Családállítás & Személyiségintegrációs tréning

Személyiségintegrációs tréning, azaz, személyiségintegrációs családállítás: Emeljük ki és viseljük ékszerként az ékkövet ahelyett, hogy a hátunkon cipeljük a bányát...

Alkotás: tűzzománcok, grafikák, festett kövek, falevelek, fotók, cserépjátékok, írások és más munkák.

Szövegek: a belső kapu napi használata az alkotásban, az életben, a munkában és a közösségben.

Email: szemelyisegintegracios.allitas@gmail.com
Telefon: 0670 590 6972

2010. december 19., vasárnap

Miért jó a hegyen lakni télen?

Mert reggel a hátsó kerítésen kihajolva észreveszed, hogy éjjel egy angyal pihent meg a patakon 
(és észreveszed, hogy az áramlat a szívben a legerősebb, ahonnan a fej felé tart)

 Mert a bejárati ajtód fölötti eresz megvédi a gépedet, ha karácsonyi képeslapot akarsz fotózni

 Ha már reggel nem csak érzed, de látod is, hogy fogai vannak a fagynak
 De nem fázol, mert elég a véredben az oxigén, hiszen a levegő, amit beszívsz, kristálytiszta
Mert ilyen

2010. december 14., kedd

A kétbites világegyetem

arról ismerhető meg,
hogy a "nem"-et bátran
engedheted bármilyen közel
soha nem tud
"igen"-né alakulni.

2010. október 29., péntek

Az alkotásról

A kimenő és bejövő jelek egyaránt módosítják a rendszert.
Változásommal valami stabilat, vagy legalább egy rám reagáló viszonyítási pontot keresek, ezért
hullámtermészetem átsiklik ezen a valón,
míg magtermészetem kinő belőle.
Minden jellegzetességem megváltozik.
Milyen határokat módosítottál,
hogy a párhuzamosok összeilleszkedő rendet alkothassanak,
amit tapasztalva felfedezhetem a rezgés csillagtermészetét?
Buborék törékenységű terek ontják a pillanatot.
Mi tegnap egy darab fekete papír, mostanra a kozmosz hiteles másolata.
Így van, mégis csak írás közben értem meg,
hogy az idő nem valós sorrendben tárja fel az igazságot,
inkább csak töredékes motívumokká rendezi az egyetlen valót.
Tudom, mit jelent ez.
Igen, ennyire.

2010. október 25., hétfő

A keskeny pallón könnyedén
huszonnégy óránk peremén
tarka szárnyakkal ül a vágy.
Figyelme most a repedésen
a sima falon megtalált résen:
van-e tér repülni odaát
vagy szője rejtekbe önmagát?
Az idő sodrását keltő mély folyó
Az időre bízza önmagát
A sors ébreszti így történetünket
Hogy meglássuk a tükröt ideát.

2010. október 15., péntek

Iseum



A mulandóra lehull a fátyol
az örök mutatkozni akar
Ezüst sugárral int az ünnep
rózsánk érinti arany vihar
az Úrnő felnyitja szemünket.

2010. október 12., kedd

A Szaturnusz emanációja - II. (A Szaturnusz és a Merkúr konstellációja)

Mert szerencsére a Soha körbeér
És biztos támaszt kínál, ami Van
Gombolyodik a lélekfonál
Az útvesztőben nem vagyok magam.

2010. október 10., vasárnap

Eloldozás

Egy fürt a tűzbe
a halott fényhozóért
az elvesztettért
a kedves árulóért
Egy fürt a tűzben
a vágy jelképeképpen
Megmaradni
az Úrnő segítsen!


(Kiegészítés:http://csillagmag.hu/tudatmag/tiz-tiz-tiszta-viz/
cikkben le van írva az asztrológiai háttér, amire ez a nagyon munkás éjszakám támaszkodott. A Szaturnusz együttállása a Merkúrral a Szűzben számomra nagyon aktivizáló volt, hiszen születési képletemben is pontra együtt áll ez a két bolygó csak nem a Szűzben, hanem a kör túlsó oldalán a Halakban az elveszített ikertestvér, a Másik jeleként. A Szűzben viszont mi is lenne nálam, ha nem a Hold. Így mikrokozmikus rejtekemben jártam a legfájóbb és legrégibb mélységekben és a mulandóság e súlya alól is feltörtek a könnyeim és ezek a szavak. Aztán láttam álmom és ébredésem között két hatalmas madarat, egyiket a másik után, megfeketedett angyallá válva fejjel lefelé lezuhanni az új piramisok és kerek templomok gyönyörű városa, Atlantisz fölött, majd láttam, hogy a bukott angyalokat követve a csodás épületek a mélybe süllyedtek, törmelék temette be őket. Elmúlik minden.)

A Szaturnusz emanációja

Van egy pecsét
a hallgatás fölött
hogy ő meghalt
messzire költözött.
Ez végleges.
Vágy-törvényt az teremt
hogy rettenetes veszteség
a rend.

2010. szeptember 28., kedd

Az Athéné szülinapi kiállításán mondom a szép megnyitó beszédet




A lényege a Momóból az a részlet, ahol Hora mester megmutatja Momónak a saját idejét... Mert hát, igen, így megyünk naponta a legbelső forráshoz, és áldozzuk az időnket... mondjuk, hogy az alkotásért.
Nézegetve a mellékelt ábrákat, alighanem itt is egyedül vagyok ezzel a lelkesedéssel. Hiába, így sikerültem.
A következő cseppembe kéne is tenni egy kis vasfű esszenciát, hátha valami még menthető...


2010. szeptember 16., csütörtök

Misztériumbarlang, Eleuszisz

Egybe tekeredik a kétféle idő, a folyó elveszíti sodrását, és a történet törvényei nem érvényesülnek.
Csillagbuborék védelmez, nem halok meg: szívemben a Nappal és a Holddal figyelek rád. Ne halj meg még!
Az árnyak alól fény-nyomokat, gyöngyöket gyűjtök, míg reménykedni és gyógyulni kezd a Föld, így töltöm meg az Istennő kosarát.
Kezemben van a fáklya.
Spirálok, és pályák várnak a végtelenben, keresem az okot a hét fátyolon át mind a hét irányban.
Lehajlok egy kavicsért, amin felismerhetem az arcodat. Aranyat írok rá, kibontom, ott vagyok: a mag. Erőm virágokat növeszt.
Ezer szó emelkedik benned: válaszok. Nem értem, miért, de elfogadom, hogy pillangók képében maradnak velem.
Fordulni kell.
Mert kettéválik az összefonódott idő, a folyó megmutatja erejét, érvényesülnek a történet törvényei.
Meglátom a létrát. Lendülök. Fényfolyamban mászom fölfelé, szilárdul a tér körülöttem, és érzem, ahogy illeszkedem vissza itt a rendbe.
Most hajnalodik, és füttyög egy madár.
....
****
....
Füttyög egy madár.
A hajnalra függeszkedve térek vissza a profán téridő rendszerébe. Tüskék és szögek köré rendeződöm, melyek kerekeket mozgatnak.
Kerékként mozgok, kerekeket mozgatok én is.
Félelem hegyez.
Ha közel jönnek, töviseimmel védekezem.
Tudatlan és magányos vagyok, mert akadozva járnak a percek, elejük születés, a végük halál.
Igába fogják a fényt.
Kerekeket mozgatnak, kerékként mozognak, kerekek mozgatják őket.
A mulandóságtól való félelem által megmágnesezve súlyosak.
Nincs másom nekem sem, hát az időbe öltözködöm, de észrevétlenül megtisztítok egy kiterjedés nélküli pontot a pillanat közepén. Nem múlik el.
Birtokomat a magra bízom, ami nálam van, de nincs hova elültetni.
Az ürességből a mag alkot kertet. Itt lesz a rejtek.
Csillagkerítés védelmezi.
Kinő a mag, a virág gyógyírré válik, mire szükséged lesz rá.
Már átváltoztam, így láthatlak meg.
Kezdeted születés, a véged is az.
Mégis meg akarsz halni, mert középen fáj: ott, ahol megsebezted magad, amint kiürítettél egy kiterjedés nélküli pontot a végtelen térben, az utak találkozásánál.
Ez a sebed. Sebednek súlya van, de hordozod.
"Hozom, hozom" - mondod, és maradsz, de valóban ezer pillangót cipelsz.
Kehelyben a gyógyír.
Most fordulni kell.
A rejtekre függeszkedve térek vissza a hajnal rendszerébe.
Hallom, ahogy füttyög egy madár.

2010. szeptember 14., kedd

Akhilleusz-sarok

Nem félek ellenségtől,
munkától,
fájdalomtól
és haláltól
de a tetterő nélküli szeretettől
mentsen meg az Isten!

2010. szeptember 10., péntek

Ének Dionüszosz viharában

Csak táncoljatok,
gondolatbabák!
Reggel lelkes szél fúj:
itt az Isten!
Rázkódnak álarcok,
hullnak koronák
mutatkozni az Úrnő segítsen!

2010. szeptember 6., hétfő

Szerencsére, még azt is megvárta, míg elővettem a fényképezőgépet, és megfelelő fényviszonyok közé mentünk.

(Igen, egyik kezemen a pillangó, a másikban a fényképezőgép.)

2010. szeptember 5., vasárnap

Egy fontos mondat a műalkotás befogadásáról

A néző - mintegy legelésző állat módjára letapogató - szeme számára utak állnak készen a műalkotásban.(Paul Klee)

2010. augusztus 30., hétfő

Egy napra elegendő támasz




AZ IDŐ

láthatatlan függönye
felhúzódott:
ez itt a perc.
most vége van
pereg, pereg....


LEZÁRVA
a mulandóság
vonz
Ez az élet jele.
Mint a magány
ha a lélek tele.
Hiába szárny,
ha nem emel,
sötét a szó, ha
nem felel.

MAJD MEGNYITVA

állsz
ajtóra vársz
de te vagy
az ajtó
nem vagy
mulandó
ha szó vezet.

MEGÚJUL

arcod, mint a fák
ismétled a reggelt,
a delet, s
nem baj, ha megint
este van.

egy napra
elegendő
támasz.
mert
láthatatlan
holdezüst
ölel: lelked
napja bontakozik
benned.

2010. augusztus 13., péntek

2010. augusztus 7., szombat

Múltunk Háza - Szurdokpüspöki még egyszer:

Herbst Rudolf fotóművész képei a megnyitóról

Továbbított felhívás

Libuctól

Kedves Barátom!

Egy felhívást közvetítek, amivel magam is egyetértek. Augusztus 8. egy energetikailag nagyon fontos nap 2010-ben. Mi, akik segíteni szeretnénk Földünknek, egy gyógyító meditációra hívunk mindenkit, aki hallja a hívást. 2010. 08. 08. 11. 11.-kor kérlek gondolj segítő, gyógyító szándékkal Földünkre, különösen a Mexikói öbölre, ahol annál is nagyobb a baj, mint ahogy erről a média tudósít. Ha tudod, 8 percen keresztül küldj gyógyító energiákat gondolatban erre a területre, és mindenhová, ahova jónak látod. Mivel nagyon sokan vagyunk, akik egyidőben ezt teszik, a szándékok, az energiák összeadódnak, egymást felerősítik. Ha úgy gondolod, hogy ez nem jelent semmit, akkor is próbáld meg, kérlek! Egy próbát megér! Gondolj csak arra, mennyivel másabb egy zeneszámot otthon egyedül meghallgatni, vagy egy koncerten, többezer emberrel közösségben! Ha úgy érzed, küld tovább Te is a felhívást!

Legyen szép hétvégéd! Köszönettel és szeretettel. Kati

2010. augusztus 1., vasárnap

Kisebb és nagyobb csodák


Ilyen volt, ilyen lett...


A Szurdokpüspöki Múltunk Háza életem nagy élményei közé tartozik, ezt a munkát soha nem felejtem el, az biztos: július 27-én reggel adva volt egy 120 négyzetméteres tornaterem beborítva padlásról-pincéből "frissen" kikerült, mindenféle korú és állapotú tárgyakkal, amiből július 30-án délután berendezett kiállítás lett gipszkarton falakkal, a tárgyak az 1930-as évek berendezéséhez összeválogatva, elrendezve, leviaszolva, tokkal vonóval.

Szóval, nagy dolog, hogy homeopatikus mértékben én is hatással voltam az eredményre.


Megnyitó: 2010. augusztus 6-án 18.00 órakor. Cím: Szurdokpüspöki, Szabadság tér 17. (Nógrád megye)

2010. július 23., péntek



megszólalni nehéz.

de itt a csend.

tudod, hogy járom

nem csak a végtelent

hanem a véget is.



Itt vagyok.

most látom már a földi dolgokat

minden napnak, órának, szónak a végét.


igen, ez az ismeret hiányzott.


könnyebbnek látszott minden

a mulandóság gravitációja nélkül.

Most megváltozott a kép.

Valamit le kell győznöm.


Ezt figyelembe véve

egészíthetem ki tükrömet.

2010. július 1., csütörtök

3 és 4 sorosok:

közelít a támasz
félelem a válasz
birkózom terheiddel

*
virágok nyílnak, nőnek
minták az új erőnek
szövődnek köntösömmé

*
hullámzok, helyt is állok
vízben kaviccsá válok
megnyílok mindörökké

*
magomat készen kaptam
őriztem, megmutattam
csillagaim közül
egyet megváltoztattam

*
ma gyöngyökből a szárnyak
repülök, mégis várlak
vagyok a rendelt íven
tudom, hol a kijárat

*


2010. június 15., kedd



A patakba égi víz ömlik

zuhog az eső


A történeted, amit elmesélsz

a folyó, amin utaztál idáig


és az arcod,

amint el-elhallgatsz közben

egy kíváncsi utazó a parton.


(Előttem az ember kétféle természete.)


Megszoktuk a mozgást,
de egy darabig

Láthatlak, mert


én is partra szállok



Mögöttem várnak hullámaim.


És az óra végén

ha visszaszállsz hajódra

és én is felveszem

a sorsom fonalát

újra sejtjük a célt

ahova a hullámok simulnak:


van hely

ahol az égi vizekbe ömlik

a patak

2010. február 26., péntek