A patakba égi víz ömlik
zuhog az eső
A történeted, amit elmesélsz
a folyó, amin utaztál idáig
és az arcod,
amint el-elhallgatsz közben
egy kíváncsi utazó a parton.
(Előttem az ember kétféle természete.)
Megszoktuk a mozgást,
de egy darabig
Láthatlak, mert
én is partra szállok
Mögöttem várnak hullámaim.
És az óra végén
ha visszaszállsz hajódra
és én is felveszem
a sorsom fonalát
újra sejtjük a célt
ahova a hullámok simulnak:
van hely
ahol az égi vizekbe ömlik
a patak