Családállítás & Személyiségintegrációs tréning

Személyiségintegrációs tréning, azaz, személyiségintegrációs családállítás: Emeljük ki és viseljük ékszerként az ékkövet ahelyett, hogy a hátunkon cipeljük a bányát...

Alkotás: tűzzománcok, grafikák, festett kövek, falevelek, fotók, cserépjátékok, írások és más munkák.

Szövegek: a belső kapu napi használata az alkotásban, az életben, a munkában és a közösségben.

Email: szemelyisegintegracios.allitas@gmail.com
Telefon: 0670 590 6972

2011. április 29., péntek

Alkotás

véletlen - mint önmagát korrigáló folyamat. Igen, vagy nem?

Bottyán Katalin, 2011. április 29., 6:06
"A véletlent általában egy önmagát korrigáló folyamatnak tekintik, amelyben az egyik irányba történő eltérés ellentétes irányú eltérést idéz elő, hogy helyreállítsa az egyensúlyt. Az eltérések valójában azonban nem korrigálódnak". - Részlet Sári gazdasági pszichológia dolgozatából.

Az önmagát korrigáló folyamatot úgy érthetik, hogy a "reális" valóság (=megszokott sémák)  irányába korrigálja magát, holott nem: az absztrakt valóság az, ami a véletlenen át korrigálja a világképünket. Ez fontos. Amikor a véletlen "betör" a rendezett, biztonságos valóságba, (ami, mint tudjuk, egy agyi konstrukció, amihez hozzá alakítjuk az identitásunkat, ezzel együtt a személyiségszerkezetünket, a zsigeri reakcióinkat, azaz, a világképünket, és ezt folyamatos döntésekkel, értelmezési technikákkal fenn is tartjuk a végsőkig) szóval, amikor a "véletlen" betör ebbe a konstrukcióba, és kicsit megbolygatja, akkor van lehetőségünk újra szétnézni, és megragadni egy magasabb valóságképet. Ha ezt elfogadjuk, érdekes jelenség következik: helyettünk a környezetünk lesz az, ami manipulatívan, vagy akár erőszakkal figyelmeztetni kezd bennünket a helyes magatartásra: a világ visszarendezésére, mert ha mi nyitottak vagyunk, az ő rendezett életük is kinyílik, amit nem biztos, hogy vállalnak. Mégis, apródonként, megváltozik a világ, ha merünk utazni a véletlen hullámain.

Itt jön be, ami körül régóta forognak a gondolataim: a valóság részecske (rendezett, strukturált) és hullám (áramlatszerű) természete mélyén egy rezgés van, aminek a forrása, nos, ez az a bizonyos kapujanincs átjáró.

Viszont a véletlen érzékelése egy pillanattal hamarabb (intuíció) létezik, és hasznos képesség. Segít, hogy a kiszámítható, "rendes" világon túlnézzünk egy nagyobb igazságra, és kicsit kézbe kapjuk a sorsot.

2 megjegyzés:

Líbuc Nagy Katalin írta...

Egyetértek Veled! Én is így érzek a véletlennel kapcsolatban. Ami a "kapujanincs átjárót" illeti, azt hiszem, ha lenne módunk beszélni róla, és meghatározni a szavak jelentését, kiderülne, hogy valami hasonlóra gondolunk. Azt hiszem, nagyon hasonló hullámhosszon "működünk". Az intuíció pedig, - mint az összes többi eddig nem használt érzékszervünk - érzékelhető módon napról napra egyre tisztábban működik! :)

Katalina írta...

"Kapujanincs átjáró" - csan buddhista szöveggyűjtemény címe volt, ás valahogy bennem maradt. Amikor olvastam, a nyolcvanas években, nem sokat értettem belőle, de tudtam, hogy ez az , ez az. Aztán most baráti viszonyban vagyok a szó jelentésével. Beszélni róla nehezemre esne, de néhány írást időnként kiteszek ide.

Amúgy a beszélgetéstől általában nem idegenkedem, emberek között dolgozom, úgyhogy erre van lehetőség, csak időm van nagyon kevés. Te hol laksz? Mert én Nógrádban, ami aránylag nem sok helyhez van közel... K