, és az azt kereső, váró leányi kapcsolatot jelképezi. Akárhogy is van a hétköznapokban, az élet a szimbólumok dimenziójában ilyen, és ezekre a jelképekre önkéntelenül is fogékonyak vagyunk, hiszen azt alkotjuk-teremtjük, amit a tudat alatt igaznak találunk.


Orosz Gyöngyi

1992 június 2-án született Pásztón, tősgyökeres pásztóinak vallja magát. A Mikszáth Kálmán Gimnázium és postaforgalmi szakközépiskola nulladikos, német tagozatos tanulója. A festésen kívül verseket is ír és szívesen kézilabdázik.

Amióta meg tudja fogni az ecsetet, fest. Mindössze fél évig járt külön rajzra, mivel szívesebben fest spontán módon, mint minta után. Tipikus kamaszként ebben is a saját útját járja, minden állomást a számára éppen aktuális sorrendben látogatva meg.

Még nem alakulhatott ki a kedvenc technikája, hiszen sok mindent még nem is próbált ki. A művészetet magának szeretné megtartani és a maga számára felfedezni, hivatásszerűen nem szándékozik elindulni ezen a pályán.

A festés számára eszköz az érzelmeinek a kifejezésére, de nem is önmaga számára elsősorban: hiszen a legjobban azok a képei sikerülnek, miket valakinek készít. A kép témája mindig a hangulatától függ, azaz, a festésben a pillanatot próbálja megragadni, vagy annak a személyiségét próbálja megközelíteni, akinek a kép készül. Erre jó példa a farkasos képe: a motívumot egy filmben fedezte fel, de a barátjának festette, akinek a személyiségéhez a kép nagyon illik.

Kedvenc képe a naplemente: ez tükrözi a legjobban a saját személyiségét, a festéskori lelkiállapotát: kicsit borús, kicsit homályos, kicsit kavarodott, pont olyan, mint én. - mondta erről a képről. .

Kitartása, bátorsága és életfelfogása miatt Apukája a példaképe, aki sajnos most nem lehet itt, mivel külföldön dolgozik. Apukája szakmája szerint szobafestő, de nagyon szépen rajzol és fest is, ami egyébként az egész családban megvan.

Fontosnak tartja még elmondani, hogy : nagyon szereti a barátait, köszöni, hogy mindig mellette állnak, és: örökkön örökké...


Oroszné Kontra Marika Szvita

Az Athéné Alkotókör titkára, az irodalmi szekció vezetője új oldaláról mutatkozik be ezen a kiállításon. Jól ismert versei mellett a rajzait is megismerhetjük.

Marika középiskolába óvónőképzőbe járt, ott sokat kellett rajzolni. Utána ének-rajz szakra jelentkezett, ahova felvették volna ugyan, de a csekély számú jelentkező miatt a szakot nem indították el. Így lett ének-magyar szakos tanár. Hosszú éveken keresztül tanított Mátraszőlősön és Ecsegen, a többi között magyart és éneket is. Életéhez mindig is hozzátartozott az írás, néhány év kihagyást nem tekintve. Témái a természet, a szerelem, a hazaszeretet.

Itt kiállított virágképei közül a tölgy a kedvence, a Gyöngyi képei közül pedig a pillangó.


Talán nem közismert, hogy a tölgyet gyógyításra is használják: a Bach virágterápia egyik alapszere, és a hétköznapi taposómalmon való felülemelkedést és a kitartást támogatja. Marikát ismerve nem véletlenül lett ez a kép a kedvence, és nem véletlenül sikerült ilyen szépen megrajzolnia.



Megjegyzés küldése