Bottyán
Katalin:
Kötögeti
vala maga koszorúját…
Három
magyar népballada manicheus
jelképei
A
jelképek tükrébe pillantva népköltészetünk legősibb műfaját,
a magyar népballadákat értelmezzük a gnosztikus filozófia
segítségével; tudva, hogy minden kor emberében megvolt a belső
alap, amelyhez önnön léte célját és értelmét keresve
fordulhatott, a kapu, amelyen át az igazság a kereső segítségére
sietett, nem tekintve személyére, műveltségére, a társadalomban,
vagy a korok forgatagában elfoglalt helyére.
A
jelképek értelmezése maga is egy tudati út, amelyen a keresőnek
szükséges egy állapotot elérnie ahhoz, hogy a jelkép története,
kulturális gyökerei helyett a valóságot legyen képes látni és
láttatni, ezáltal, mint egy kulcsot használatba venni, és mások
számára használhatóvá tenni.
Dolgozatomban három magyar
népballadát, mint a gnosztikus beavatási folyamat rejtjelezett
hordozóját szeretnék az olvasó elé tárni, összekapcsolva
manicheus gyöngyhimnuszok részleteivel.
Célom nem az, hogy erőltetett szó
szerinti párhuzamokat, hanem hogy egy nagyon magas tudati síkon
létező közös forrást találjak. ...
A teljes szöveg hamarosan elérhető lesz füzet formájában.
Ha szeretnéd megvásárolni, kérlek, figyeld a posztokat. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése