Egy üreg, tele törött élet-történet-darabokkal, amibe a meditáció vagy az állítás során beleereszkedünk. Éppen úgy, mintha a valóságban tennénk. Először csak belevilágítunk, a figyelem fénye körbejár benne. Aztán bele kell menni, teljes valónkkal,tapintani, érzékelni, hogy mi van ott jelen. Amit látunk, még csak nyomok, jelek. Aztán a szereplők is jönnek. Szemük, tetteik, érzéseik. A trauma maga is néha önálló entitás. A sors és a sors eszközei. Az üregben heverő rögök, sokszor éles cserépdarabok a trauma okai és a hatásai, törött élet-szilánkok, amiből a jelenlegi minta összeáll. Fájdalmas vagy érzéketlen, de oda fókuszál az energia, az élet történetei ide gravitálnak, egyszerűen azért, hogy jelezzék, itt van tennivaló.
Most, a felismerés, belehelyezkedés után finoman, gondos lélekmunkával készülni kezd valami új, ami mindent egyes elemet felismer, mindent felhasznál az új élet magjához. Az üreg feltöltődik, anyaga táptalajjá válik. Lágyan, vagy erőteljesen dolgozva ültetünk, öntözünk, s az élet áramolni kezd. Lüktetés, keringés indul meg, s várhatjuk az élet felfénylését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése