A hosszú, hideg, havas január számomra mély belső utakat hozott, csendes befelé fordulást és igényt az alapvető változásra. 

Azt tapasztaltam, hogy lényem egy része rázkódik, kalimpál, míg egy másik része, ami sokkal lágyabb és mégis erősebb, nagyobb, kiterjeszti nyugalmát és megemelkedik. Eltakarja, elfedi, jelentéktelenné teszi azt, ami még nem régen is fontos, központi kérdés, bár most úgy tűnik, csak külső kéreg volt az életemben. 

Figyelve a folyamatot egy szelíd és bölcs neptuni erőre, az ősvizek erejére találtam, és ahogy belső szemeim előtt engedtem körvonalazódni a képeket, tanításaival megérkezett a múlt :) Lemuria békéje, transzcendenciája, harmóniája, lágy rendje mutatkozott meg. Örömmel kapcsolódom ezekhez az emlékekhez. 

Tovább dolgozva a folyamaton, illetve engedve, hogy a folyamat dolgozzon rajtam, régi sebek, mint lelkemre vetülő sötét árnyékok is tudatom elé kerültek. Ezeket az akarat, a logika,  az életösztön csak kizárni, lezárni tudta, azonban a most megérkező vizes erő leáztatta a tiltó címkéket, sőt, behatolt a lezárt héj alá és magával az ott lévő emlékkel kapcsolódott. 

Kiderült, hogy a mélyben magok vannak, melyek erre a tavasz-szerű hívásra vártak, s arra, hogy megmutathassák a bennük őrzött minták, kódok alapján a kibontakozást teljes szépségükben. 

Ez is egy személyiségintegráció :) Elfogadás, engedés, a ködös félelem sérült neptuni energiájának gyógyító esszenciává való transzmutálása. 

Most pedig eljött az idő, amikor újra szeretettel várunk a Grál házban egy állítói napra február 20-án 9.30-kor. 

Jelentkezéshez és további információkért kérlek, írj emailt: szintagralban@gmail.com

Szeretettel: Kati