A mai fotótermés összefoglalása egy hevenyészett montázsban...
Amikor a Magasztos elegendőnek látta az Uruvélában töltött időt, tovább vándorolt Gajászísza felé, nagyszámú szerzetes kíséretében. Ezer szerzetes kísérte, akik előzőleg mindannyian remeték voltak. Ott Gajá város mellett, a Gajászísza hegyen tartózkodott a Magasztos az ezer szerzetes társaságában. Ekkor a Magasztos így beszélt a szerzetesekhez:
- Minden lángban áll, szerzetesek. Mi minden áll lángban szerzetesek?
Lángban áll a szem, szerzetesek. Lángban állnak a jelenségek, lángban áll a látás, lángban állnak a látványok, lángban állnak a látványok okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak. Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra; a születés, az öregség, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés, a szomorúság, a gyötrelem gyújtotta lángra, mondom nektek.
Lángban áll a fül szerzetesek. Lángban állnak a hangok, lángban áll a hallás, lángban állnak a hallomások. Lángban állnak a hallomások okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak. Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra; a születés, az öregség, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés, a szomorúság, a gyötrelem gyújtotta lángra, mondom nektek.
Lángban áll az orr, szerzetesek. Lángban állnak a szagok, lángban áll a szaglás, lángban állnak az illatok, lángban állnak az illatok okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak. Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra; a születés, az öregség, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés, a szomorúság, a gyötrelem gyújtotta lángra, mondom nektek.
Lángban áll a nyelv, szerzetesek. Lángban állnak az ízek, lángban áll az ízlelés, lángban állnak az ízlelés okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak. Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra; a születés, az öregség, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés, a szomorúság, a gyötrelem gyújtotta lángra, mondom nektek.
Lángban áll a test, szerzetesek. Lángban állnak a tárgyak, lángban áll az érintés, lángban állnak az érintkezések, lángban állnak az érintkezések okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak. Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra; a születés, az öregség, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés, a szomorúság, a gyötrelem gyújtotta lángra, mondom nektek.
Lángban áll az értelem, szerzetesek. Lángban állnak az igazságok, lángban áll a gondolkozás, lángban állnak a gondolatok, lángban állnak a gondolatok okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak. Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra; a születés, az öregség, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés, a szomorúság, a gyötrelem gyújtotta lángra, mondom nektek.
Ha egy okos, nemes tanítvány ezt belátja, akkor elfordul a szemtől, elfordul a jelenségtől, elfordul a látástól, elfordul a látványoktól, elfordul a látványok okozta érzésektől, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak.
Elfordul a fültől is, elfordul a hangoktól, elfordul a hallástól [...].
Elfordul az orrtól is, elfordul a szagoktól, elfordul a szaglástól [...].
Elfordul a nyelvtől is, elfordul az ízektől, elfordul az ízleléstől [...].
Elfordul a testtől is, elfordul a tárgyaktól, elfordul az érintéstől [...].
Elfordul az értelemtől is, elfordul az igazságoktól, elfordul a gondolkozástól, elfordul a gondolatoktól [...].
Ha mindezektől elfordult, eléri a vágytalanságot. A vágytalanság révén megszabadul. Ha megszabadult, tudatára ébred: "Megszabadultam", s felismeri, hogy megszűntek a születések, elérte a tökéletességet, cselekvését befejezte, nincs többé köze az élethez.
Buddha beszédéhez hozzátenni persze balgaság, de hát... most azt mondom, hadd égjen. Amíg van minek égni, hadd lángoljon csak az élet tüze, önmagát oltja ki, amikor mindent felemészt. Attól félek, nem lehet megspórolni a tisztítóidőt. Elég tudni, hogy ott középen van egy minden lángnak ellenálló, ibolyaszínű lélek, egy téren kívüli hely, ami ebben a forrongásban hűvös marad. Sem a hamu, sem a tűz nem táplálja, nem égeti, ő a maga idejét és törvényeit éli, a maga útját járja. Ez az egyetlen tanítvány, ami ellenállhatna az érzékeknek, ha szüksége lenne erre, de nincs, hiszen másmilyen érzékei vannak, azokat követi. És ez jó.
A képekről: a fotó megengedi, hogy a láng testét mozgásában vagy pillanatnyiságában, (hosszú vagy rövid záridővel)különböző színben örökítsem meg. Amikor a tüzet (az túlzás, hogy meditációban, de tőlem telhető odaadással) nézem, látom, hogy nagyon rövid ideig megjelenő, "tűzlények"-re hasonlító formákat lobbant fel, amelyek egymással és velem, mint a tűz rakójával és megfigyelőjével egyaránt kapcsolatban vannak.
Véletlen, vagy nem, hogy ezen a napon próbáltam egy kis ultraviola fényt kibocsájtó lámpával megvilágítani egy fekete-fehér röntgenképet: ez lett a középső lila motívum: a pentagram, ami a lélekember jelképe és ibolyaszínű, mint a gnosztikusok alapköve.
Mondanom sem kell ezek után, a montázst random módon csinálta a program, sem hozzá- sem belőle el nem vettem semmit.
