Kérdés

Ki sejti meg
a rejtve íródott
ritmust
a lüktető kódot?

Felismerés

A görcs a szívben
hogy nem kérek magamnak
az ellenség célt ért fegyvere.

-

Fogadalmaim leteltek
lelkem fehéren ünnepelget.

jöttem

Hazafelé, az utcán kísérni kezdett egy kis fekete kutya. Amikor el akartam hessenteni, vakkantott, még kapott is a lábam felé. Ha hagytam, hadd tegyen, amit akar, szépen jött, hol előttem, hol mögöttem, nem hagyott el sem a szaladgáló macskák, sem más kóbor kutyák kedvéért. Hazaértem, de pár perc múlva vissza kellett mennem valamiért: A kutya a kapuban várt és megint végigkísért a városon. Törtem a fejemet: mi ez? mire tanít? Egy név úszkált a fejemben: Hekaté - hiszen az ő állata a fekete kutya. A fény leplei alatt rejlő úrnő, akinek szemünk számára láthatatlan világossága a föld mélyén kíséri, tanítja Korét, a Magot. Elfilozófáltam ezen békésen, amikor, a kivilágított, forgalmas főutcán egy nagy fehér alapon barna-szürke foltos kóbor kutya rontott nekem. Ez a kis jószág kergette el hősiesen. Dolgom végeztével még hazakísért. És hát - nem tudtam beengedni.

Kitörés égett szárnyakkal a régi csillagokból

Égetett féldrágakővel bevont papír és kedvenc tollaim. Majd keresek hozzá verset.

Csidér Bálint: Pixelgrafika

Kevés ilyen igazi intellektuális élményt nyújtó kiállítást nyitottam meg eddig: mindazokon a pontokon, ahol én is keresem a képi világ határait, ismerős, mégis teljesen más törekvéseket találtam. A világ rétegei, fátylai fellebbenni vágynak, és megjelennek a fény más rezgésszámai is, például egy tulipán kifinomult röntgenképén. A kép nem áll meg a 21*30,5 cm-en, hanem keveredik a paszpartuval, túlmutat a kereten, ott rezeg a kiállítóteremben. A fotózott motívum önálló életre kel, új találkozásokat szervez magának a montázsokban, és így elmondhatja: valóban, a világ ilyen. A megnyitó után még elbeszélgettünk, és hát igen, az is nagyszerű, ha az ember olyan ismert szakembereket-művészeket hallgathat szakmai kérdésekről, mint Herbst Rudolf és Csidér Bálint.

A kiállítás megtekinthető a pásztói Tittel Pál Kollégiumban december 2-ig.

New Age Fesztivál, Kehidakustány - 2008.

Egy jó csapat élvezte a Bundi vendégház szeretetét:) Aki fotóz: az Gyuri, Ősze Anita festőművész és reiki mester férje. A kép jobb szélén vendéglátó házigazdáink.

A Fesztiválról inkább itt:

Röviden csak annyit, hogy itt életre szóló barátságok jöttek létre, én kipihentem magam, úgy, ahogy kell, és azt mondom, néha messzire kell menni ahhoz, hogy önmagunknak egy-egy fontos részét megtaláljuk (és letegyük, ha és amit kell). Annyira jó társaság volt, hogy a sok beszélgetésben el is felejtettem fotózni. A pár kép, ami készült ITT látható.
Kehidakustány gyönyörű, kellemes kis falu. A nagy hírű fürdőt is kipróbáltam, ki se tudtam volna hagyni, mivel Pásztó egyetlen hibája, hogy nincs termálfürdője és már komoly elvonási tüneteim voltak. Mit mondjak: a kénes víz szinte illatosnak érződik, olyan ereje van. A fürdő tiszta, szép és olyan nagy, hogy meglepődtem. Van élmény- és strandfürdő rész is, magam inkább (lusta ember lévén) a termálvizet részesítem előnyben.

Folyt. köv, de most dolgoznom kell.

A nyílt szem nem lát a végtelenben

A nyílt szem nem lát a végtelenben.

Nincsen közelség!
Nagyon hiányzik!
Kereslek.
Változik kiterjedésem
Jutok az égig érő fáig
Csúcsán a Fény
Tövében Forrás
Nem éri idő
Itt nincs napnyugta
Suhognak mozdulatlan szárnyak
Emelnek az ágakra vissza.

Hozom az egyetlen virágot.

-

segít, hogy névtelen vagy itt
ismerős Abban a holdban
ahol az arcom rejtelem
ahol sohasem voltam.

igen, az ott egy más magány
nagyobb tudást teremtő
nevedet onnan ismerem
lepleim rejtekén rejlő.

titkom titkolja a neved
tekintetem termi az arcod
a nagy pályát kinyitod nekem
szeretlek. vívom a harcot.

Még elmegyek Kehidakustányba pénteken, de

utána, e pörgős-zsúfolt ősz végén egy kis bensőséges, befelé forduló nyugalmat szeretnék... gyertyával, rajzolással és csenddel a szobában...
Meg persze mesével és télapóval, kisgyermekkel az ölemben:)

Reflexiók egy elfelejtett háborúra

-Miért is voltam Pécsett? Hát kiállításmegnyitón és díjat átvenni. Ez a fotópályázat minden szempontból testhezálló volt: néprajzos-antropológusként személyes visszaemlékezésekkel, élettörténetekkel, narratívákkal foglalkoztam, most egyik legfontosabb témám régi családi fotográfiáink feldolgozása a modern digitális technika segítségével. A képek, amiket beküldtem, úgy látszik, tetszettek a zsűrinek is, mint a mellékelt oklevél is bizonyítja. A versenykiírás szerint képpárokat (első világháború idejéből származó fotókat és modern feldolgozásukat) kellett beküldeni - én így oldottam meg a feladatot. A zsűri azt emelte ki, hogy a második (kék) képnél milyen szép, hogy az arcok mintegy háromdimenziósan kiemelkednek a háttérből.

A képekből készült kiállítást Pécsett és Kassán is meg lehetett tekinteni. Az erről szóló képanyag ITT található.

Fotók a városról és a Csontváry kiállításról ITT:

Szécsényi Őszi tárlat - 2008.

A Nógrád Megyei Hírlap cikke (2008. november 10.)
Az Őszi Tárlatról bővebben Szécsény Város honlapján lehet olvasni...

Volek György képviselő úrral és Pásztó Város díjával:)

Athénés alkotótársakkal

A díj olyan szép, hogy már megérte:)
Főleg, hogy így már egyértelműen azt is elismerte a város, hogy pásztói vagyok...





Tér, Idő, Energia
és amiért ez a nekem olyan kedves kép hirtelen friss és aktuális lett: