Serpens, a csábító eljöveteleDe Yaldabaóth és ivadékai lenn kotlottak a föld mélyén a hatalmas boltozatok alatt. Irigységük egyre nőtt, míg végül felküldték Serpenst, mindőjük közül a legravaszabbat. Mivel kisebb volt a többinél, és a pikkelyei ragyogóak és színpompásak, a szavai pedig választékosak voltak, külseje nem keltett félelmet az emberek szívében.
Inkább úgy találták, hogy a Sárkány kedves és csodálatos.
Hamarosan bizalmasan közeledett az Ember felé, elrejtve szándékát, mert ravaszsága ezt diktálta.
Így szólt, ötvözve a dícséretet és a kételyt: Milyen bölcs és kiváló uralkodó lehetne az Ember! Minden szavával azt fájlalta, hogy az Unikornis fogva tartja barátait a Kertben. Élethullámunknak nem minden része óvakodott a kevélység és az elégedetlenség eme szövevényes csábításától. A kezdettől fogva különböző volt az intuíció, ami a férfiaknak és a nőknek adatott, és a nők nem hittek Serpens szavának, hanem megőrizték szívük bizalmát, és nem szerették kevésbé az Unikornist. Amikor aztán a Hazug meghallotta az embereke zúgolódását, hogy az Unikornis nem is annyira tökéletes barát, s inkább az önző ravaszság hajtja, még nyíltabban rágalmazta őt. A Sárkány azt állította, hogy a Kerten túl az Ember uralmára teremtett gyönyörű és érett földek várnak, s az Ember örökségét megtagadta az Unikornis, aki fogva tartja, nehogy túlságosan megerősödjön és így uralkodjon. Ezek a dolgok nem kerülték el az Unikornis figyelmét, aki bánatosan kószált egyedül. Tudta, hogy nem kényszerítheti az Embert a Világosság Ösvényeire, csak az utat mutathatja - és barátságtalan bölcselkedéseikben az emberek nem kérték az Ő tanácsát. Végül a legrászedettebbek felkeltek és így kiáltottak: Törjük le arany láncainkat, és engedj elbúcsúznunk a fogságtól! Ha a hosszabb és nehezebb utat választjuk is, annál nagyszerűbb lesz a megérkezés! Így hát az összes nyomorúságért és bánatért, ami érte, az ember nem okolhatott senkit, csak saját magát. Mert a nyugalom szétfoszlott a sürgölődés lázában, s a nők bánatosan lehorgaszották a fejüket.
Így tehát a Sárkány munkája elvégeztetett, s ezek a szavak váltak az embereke végzetévé.
Inkább úgy találták, hogy a Sárkány kedves és csodálatos.
Hamarosan bizalmasan közeledett az Ember felé, elrejtve szándékát, mert ravaszsága ezt diktálta.
Így szólt, ötvözve a dícséretet és a kételyt: Milyen bölcs és kiváló uralkodó lehetne az Ember! Minden szavával azt fájlalta, hogy az Unikornis fogva tartja barátait a Kertben. Élethullámunknak nem minden része óvakodott a kevélység és az elégedetlenség eme szövevényes csábításától. A kezdettől fogva különböző volt az intuíció, ami a férfiaknak és a nőknek adatott, és a nők nem hittek Serpens szavának, hanem megőrizték szívük bizalmát, és nem szerették kevésbé az Unikornist. Amikor aztán a Hazug meghallotta az embereke zúgolódását, hogy az Unikornis nem is annyira tökéletes barát, s inkább az önző ravaszság hajtja, még nyíltabban rágalmazta őt. A Sárkány azt állította, hogy a Kerten túl az Ember uralmára teremtett gyönyörű és érett földek várnak, s az Ember örökségét megtagadta az Unikornis, aki fogva tartja, nehogy túlságosan megerősödjön és így uralkodjon. Ezek a dolgok nem kerülték el az Unikornis figyelmét, aki bánatosan kószált egyedül. Tudta, hogy nem kényszerítheti az Embert a Világosság Ösvényeire, csak az utat mutathatja - és barátságtalan bölcselkedéseikben az emberek nem kérték az Ő tanácsát. Végül a legrászedettebbek felkeltek és így kiáltottak: Törjük le arany láncainkat, és engedj elbúcsúznunk a fogságtól! Ha a hosszabb és nehezebb utat választjuk is, annál nagyszerűbb lesz a megérkezés! Így hát az összes nyomorúságért és bánatért, ami érte, az ember nem okolhatott senkit, csak saját magát. Mert a nyugalom szétfoszlott a sürgölődés lázában, s a nők bánatosan lehorgaszották a fejüket.
Így tehát a Sárkány munkája elvégeztetett, s ezek a szavak váltak az embereke végzetévé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése