Bagoly asszony

Bűntudat, félelem, szegénység, áldozattá válás, trauma, féltékenység, harag és a többiek: lelki alvilágunk lakói. Minél többen vannak, annál rosszabbul vagyunk. Fényes pillanatainkat beárnyékolják, szép arcunkon foltot hagynak,  legszebb terveinket aláássák, örömünk, sikerünk miattuk nem teljes és nem őszinte. 

Mindaddig, amíg meg nem tudjuk, honnan jönnek, nem tudjuk az okokat megszüntetni. 

A magyar népmesében Zöld Vitéz és Virág Péter nap mint nap megküzd a pici fekete katonákkal, amik a selyemrétet tönkreteszik. De azok csak nem akarnak elfogyni. Minden nap legyőzik őket, s azok minden nap újra keletkeznek. 

Mindaddig, míg meg nem találják és le nem győzik a fekete öregasszonyt, aki óriási vetélőjén folyamatosan szövi és küldi a selyemrétre  a pici fekete katonákat. 

Lényünk tudatos, az alvilágba tekinteni képes részét, melynek erőállata a bagoly, félelem vagy tisztelet veheti körül. Pallasz Athéné, vagy Lilith, vagy a magyar népballada Bagoly Asszonya. 

Hadd ajánljam figyelmetekben egy korábbi írásomat: 

A SZERETET RENDJEI HELLINGER SZERINT 3. A kiegyenlítődés törvénye

Női harag

 Ezt a nehéz témát kezdjük a gyógyírek legszelídebbekével, majd elmélkedjünk rajta filozófiailag és az archetípusok, mítoszok szintjén. Lépjünk át innen az állításokban tapasztalt haraghoz, keressük meg ennek mélyebben fekvő célját. Majd emeljük ezt a témát az alkotásba, s adjuk át ….

A harag, agresszió növénye a Bach virágterápiában a Magyal. Esszenciája szeretetvesztés esetén szükséges: a harag Edward Bach szerint a szeretet alacsony rezgésszámon.

A harag a szeretet hiánytünete és különösen a szerelemé.

- A női harag generációs mintája véleményem szerint tehát abból keletkezik, hogy az alapból adó és önfeláldozásra hajlandó női erő – nem számításból, hanem az adás és kapás energetikai törvényére alapozva – bizalomra hajlik és sokat képes megelőlegezni a férfinak. Valamiért úgy alakult, hogy a nő az, aki többször adott önként, talán mert helyzete stabilabb volt a neolitikus társadalomban, sokkal egyenletesebben, kiszámíthatóbban termelte és így nagyobb bizalommal tudta megosztani a javakat.

A férfi a történelem során egyébként is gyakran távolodott el az otthontól fizikailag: vadászat, háború, kereskedelem miatt, ugyanis ő ezen az úton tudta a megfelelő viszonzást nyújtani a helyben értéket termelő: növényt termesztő, kézműves, tűzőrző, gyermeknevelő asszony számára. Tehát ez az eredendő minta minden nő számára természetes: a férfi elmegy, de gazdagabban, erősebben visszatér. Kell is, hogy ilyen legyen, mert ha nem így tenne, otthon ülne, akkor nem tudná hogyan viszonozni a női erő adományait. A női erő adományai egyenletesebbek és stabilabbak, a férfi erőé egyfajta kiszámíthatatlanabb ritmusban érkeznek, nagyobb szélső értékekkel.

Ezeket a nagyobb ajándékokat a nő az ünnep megteremtésével és celebrálásával tudja viszonozni, valamint a gyermekkel, akit ő ad a férfinak a belé vetett magért cserébe. A gyermek vállalásával, megszülésével a nő teljesen kiszolgáltatottá válik, mint a mag a földben, vagy a férfimag a női méhben, akinek el kell tűnnie a sötétben, s majd csak később tud megmutatkozni, teljesen más formában.

Itt kapcsolódik össze a férfi és a női misztérium, mindketten ugyanezt tapasztalják. Nagyon szent, éppen ezért ennek a misztériumnak a sérelme nagyon fájó dinamika, mély sebet hagy.

A növénytermesztő kultúrákban az egész életmód ezen az elven alapult: a magot elvetik a földbe, és többet vagy minőségileg másat aratnak, mint amit elvetnek. Ez az egyszerű biológiai törvényszerűség a kultúra teljes spektrumát áthatotta. Megjelent például a vallásban a meghaló és feltámadó istenek tiszteletében, Indiában Szítá, Mezopotámiában Inanna és Istár, Görögországban Koré (Perszephoné) kultuszában és napjainkig él a kereszténységben is. Ugyanezért érvényes a mítosz férfi és női istenekre is.

Éppen azért, mert annyira ősi és összeszövődött az emberiség történetével, ez a kölcsönös kapcsolat a létezés alapjait alkotja. Ez a szép ősi kapcsolat energiahiány esetén megbillenhet, ilyenkor bármelyik fél kénytelen lehet ideiglenesen többet adni, többet vállalni, szeretettel kiegészíteni a másikat. Idáig nincsen is probléma, ha az egyensúly később helyreáll. A harag ott keletkezik, ahol az ajándékot visszautasítják, vagy elfogadják, de nem méltányolják, figyelmen kívül hagyják, vagy egyszerűen csak elveszik a viszonzás szándéka nélkül.

A női harag tudásom szerint nem létezik önmagában. A férfi kell hozzá. Viszont gyakran, vagy talán mindig mutat a női energia meghasadására: amikor a kapcsolatban megjelenik egy, a férfihez tartozó másik nő: a férfinek vagy az anyja, vagy az előző vagy egy újabb párkapcsolata.

A mítoszokban sohasem az a harag forrása, hogy kevés az anyagi ajándék, amit a nő a férfitől kap, ha a férfi is mindent megtesz a közösségük a kapcsolat vagy a család érdekében, akkor az ajándéka elegendő. Inkább a cserbenhagyottság, az elfordulás, az eredendő egyensúly megsértése az, ami a bosszút felébreszti. A lélek mélyének félelmetes, romboló erői nyilatkoznak meg itt, de szintén biztosak lehetünk benne, hogy segítő szándékkal, az eredeti rend helyreállítása érdekében.

Véleményem szerint ezek a sötét „istennők” egy nagyon régi, már elfeledett, de változatlanul érvényben lévő törvény nevében lépnek fel, ahogy a görög mitológiából is kiderül. Az eredeti rend egy női rend volt, sokkal tágasabb terekkel, dimenziókkal, kevesebb korláttal és nagyobb erőkkel, mint ezt sok szent szöveg közli, őskáosznak hívva ezt az időszakot. (Újra született ez a zabolátlan istenek, például Dionüszosz kultuászban. Erről Ariadné története kapcsán hosszasan lehetne beszélni.) Ma már mi sem bírnánk el ennek az ősi időszaknak a törvényeit, azonban valamikor ez volt a jogszerű, és fénynek számított, ezt el kell ismerni valahogy, ha nehéz is. (Az olümposzi 12 előtti női istenek, anyák gyakran sötét erőkként jelennek meg. Hogy valamikor nem ilyenek voltak, a nevük jelzi: Pl. Erinnüszök (bosszúállás istennői) Eumeniszek = nyájasak néven is neveződnek. Koré, a mag (=leány) Perszephonéként, az alvilág istenének feleségeként pedig éppen ellenkezőleg félelmetes úrnőként jelenik meg. Az indiai mitológiában Shakti, a női erő széles spektrumon nyilvánul meg: Kálí, Durgá, Párvatí és más neveket viselve. Itt szerintem nagyon gyönyörű az a jelkép, és nagyon is a női harag témájához tartozik, hogy ábrázolásain tigrisen lovagol – azaz, uralja a harag, az agresszió energiáit.

Nagyon mélyre megy Lilith legendája, a sumér teremtésmítosz és társaik. Itt nagyon figyelmesnek kell lenni. Az a benyomásom, hogy e szörny/démon női lények alaposan eltorzított ősképek. A mikrokozmosz állításomnak az volt a legszebb része, hogy Lilith rehabilitálódva helyet foglalt az „elfogadott” istennők (Hold és Vénusz) között. A gyermekpusztító Lilith démonizált képe az első, egyenrangú nő megtagadásának ősképe, mint sok elemzés állítja. Akárhogy is, megtagadása tényleg ilyen eredményekkel jár: a spontán magzati halálok és különösen a művi abortusz a női harag legrettenetesebb önmegtagadó megnyilvánulásai és napjainkban nagyon sok van belőlük. (l. Médeia történetét). Mindezek mögött ott van egy lefátyolozott történet, amit jó lenne fénybe állítani.

A családfelállításokban úgy látom, a harag mint egy vezérlő mágneses erő áramolva kapcsot képez a két lény között, akiknek elszámolnivalójuk van egymással és mértéke remélhetőleg kisebb, mint a sérelem nagysága volt. Ha a harag eléri a célját, a szeretet újra áramolhat. Ez a nagy nagy értéke, és véleményem szerint ezért veszik át egymástól a család tagjai generációról generációra, értékes ajándékként, reménykedve, hogy valamelyik leszármazott majd rájön, hogyan kell használni és mire jó. E nélkül a logika nélkül nehéz lenne megérteni, hogy az az eredendő intelligencia, ami a világot alkotta, miért enged ilyesmit meg, miért nem adja az elengedés eszközét a kezünkbe.

Behunyom a szemem.

Sötét, sötét...

nem lehet mindent csak úgy megbocsátani.  

Vannak dolgok, amikért, és vannak kérdések, amikre egyszer csak felelni kell.  

Az ilyen tény megtámadja az energetikai stabilitást és változást generál a kapcsolatban.

Ha egy ilyen tény a kötelékeink valamelyik, elég mélyen rejtőző pontjára telepszik, már csak a nagyon erős, tartalékul szolgáló szeretettel érhető el.

És van, hogy a rend visszaállítására tett erőfeszítések annyira kimerítik ezt az tartalékot, hogy megbomlanak maguk a kötelékek is és visszafordíthatatlanná válik a változás.

Bánat, fájdalom, harag és félelem  dolgoznak rajtam, ők alvilágom istenei.

Általuk később majd könnyebb leszek, de ez most csak a tökéletlenség, a maradvány-lét érzete, a zuhanás.

Elszakadás az otthonosnak, valósnak tudott én - és mi képtől, ami az új pályára való találás rémisztő előfeltétele.

Születés, születés

Halál, halál

Ha ilyen a halál és ennyire keveredik az élettel, akkor mennyi élet lehet a halálban?

Na, ilyenkor kell új energiaforrásokat felfedezni.

Ne félj,

szükségemben sem lopok tőled.

Mástól sem lopok.

Hagyom, hogy egy engem kereső erő legyen a támasz, iszom a forrásvizet.

Kérlek, te se lopj.

Elégedjünk meg azzal, hogy a félelmünkből keletkezett tükör előtt állunk, félünk, mert látjuk, hogy felek vagyunk.

Úgy döntöttem, hogy megváltoztatom pillantásomat.

Ebből a másik nézőpontból látom, hogy a fenti tapasztalattal egyidejűleg szívem milyen erőkkel készíti és varázserőm mennyi gonddal díszíti kozmoszomat, a szeretet helyét.

Sors, lázadás és megbékélés

A hosszú, hideg, havas január számomra mély belső utakat hozott, csendes befelé fordulást és igényt az alapvető változásra. 

Azt tapasztaltam, hogy lényem egy része rázkódik, kalimpál, míg egy másik része, ami sokkal lágyabb és mégis erősebb, nagyobb, kiterjeszti nyugalmát és megemelkedik. Eltakarja, elfedi, jelentéktelenné teszi azt, ami még nem régen is fontos, központi kérdés, bár most úgy tűnik, csak külső kéreg volt az életemben. 

Figyelve a folyamatot egy szelíd és bölcs neptuni erőre, az ősvizek erejére találtam, és ahogy belső szemeim előtt engedtem körvonalazódni a képeket, tanításaival megérkezett a múlt :) Lemuria békéje, transzcendenciája, harmóniája, lágy rendje mutatkozott meg. Örömmel kapcsolódom ezekhez az emlékekhez. 

Tovább dolgozva a folyamaton, illetve engedve, hogy a folyamat dolgozzon rajtam, régi sebek, mint lelkemre vetülő sötét árnyékok is tudatom elé kerültek. Ezeket az akarat, a logika,  az életösztön csak kizárni, lezárni tudta, azonban a most megérkező vizes erő leáztatta a tiltó címkéket, sőt, behatolt a lezárt héj alá és magával az ott lévő emlékkel kapcsolódott. 

Kiderült, hogy a mélyben magok vannak, melyek erre a tavasz-szerű hívásra vártak, s arra, hogy megmutathassák a bennük őrzött minták, kódok alapján a kibontakozást teljes szépségükben. 

Ez is egy személyiségintegráció :) Elfogadás, engedés, a ködös félelem sérült neptuni energiájának gyógyító esszenciává való transzmutálása. 

Most pedig eljött az idő, amikor újra szeretettel várunk a Grál házban egy állítói napra február 20-án 9.30-kor. 

Jelentkezéshez és további információkért kérlek, írj emailt: szintagralban@gmail.com

Szeretettel: Kati

Bánat, fájdalom, trauma, lélekmunka, fény

Egy üreg, tele törött élet-történet-darabokkal, amibe a meditáció vagy az állítás során beleereszkedünk. Éppen úgy, mintha a valóságban tennénk. Először csak belevilágítunk, a figyelem fénye körbejár benne. Aztán bele kell menni, teljes valónkkal,tapintani, érzékelni, hogy mi van ott jelen. Amit látunk, még csak nyomok, jelek. Aztán a szereplők is jönnek. Szemük, tetteik, érzéseik. A trauma maga is néha önálló entitás. A sors és a sors eszközei. Az üregben heverő rögök, sokszor éles cserépdarabok a trauma okai és a hatásai,  törött élet-szilánkok, amiből a jelenlegi minta összeáll. Fájdalmas vagy érzéketlen, de oda fókuszál az energia, az élet történetei ide gravitálnak, egyszerűen azért, hogy jelezzék, itt van tennivaló.
Most, a felismerés, belehelyezkedés után finoman, gondos lélekmunkával készülni kezd valami új, ami mindent egyes elemet felismer, mindent felhasznál az új élet magjához. Az üreg feltöltődik, anyaga táptalajjá válik. Lágyan, vagy erőteljesen dolgozva ültetünk, öntözünk, s az élet áramolni kezd. Lüktetés, keringés indul meg, s várhatjuk az élet felfénylését.

Személyiségintegrációs állítói napok

Van, hogy világunk látványosan összezavarodik, ismeretlen szereplők jelennek meg benne, pedig nem is hívtuk őket. Megnyúlik és sosem látott formát öltve mellénk vetül egy árnyék. Van, hogy nem annak érzem magam, mint tegnap és van, hogy nem találom az utat ismerős valóságomhoz. Betört életembe az idegen és megváltoztatott benne valami számomra fontosat. Lehet, hogy ez az idegen elem egy betegség, lehet, hogy egy kellemetlen ember, vagy csak rossz irányba alakul a történetem. Lehet, hogy valami elveszett, hiányzik. Lehet, hogy én szeretnék változtatni, de nem megy, mert még valamit meg kell tudnom hozzá.

Személyiségem, múltam, családom, kozmoszom múltja mozog, nyüzsög, kommunikál ezekkel a jelekkel. Sorsesemények, választások idején fontos magamba tekintenem és tiszta teret teremtenem a változáshoz.
Segítek :)