Családállítás & Személyiségintegrációs tréning

Személyiségintegrációs tréning, azaz, személyiségintegrációs családállítás: Emeljük ki és viseljük ékszerként az ékkövet ahelyett, hogy a hátunkon cipeljük a bányát...

Alkotás: tűzzománcok, grafikák, festett kövek, falevelek, fotók, cserépjátékok, írások és más munkák.

Szövegek: a belső kapu napi használata az alkotásban, az életben, a munkában és a közösségben.

Email: szemelyisegintegracios.allitas@gmail.com
Telefon: 0670 590 6972
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Absztrakt repülés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Absztrakt repülés. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. január 5., csütörtök

Az árnyékom, ha megtelik fénnyel, igazsággal és szeretettel, megszűnik árnyéknak lenni. Visszaváltozik azzá, ami volt: a fénylő ikertestvérré, akinek eddig az árnyéka voltam.

2011. június 7., kedd

Összegzés, vagy kivonat a Szabadságból

A helyzet a tudaté
A mozgás a ponté
a mintázat a kiterjedésé
a történet az időé
a tapasztalat az erőé.

A forrás a rejtek
a sodrás a vágy
a meder a sors. 

Hajóm a Vízöntő hullámain
ahol az absztrakt
az absztrakt tükrében nézelődve
a kozmoszt látja.

2009. szeptember 5., szombat

Kiállításom a Stromfeld Aurél Gépipari Szakközépiskolában

Jó hangulatban nyílt meg. (Annak ellenére, hogy a napom nem a terv szerint indult, és volt némi kavarodás az odajutással: ha Homogáék nem jönnek értem kocsival, biztos elkéstem volna).


További fotók ITT.

A kiállítás szervezője, Marcsó Éva rajztanár is kitett magáért, az igényes rendezés mellett az is őt dícséri, hogy a gyerekek színvonalas műsorral: szavalattal, népdalcsokorral és zeneszámmal is készültek. A megnyitón jelen volt Fenyvesi Gábor, Salgótarján alpolgármestere és nagy örömömre viszontláthattam Dr. Fancsik Jánost és feleségét, Fancsikné Csaba Máriát is, akiknek családi fotókiállítását most rendezhettem Pásztón, szintén a Magyar Fotográfia Napja jegyében.

Homoga József fotóművész a tőle már megszokott színvonalas megnyitóbeszéddel készült, felesége, Homogáné Tóth Ilona pedig fotózott - én ugyan jobban szeretek a kamera másik végén állni, de most nyugodt voltam: Ilonka olyan jó potrékat csinál, hogy nem volt félnivalóm:)
A megnyitó beszéd után levetítettünk három digirámát: Az "Árva az a madár"-t, amit Herbst Rudolf fotóiból készítettem, az "Absztrakt repülést" és harmadjára egy még félkész munkát: a "Tükröm az esőben"-t. Szerencsére, a nagy meleg ellenére úgy tűnt, tetszenek a munkáim, szó van róla, hogy újra meghívnak egy gyakorlati digiráma-bemutatóra tavasszal a Stromfeld- napon.


A kiállítás a Nógrád Megyei Fotóklub Magyar Fotográfia Napi rendezvénysorozata részeként valósult meg.

2009. augusztus 27., csütörtök

Szolnok: Digitális show

A Jászkun Fotóklub Digitális show című digiráma bemutatójaHelyszín: Aba-Novák Kulturális Központ Kodály terme, 5000 Szolnok, Hild térA bemutató időpontja: 2009. augusztus 27-én 17 óraBevezető előadást tart: Csidér Bálint fotóművészTovábbi információk: Hidvégi Péter aranydiplomás fotóművésztől az 56/372-757-es telefonszámon vagy a hidvegip@citromail.hu email címenA bemutatón Bottyán Katalin, Csidér Bálint E-MAFOSZ, Jakab Tibor E-MAFOSZ/b, Szabó Márta és Kalácsi René alkotásai tekinthetők meg.

2009. május 2., szombat

Az "Absztrakt repülés" javított változata



Ahogyan Eifert János tanácsolta, minimálisra csökkentettem a beépített áttűnéseket, és kicsit finomítottam, alakítottam rajta, de nem változtattam az eredeti képsorrenden, és az üzeneten semmit. Hogy jobb-e? Talán igen. Eltelik egy csomó idő, mire el tudom dönteni...

2009. április 26., vasárnap

Észak-magyarországi Digiráma Bemutató


Gyöngyös, 2009. április 25.
Nemhiába, nekem kedves emberek születtek ezen a napon, az idei is emlékezetes lesz, azt hiszem:)



Az "Absztrakt repülés" című vetítésemet ilyen nagyra értékelte (ilyen mezőnyben) a nagyon elismert szakemberekből álló zsűri. ..


Eifert Jánossal a vetítések közötti szünetben
(Fotó: Herbst Rudolf)

Eifert János fotóművész, zsűrielnök így ír a blogján:

A varázslóasszony ott a tükörben visszaváltozna, hogyha bírna. Nem fonogatná tovább a csillagos kerítést a szíve körül és nem röppenne többé fényvonalak mentén a magasba. De fél, hogy elhagyná őt a gyöngyökkel teli rejtek s védtelenül állna a szövevényes kertje közepén.” Bottyán Katalin első díjas digiRáma alkotása, az “Absztrakt repülés” kiemelkedően szép munka. Egyéni stílusával, ritkaszép képeivel, a muzsikával - tradicionális tai chi zene: Mind, Body, Soul, Series - harmonizáló áttűnései, az önmagukban is izgalmas kép-mozgásai elementáris erővel hatottak.

Gyöngyös, Észak-Magyarországi DigiRáma Bemutató, amelyet a Szempont Fotókör és a GYÖNGYÖK (Gyöngyösi Kulturális és Közgyűjteményi Központ) szervezett a Mátra Művelődési Központban.

30 mű érkezett a pályázatra, amelyből az Eifert János - Dozvald János - Halmai László összeállítású zsűri az alábbiakat javasolta díjazásra: 1. díj - Bottyán Katalin: Absztrakt repülés, 2. díj - Puskel Zsolt: 6-7-8, 3. díj - Jakab Tibor: Minden, ami vad - Különdíj - Csomor Imre: Tánc, Különdíj - Budai József: Kék - fehér"

***

Nekem ebben az a legjobb, hogy abba az alkotói világba, ami számomra mindennél fontosabb, a közönség is érezhetően bele tudott merülni, a képekkel és a zenével tudott mozdulni a lélek.

Nagyon jó volt régi és újabb ismerősökkel, barátokkal összetalálkozni, kivel várva, kivel váratlanul. Régen szerettem volna Csomor Imrével megismerkedni, most sikerült is felesége, Dávid Anikó révén. Anikóval tudtunk kicsit szakmai dolgokról panaszkodni: akit érdekel, milyen bajok vannak a Nógrád megyei közművelődésben, kattintson ide.

Már a vetítések végén, a szünetben olyan sokan jöttek hozzám gratulálni, hogy kezdtem gyanakodni, érdemes volt Herbst Rudolfra hallgatni, és kipróbálni magam ezen a megmérettetésen. Ezúton is köszönöm neki a biztatást meg a sok segítséget.

Köszönöm az elismerést, a bizalmat és vállalom a felelősséget:)



Ez itt az "Absztrakt repülés" videóváltozata - minden visszajelzésnek örülök...

Amikor készült ez a vetítés, a legjobb képeimet szedtem hozzá össze. Ha belegondolok, 3 év termését. Szerencsére, nem fogyott el minden.
A legjobb ebben a munkában az volt, hogy kézzel alig kellett dolgozni, hanem szinte teljesen fejben és szívben. A pár mozdulat, amihez szükség van, hogy a változás létrejöjjön, igazán elenyésző. Mint egy rendkívül finom, éterikus szövet szövése, olyan a digitális munka. Egészen hasonló a varázslathoz és az álmodáshoz. Ha érzékenyen nyúl az ember ehhez a nem létező alapanyaghoz, az absztrakciónak és a fotografikus realizmusnak olyan ötvözete jön létre, ami valós tapasztalattá válik: először az alkotómunka közben, azután akkor, amikor a kész mű a közönség elé kerül. És ugyanúgy finomítani, művelni akarja az ember, mint a valóságot. Egyrészt a visszajelzések miatt, amik kívülről jönnek, másrészt pedig az ember maga is látja, hogy mi nem úgy van, ahogy lehetne.
Van még sok képem heverőben, ami magában nem kerülne ki a gépből, el is kezdem lassan a "Tükröm az esőben"-hez illő zenét keresgélni.