- Arra születtünk, hogy a Föld sebeit begyógyítsuk -
Családállítás & Személyiségintegrációs tréning
Személyiségintegrációs tréning, azaz, személyiségintegrációs családállítás: Emeljük ki és viseljük ékszerként az ékkövet ahelyett, hogy a hátunkon cipeljük a bányát...
Alkotás: tűzzománcok, grafikák, festett kövek, falevelek, fotók, cserépjátékok, írások és más munkák.
Szövegek: a belső kapu napi használata az alkotásban, az életben, a munkában és a közösségben.
Szeretettel várok minden kedves érdeklődőt személyiségintegrációs állítói napomra Ikladra (Pest megye). Az állítói nap időpontja: 2017. április 9. 10.00 óra. Még egy állítót tudok fogadni. Témáink: család, egészség, a szeretet áramoltatása:) Csupa olyan, aminek a mélyében nagy fájdalom, a csúcsán boldogság, béke és elégedettség van. Ha szeretnél velünk dolgozni, kérlek, jelentkezz a szemelyisegintegracios.allitas@gmail.com címen. A regisztráció után küldöm a tudnivalókat, információkat.
A képen kisfiam túra közben talált hernyóval a kezében :)
Sok történet szól erről a mi családunkban is. Sári lányom 6-7 éves volt. Kedvenc unokatesójának adott egy virágot, ami le volt takarva levelekkel. Testvérem kíváncsian felemelte a leveleket és kicsit megbotránkozva kérdezte Sáritól: Miért adtál Noéminek ilyen csúnya hernyót? Sári a legteljesebb természetességgel válaszolta:
Pillangó lesz belőle.
Pillangó lesz belőle.
Amikor az állításra érkezünk, egy kicsit ezt a folyamatot éljük át: Lehet, hogy a téma, amit hozunk, hernyó, lehet, hogy báb. De az állítás során átélünk egy szívgyógyító, biztató folyamatot. Mert bármin is megyünk keresztül, bármekkora is a félelem, a hiány vagy a bánat, ilyenkor történeteinkben a hernyók bebábozódnak, a bábokból lepke lesz. S mi ott, együtt már látjuk a majdani pillangó szépségét, repülését, életét, álmát.
A
jelképek tükrébe pillantva népköltészetünk legősibb műfaját,
a magyar népballadákat értelmezzük a gnosztikus filozófia
segítségével; tudva, hogy minden kor emberében megvolt a belső
alap, amelyhez önnön léte célját és értelmét keresve
fordulhatott, a kapu, amelyen át az igazság a kereső segítségére
sietett, nem tekintve személyére, műveltségére, a társadalomban,
vagy a korok forgatagában elfoglalt helyére.
A
jelképek értelmezése maga is egy tudati út, amelyen a keresőnek
szükséges egy állapotot elérnie ahhoz, hogy a jelkép története,
kulturális gyökerei helyett a valóságot legyen képes látni és
láttatni, ezáltal, mint egy kulcsot használatba venni, és mások
számára használhatóvá tenni.
Dolgozatomban három magyar
népballadát, mint a gnosztikus beavatási folyamat rejtjelezett
hordozóját szeretnék az olvasó elé tárni, összekapcsolva
manicheus gyöngyhimnuszok részleteivel.
Célom nem az, hogy erőltetett szó
szerinti párhuzamokat, hanem hogy egy nagyon magas tudati síkon
létező közös forrást találjak. ...
A teljes szöveg hamarosan elérhető lesz füzet formájában.
Ha szeretnéd megvásárolni, kérlek, figyeld a posztokat. :)
Ezt a nehéz témát kezdjük a gyógyírek legszelídebbekével,
majd elmélkedjünk rajta filozófiailag és az archetípusok,
mítoszok szintjén. Lépjünk át innen az állításokban
tapasztalt haraghoz, keressük meg ennek mélyebben fekvő célját.
Majd emeljük ezt a témát az alkotásba, s adjuk át ….
A harag, agresszió növénye a Bach virágterápiában a Magyal.
Esszenciája szeretetvesztés esetén szükséges: a harag Edward
Bach szerint a szeretet alacsony rezgésszámon.
A harag a szeretet hiánytünete és különösen a szerelemé.
- A női harag generációs mintája véleményem szerint tehát
abból keletkezik, hogy az alapból adó és önfeláldozásra
hajlandó női erő – nem számításból, hanem az adás és kapás
energetikai törvényére alapozva – bizalomra hajlik és sokat
képes megelőlegezni a férfinak. Valamiért úgy alakult, hogy a nő
az, aki többször adott önként, talán mert helyzete stabilabb
volt a neolitikus társadalomban, sokkal egyenletesebben,
kiszámíthatóbban termelte és így nagyobb bizalommal tudta
megosztani a javakat.
A férfi a történelem során egyébként is gyakran távolodott el
az otthontól fizikailag: vadászat, háború, kereskedelem miatt,
ugyanis ő ezen az úton tudta a megfelelő viszonzást nyújtani a
helyben értéket termelő: növényt termesztő, kézműves,
tűzőrző, gyermeknevelő asszony számára. Tehát ez az eredendő
minta minden nő számára természetes: a férfi elmegy, de
gazdagabban, erősebben visszatér. Kell is, hogy ilyen legyen, mert
ha nem így tenne, otthon ülne, akkor nem tudná hogyan viszonozni a
női erő adományait. A női erő adományai egyenletesebbek és
stabilabbak, a férfi erőé egyfajta kiszámíthatatlanabb ritmusban
érkeznek, nagyobb szélső értékekkel.
Ezeket a nagyobb ajándékokat a nő az ünnep megteremtésével és
celebrálásával tudja viszonozni, valamint a gyermekkel, akit ő ad
a férfinak a belé vetett magért cserébe. A gyermek vállalásával,
megszülésével a nő teljesen kiszolgáltatottá válik, mint a mag
a földben, vagy a férfimag a női méhben, akinek el kell tűnnie a
sötétben, s majd csak később tud megmutatkozni, teljesen más
formában.
Itt kapcsolódik össze a férfi és a női misztérium, mindketten
ugyanezt tapasztalják. Nagyon szent, éppen ezért ennek a
misztériumnak a sérelme nagyon fájó dinamika, mély sebet hagy.
A növénytermesztő kultúrákban az egész életmód ezen az elven
alapult: a magot elvetik a földbe, és többet vagy minőségileg
másat aratnak, mint amit elvetnek. Ez az egyszerű biológiai
törvényszerűség a kultúra teljes spektrumát áthatotta.
Megjelent például a vallásban a meghaló és feltámadó istenek
tiszteletében, Indiában Szítá, Mezopotámiában Inanna és Istár,
Görögországban Koré (Perszephoné) kultuszában és napjainkig él
a kereszténységben is. Ugyanezért érvényes a mítosz férfi és
női istenekre is.
Éppen azért, mert annyira ősi és összeszövődött az emberiség
történetével, ez a kölcsönös kapcsolat a létezés alapjait
alkotja. Ez a szép ősi kapcsolat energiahiány esetén
megbillenhet, ilyenkor bármelyik fél kénytelen lehet ideiglenesen
többet adni, többet vállalni, szeretettel kiegészíteni a
másikat. Idáig nincsen is probléma, ha az egyensúly később
helyreáll. A harag ott keletkezik, ahol az ajándékot
visszautasítják, vagy elfogadják, de nem méltányolják,
figyelmen kívül hagyják, vagy egyszerűen csak elveszik a
viszonzás szándéka nélkül.
A női harag tudásom szerint nem létezik önmagában. A férfi kell
hozzá. Viszont gyakran, vagy talán mindig mutat a női energia
meghasadására: amikor a kapcsolatban megjelenik egy, a férfihez
tartozó másik nő: a férfinek vagy az anyja, vagy az előző vagy
egy újabb párkapcsolata.
A mítoszokban sohasem az a harag forrása, hogy kevés az anyagi
ajándék, amit a nő a férfitől kap, ha a férfi is mindent
megtesz a közösségük a kapcsolat vagy a család érdekében,
akkor az ajándéka elegendő. Inkább a cserbenhagyottság, az
elfordulás, az eredendő egyensúly megsértése az, ami a bosszút
felébreszti. A lélek mélyének félelmetes, romboló erői
nyilatkoznak meg itt, de szintén biztosak lehetünk benne, hogy
segítő szándékkal, az eredeti rend helyreállítása érdekében.
Véleményem szerint ezek a sötét „istennők” egy nagyon régi,
már elfeledett, de változatlanul érvényben lévő törvény
nevében lépnek fel, ahogy a görög mitológiából is kiderül. Az
eredeti rend egy női rend volt, sokkal tágasabb terekkel,
dimenziókkal, kevesebb korláttal és nagyobb erőkkel, mint ezt sok
szent szöveg közli, őskáosznak hívva ezt az időszakot. (Újra
született ez a zabolátlan istenek, például Dionüszosz
kultuászban. Erről Ariadné története kapcsán hosszasan lehetne
beszélni.) Ma már mi sem bírnánk el ennek az ősi időszaknak a
törvényeit, azonban valamikor ez volt a jogszerű, és fénynek
számított, ezt el kell ismerni valahogy, ha nehéz is. (Az
olümposzi 12 előtti női istenek, anyák gyakran sötét erőkként
jelennek meg. Hogy valamikor nem ilyenek voltak, a nevük jelzi: Pl.
Erinnüszök (bosszúállás istennői) Eumeniszek = nyájasak néven
is neveződnek. Koré, a mag (=leány) Perszephonéként, az alvilág
istenének feleségeként pedig éppen ellenkezőleg félelmetes
úrnőként jelenik meg. Az indiai mitológiában Shakti, a női erő
széles spektrumon nyilvánul meg: Kálí, Durgá, Párvatí és más
neveket viselve. Itt szerintem nagyon gyönyörű az a jelkép, és
nagyon is a női harag témájához tartozik, hogy ábrázolásain
tigrisen lovagol – azaz, uralja a harag, az agresszió energiáit.
Nagyon mélyre megy Lilith legendája, a sumér teremtésmítosz és
társaik. Itt nagyon figyelmesnek kell lenni. Az a benyomásom, hogy
e szörny/démon női lények alaposan eltorzított ősképek. A
mikrokozmosz állításomnak az volt a legszebb része, hogy Lilith
rehabilitálódva helyet foglalt az „elfogadott” istennők (Hold
és Vénusz) között. A gyermekpusztító Lilith démonizált képe
az első, egyenrangú nő megtagadásának ősképe, mint sok elemzés
állítja. Akárhogy is, megtagadása tényleg ilyen eredményekkel
jár: a spontán magzati halálok és különösen a művi abortusz a
női harag legrettenetesebb önmegtagadó megnyilvánulásai és
napjainkban nagyon sok van belőlük. (l. Médeia történetét).
Mindezek mögött ott van egy lefátyolozott történet, amit jó
lenne fénybe állítani.
A családfelállításokban úgy látom, a harag mint egy vezérlő
mágneses erő áramolva kapcsot képez a két lény között,
akiknek elszámolnivalójuk van egymással és mértéke remélhetőleg
kisebb, mint a sérelem nagysága volt. Ha a harag eléri a célját,
a szeretet újra áramolhat. Ez a nagy nagy értéke, és véleményem
szerint ezért veszik át egymástól a család tagjai generációról
generációra, értékes ajándékként, reménykedve, hogy
valamelyik leszármazott majd rájön, hogyan kell használni és
mire jó. E nélkül a logika nélkül nehéz lenne megérteni, hogy
az az eredendő intelligencia, ami a világot alkotta, miért enged
ilyesmit meg, miért nem adja az elengedés eszközét a kezünkbe.
Behunyom
a szemem.
Sötét,
sötét...
nem
lehet mindent csak úgy megbocsátani.
Vannak
dolgok, amikért, és vannak kérdések, amikre egyszer csak felelni
kell.
Az
ilyen tény megtámadja az energetikai stabilitást és változást
generál a kapcsolatban.
Ha
egy ilyen tény a kötelékeink valamelyik, elég mélyen rejtőző
pontjára telepszik, már csak a nagyon erős, tartalékul szolgáló
szeretettel érhető el.
És
van, hogy a rend visszaállítására tett erőfeszítések annyira
kimerítik ezt az tartalékot, hogy megbomlanak maguk a kötelékek
is és visszafordíthatatlanná válik a változás.
Bánat,
fájdalom, harag és félelem dolgoznak rajtam, ők alvilágom
istenei.
Általuk
később majd könnyebb leszek, de ez most csak a tökéletlenség, a
maradvány-lét érzete, a zuhanás.
Elszakadás
az otthonosnak, valósnak tudott én - és mi képtől, ami az új
pályára való találás rémisztő előfeltétele.
Születés,
születés
Halál,
halál
Ha
ilyen a halál és ennyire keveredik az élettel, akkor mennyi élet
lehet a halálban?
Na,
ilyenkor kell új energiaforrásokat felfedezni.
Ne
félj,
szükségemben
sem lopok tőled.
Mástól
sem lopok.
Hagyom,
hogy egy engem kereső erő legyen a támasz, iszom a forrásvizet.
Kérlek,
te se lopj.
Elégedjünk
meg azzal, hogy a félelmünkből keletkezett tükör előtt állunk,
félünk, mert látjuk, hogy felek vagyunk.
Úgy döntöttem,
hogy megváltoztatom pillantásomat.
Ebből
a másik nézőpontból látom, hogy a fenti tapasztalattal
egyidejűleg szívem milyen erőkkel készíti és varázserőm
mennyi gonddal díszíti kozmoszomat, a szeretet helyét.
A családállítás egy érdekes formája, a kollektív terekben való állítás is mindig releváns, ránk vonatkozó céllal történik.
Ilyenkor olyan múltbeli, akár régi korokból származó történeteket élünk át, amik a közösségünkben jelenleg elfoglalt helyünket segítenek tisztázni számunkra, s megmutatják annak alternatíváit.
Ezek a régi történetek felfoghatók tanmesének, allegóriának, vagy elfogadhatjuk őket, mint múltunk egy részét.
A lényeg itt is a megnyílás, elfogadás lényünk eddig csak sejtett, sérült, vagy féltve őrzött részei felé.
