Unikornis 21.

Arról, hogy mi módon beszélgethet az ember az Unikornissal

Az Unikornis élvezi az emberek nyelvét, és messziről hallgatja őket. De nem talál beszédjükben elmélkedésre való témákat, mert a szavak neki csak jelentéktelen gyakorlatok, amikkel az Ember kimutatja ügyes észbeli képességeit.
Az Unikornis elméje valójában különbözik a mienktől. Éles a felfogóképessége és magas az intelligenciája, de nem képes mélyebb elvonatkozatatásra. Töprengés és vitatkozó érvelés távol állnak az ő természetétől. Gondolatai inkább természetes dolgokból állnak, felfedve tiszta látomásait az ő teljes valóságukban. Ösztönös gondolkodásában felodódik a sok ellentét, a minták és a variációk vég nélkül ismétlődnek, mint egy zenei harmónia a különben disszonáns hangzatok között.
Bár az Ember és az Unikornis ennyire különböző hajlamú, még mindig tudunk beszélgetni egymással - másképpen hogyan is jegyezhettem volna fel e fennkölt rejtélyeket?
Megfigyeltem, hogy az Unikornis milyen könnyedén tudja tudatát egy férfiú vagy egy leány gondolatain nyugtatni és megérteni a beléjük zárt titkokat! es e pillanatok heves vágyakzásában néhány halandó érzékennyé válik az Unikornis gondolkodásának finom rezgéseire, és - fokozatosan átadva magát azok gyengéd áramlatának - betekinthet az ő belső tudatának szentélyébe.

Szent, szent, szent! Valóban ősi ez a kommunikáció, és páratlan minden teremtmény közötti kommunikáció között! Csodálatos csakugyan ez a nyelv nélküli nyelvezet, ez a beszéd, amit nem zavarhatnak meg a szavak.

Unikornis 20.

A vihar

Az Unikornis ujjong a viharban, és dacol a legvadabb széllökésekkel is. Ritkán keres menedéket, mert a természet hatalmának e zord jelenségei - bár csak halovány árnyképei annak - emlékeztetik születése örvénylő erőire.

Unikornis 19.

Az Unikornis és a többi teremtmény

Minden állat szereti őt, mert valamennyiük közül az Unikornis a leggyengédebb. Magas intelligenciájával és transzcendens természetével ő a rangidős testvér közöttük, és már puszta jelenléte is megmozdítja bennük homályos tudatát saját felsőbb természetüknek és isteni eredetüknek.
Minden állat alkalmaz valami kezdetleges nylevet, hangot vagy mozdulatot, és az Unikornis láthatólag gyorsan elsajátít akármilyen jelzést, amivel csak találkozik.

Unikornis 18.

Az Unikornis harca

A nagyobb ragadozókat a vak és öntelt kegyetlenség jellemzi, és néha megtámadják az Unikornist. Ő sohasem futamodik meg, mert ez a misztikus állat nem törvényes zsákmány és nem is lehet félrevezetni. ilyenkor az ő legbékésebb viselkedése átváltozik halálos tombolássá, és támadásának ereje hamar megrémíti a világ legbátrabb teremtményét is. Nem enyhül az Unikornis ijesztő haragja, amíg támadói meg nem bánják tettüket, vagy el nem pusztulnak.
A harcban olyan, mint egy lángoló fényességgel ragyogó tüzes lándzsa. Irgalmatlanul hegyes patái gyorsak és pontosak. De szarva a gyógyítás és tudás eszköze, és sohasem fogja használni a halálos küzdelemben, nehogy vér szennyezze be.

Unikornis 17.

Az Unikornis táplálkozásáról

Ez a világ nagyon jó. Változó éghajlat jellemzi, az évszakok méltóságteljes rendben követik egymást, így minden gyümölcs és mag a hajlamainak megfelelően érhet. De nem minden teremtmény talál élelmet ebben a bőségben! Meglepő, de az Unikornis tartózkodni tud az evéstől, mégis mindig egészséges és erős. Úgy látszik, táplálékát e világ határain kívülről veszi.
Ebből láthatjuk, hogy a húshoz való kötöttsége kisebb, mint a többi állaté, és teste nem olyan, mint a miénk. És bár valaki joggal mondhatja, hogy formája szellemi, de nem kevésbé igaz anyagi testként leírva. Mert olykor valóban ugyanazokat a táplálékokat fogyasztja, mint a többi állat, és ugyanolyan lelkesedéssel.
De nem tolvajként veszi magához az élelmet, és csak azokat az érett gyümölcsöket és magvakat keresi, amiket a bőkezű természet önként felkínál neki. Ezek híján, láttam mér, hogy az Unikornis gyengéden csipegeti a fák legzsengébb leveleit.
Csak a folyóvíz alkalmas arra, hogy szomját csillapítsa.

Amely ágakról az Unikornis evett, azok sokkal bőségesebben fognak teremni.
Az Unikornis sokban különbözik a többi állattól, táplálkozásának módjában is. Mert sohasem hajtja le a fejét, hogy a földről egyen, hanem csak ágakról, vagy lehajló indákról eszik, vagy, sokkal ritkábban, egy általa jól ismert halandó kezéből.
Nem fogyasztja a források, vagy patakok vizét, hanem mindig keres egy vízesést, és onnan iszik magasra tartott fejjel.

Unikornis 16.

Az Unikornis ébersége

Visszavonulva lakhelyének rejtekébe, az Unikronis látszólag álomba merül. Lehet, hogy egész nap nem mozdul, szemei lecsukódnak, és a fejét egyenesen tartja. De az Unikornisnak valójában nincsen szüksége alvásra, inkább figyel. Amennyire én ezt a problémát látom, talán az érzékelés szó még jobb lenne erre. Látásától meg nem zavart finomabb érzékei szétterítenek egy olyan kiterjedt hálót, aminek segítségével semmi - sem egy falevél lehullása, sem a szellő suhogása, sem a föld alatti vizek csörgedezése - nem kerüli el a figyelmét. Minden lépés, minden moraj, egészen a távoli tengerek partjaiig, egészen azokig a hangokig, amelyeket az Ember sohasem ismerhet meg, mindent, és még többet felfog és összegyűjt tudatának harmóniájában.
Ez a képesség vagy szokás csak az ő fajtájára jellemző. Mégis,megérttette velem, hogy ezt a képességet az Ember is elsajátíthatja.

Unikornis 15.

Az Unikornis látása

E teremtmény látása a legélesebb, de nem a sólyommal és a többi éles szemű állattal összemérve, hanem mert az Unikornis olyan dolgokat islát, ami a többi teremtmény számára láthatatlan.
Hajnalban minden Unikornis megáll és mereven a kelő Napba néz, talán az imádság egy formájaként. És néha később, napközben is rezzenéstelen tekintettel nézhet a Napba. Arról, hogy mit lát, vagy mire gondol ilyenkor, nincs tudomásom. Csak azt tudom, hogy ez a látvány nem árt neki, de az ember megvakulna tőle.

Unikornis 14.

Hol lakik az unikornis?

E teremtménynek nincsen állandó lakhelye, az ő igazi palotája a Kert, és mindig szem előtt tartja, hogy ő hírnök egy idegen földön.
Még mindig tartanak azok az idők, amikor egyszerűen várnia és virrasztani kell. Vándorlásai folyamán vissza-visszatér a lakhelynek nevezett pontokra, ahol biztonságosan megpihenhet. A lakhely néha csak egy páfrányokból font fészek a magas fűbe rejtve, vagy egy mohás folt egy eldugott tisztáson. Az Unikornis készítheti menedékét egy összegubancolt vadrózsasövény közepén (ami az ő választott növénye), vagy kereshet magának egy lugast egy örökzöld alatt, aminek sűrű ágai a földre konyulnak - néha, szükség esetén, közel az emberek lakta területekhez. E helyek mind szóba jöhetnek lakhelyként, és nem lehet tudni, melyik az igazi.
Az Unikornis vonzódik a forrásokhoz is, és azokhoz a helyekhez, ahol a folyók erednek. Minden hely közül jobban kedveli azonban azokat az üregeket, amiket néha a Természet alkot a vízesések mögött.

Unikornis 13.

Az Unikornis gyermekeiről

(folytatás egy előző, hiányzó lapról)

És egymás társaságában játszanak.
Aztán mindegyiküket leküzdhetetlen vágy emészti, hogy lássák földjük minden messzi kiterjedését, a tornyosuló magasságoktól a feneketlen mélységekig. És hogy engedjen e vágynak, a fiatal Unikornis előre merészkedik.
Hosszúak és gyönyörűséggel teliek az ő vándorlásaik. És végül néhányan közülük, szeretnék megismerni a rokonukat, az embert, aki a távoli, elsüllyedt birodalomban él. Akkor átkelnek a határokon, amik elválasztják a világokat, és titokban figyelnek és szeretnek minket, jóllehet nem tudják, miért.
Így vegyítik sorsukat a miénkkel, és e kötelék örökre megmarad.

Unikornis 12.

Az Avarim

A Hét Ház közül az emberek elsősorban az Avarimokat ismerik, mert ők a leggyakoribbak világunkban és a legérdekeltebbek a mi dolgainkban. A Nyugati Birodalom gondviselői ők, sok gyógyító feladattal megbízva. Láthatatlanul közelítenek meg minket, halandókat, észelelésünk határain végiglopózva. Ki ne érezte volna valaha az Avarim édes jelenlétét? Elröppenő bizonyossága az örömnek, s a szív vágyakozásának a szellem szárnyalása, a lelegzet rebbenése, szívfacsaróan, mint a szomorúság. Egy törékeny pillnat, gyorsan tovasuhanó, megfoghatatlan, álmokba és költészetbe burkolózó.

A Karkadam

Milyen szúrósak és mélységesek az Ő szemei! Mint két inkvizítor, feneketlenek és sötétek, bár valójában kékek, mint minden fajtájabelinek. Úgy is hívják őket: a Reem. A Karkadamok urai a magánynak és az elhagyott földeknek. Sehol sem maradnak sokáig, szakadatlanul vándorolnak, fáradhatatlanul és vadon. Termetre nagyobbak, mint az Avarimok, s szakálluk különösen tömött.

A Nimbi

A kisebb házak legkedveltebbje a Nimbi. Ők a legmeghatározhatatlanabbak az összes Unikornis közül, és bár számosan vannak, elkerülték a hivatalos krónikák figyelmét. De a Nimbi jól ismert a csecsemők és a kisgyermekek előtt, mivel az Ő feladata teljesen velük kapcsolatos. A Nimbi rendkívül fürge, és sohasem nagyobb két arasznál.

A Killina

A Hét Ház közül a legritkább a Killina. Elvétve pillantja meg az ember. Pihenés nélküli, folytonos mozgásban lelik örömüket, mert sok terület van uralmuk alatt. Belső természetük világít, szent tüzet bocsátva ki. Az ő jelképük a tüzes szarv, olyan gyémántkeménységű hatalomé, ami a hlandók látásának legszélső határán rezeg - kevés szem képes észlelni. E világon az ő birodalmuk a Keleti Királyság, de ritkán avatkoznak az Ember dolgaiba. Az Ő feltűnésük jele egy rendkívüli érkezésnek, bejelentve egy nagy király uralkodását, vagy egy magasztos és csodás születést. A Killinákra bízták a Három Titok Kimondásának őrzését, amit Nagy Titoknak is neveznek, hogy csak jelen korunk végén nyilatkoztassák ki azt.

Unikornis 11.

A Hét Ház

Valójában az Unikornis a formák, méretek és tulajdonságok sokféle változatában jelenik meg, a törékeny, őz-szerű Avarimtól a bátor Arweharisig, aki az éjszakt őrzi. Így minden Unikornis a Hét Ház egyikéhez tartozik, amely tartalmazza kötelességeiket és birtokaikat.

Ez egy nehéz tanulmány, mert láttam már Unikornist veszéllyel szembeszállni, amikor méretre és izomzatra nézve sokkal nagyobbnak tűnt, mint egyébként.

Lehet, hogy még el sem érte a fejlődésben végleges formáját, amelyet hordania kell. Ezugnostos ezt mondta: Figyeld meg az Unikornist. tekintsd szépségét. Csukd be szemeid, majd nézd meg újra. Amit látsz, az előbb még nem létezett, és ami akkor volt, az sem tartott egy pillanatnál tovább.

Asallam, az Átható, a Hatalmas, az Elsőszülött által fakadtak fel az életadó vizek. Az Ő Kertjében Asallam nemzé Ilvilont, a Hűségest, akit az Emberek Barátjának hívnak, majd Vatát, aki a Végső Napok hajnalán fog eljönni.

Aztán Ohanit és Kestevarát, és Abramot és Isfendarmadot, aki ismeri a sötétséget. Belőlük, a Hét Oltalmazóból ereszkedett le minden Unikornis a Hét Házba.

Unikornis 10.

A rokon lények szétválasztása

Ez a krónika nem tartalmazza az összes korszak leírását, sem a keserves utat, amely az Embert ehhez a negyedik, végső megnyilvánuláshoz vezette. Csak azt kell elmondani, hogy az Ember erkölcsi tudatlanságba süllyedt, bálványokat imádva, és felebarátja ellen hadakozva. Ezentúl az Ember és az Unikornis mindvégig külön-külön fejlődtek, ahogy azt Yaldabaóth és fajtája kívánta. Az Unikornis tehát tovább haladt a maga útján, míg az ember határozottan könnyelmű maradt, és így elváltak útjaik. De amíg az Arany Birodalom Kertje marad az Unikornis törvényes otthona, szíve mindig az emberhez fűzi, és ezért újra meg újra átkel a különféle világokon, hogy a mi mostani határainknál időzzön.
S még most is találkozhat az Ember a Vezetővel, de csak akkor, ha felébred (tévedéseinek) szörnyű álmából.

Unikornis 9.

A Korszakváltásról

Ezután megmozdult a Szent Egy, tökéletes összhangban az Ember helytelen irányú törekvéseivel. S még abban az órában a tavaszban pompázó világ zord és borús lett. Feledtető üresség ereszkedett az emberek tudatára, és midőn ama sötétség felemelkedett, íme, egy sötétebb birodalomban találták magukat, ami az előző árnyéka volt csupán. Eleinte bizonytalanul mozogtak, lévén ruházatuk durvább anyagú, nehézkesebb lett.
Attól az órától kezdődött a Második korszak, amit Ezüstkornak neveztek.

Unikornis 8.

Serpens, a csábító eljövetele

De Yaldabaóth és ivadékai lenn kotlottak a föld mélyén a hatalmas boltozatok alatt. Irigységük egyre nőtt, míg végül felküldték Serpenst, mindőjük közül a legravaszabbat. Mivel kisebb volt a többinél, és a pikkelyei ragyogóak és színpompásak, a szavai pedig választékosak voltak, külseje nem keltett félelmet az emberek szívében.
Inkább úgy találták, hogy a Sárkány kedves és csodálatos.
Hamarosan bizalmasan közeledett az Ember felé, elrejtve szándékát, mert ravaszsága ezt diktálta.
Így szólt, ötvözve a dícséretet és a kételyt: Milyen bölcs és kiváló uralkodó lehetne az Ember! Minden szavával azt fájlalta, hogy az Unikornis fogva tartja barátait a Kertben. Élethullámunknak nem minden része óvakodott a kevélység és az elégedetlenség eme szövevényes csábításától. A kezdettől fogva különböző volt az intuíció, ami a férfiaknak és a nőknek adatott, és a nők nem hittek Serpens szavának, hanem megőrizték szívük bizalmát, és nem szerették kevésbé az Unikornist. Amikor aztán a Hazug meghallotta az embereke zúgolódását, hogy az Unikornis nem is annyira tökéletes barát, s inkább az önző ravaszság hajtja, még nyíltabban rágalmazta őt. A Sárkány azt állította, hogy a Kerten túl az Ember uralmára teremtett gyönyörű és érett földek várnak, s az Ember örökségét megtagadta az Unikornis, aki fogva tartja, nehogy túlságosan megerősödjön és így uralkodjon. Ezek a dolgok nem kerülték el az Unikornis figyelmét, aki bánatosan kószált egyedül. Tudta, hogy nem kényszerítheti az Embert a Világosság Ösvényeire, csak az utat mutathatja - és barátságtalan bölcselkedéseikben az emberek nem kérték az Ő tanácsát. Végül a legrászedettebbek felkeltek és így kiáltottak: Törjük le arany láncainkat, és engedj elbúcsúznunk a fogságtól! Ha a hosszabb és nehezebb utat választjuk is, annál nagyszerűbb lesz a megérkezés! Így hát az összes nyomorúságért és bánatért, ami érte, az ember nem okolhatott senkit, csak saját magát. Mert a nyugalom szétfoszlott a sürgölődés lázában, s a nők bánatosan lehorgaszották a fejüket.
Így tehát a Sárkány munkája elvégeztetett, s ezek a szavak váltak az embereke végzetévé.

Unikornis 7.

Az Unikornis Kertjéről

(Az első korszakról, hogyan távozott onnan az ember)

A Kert határain

A Kert szent fénnyel ragyogott, mint egy örömteli reggelen, amikor még csillog a harmat és minden levél zöldell. Szélesen ívelt a Föld mezőin át, ám azon túl hófedte hegyek emelkedtek, belsejükben tüzek lobogtak, és vad helyek terültek el, ahol forgószél üvöltött, és hangok zengtek a ragyogó, végtelen magasságban.
Az Unikornis boldogult a mennydörgő vihar és a rengő földfelszín közepett, de ezek az alakuló, nyugtalan helyek nem voltak biztonságosak az Ember számára. Ezért, mint idősebb barát és vezető, az Unikornis a Kert szélein járt-kelt, nehogy az Ember vakmerően megkísérelje elhagyni a neki rendelt törvényes határokat.
A napoknak akkoriban nem volt nagy jelentőségük, s az idő számolatlanul, boldog üdvösségben telt. Az emlékezet még ma is ama tiszta üdvnél időzik, s azon, hogy miért éppen a mi legédesebb nyugalmunkat zavarta meg a tiltott tapasztalatok utáni sóvárgás. Mert az Ember számban gyarapodott, és erőssé lett, az Egyszarvú hasonlóképpen: e kegyelemmel és ártatlansággal telt rokon lények beléptek az Aranykor delébe. Bár azóta meglazultak, azok a kötelékek, amelyek egymáshoz fűzik őket, széttéphetetlenek az idők végezetéig.
ezért bármilyen hosszú ideje vannak távol egymástól, az Ember és az Egyszarvú sohasem fognak idegenként találkozni.

Unikornis 6.

A Sárkányok születése

Azon a napon, amikor az Unikornis a kopár sziklából megnyitotta az élet bugyogva feltörő forrását, a végzet magvai már el voltak vetve.
Mert midőn azon fényes vizek kiárasztották termékeny nedvüket, beömlöttek a sötét hasadékokba, és lecsöpögtek a rejtett, lángoló barlangokba, amik a hegyek lábainál rejtőztek. Ott, azon mélységes üregekben a szentelt vizek életadó árama először tette lehetővé egy lény életre keltését.
Ilyenformán született a tűzben és a sötétségben a Sárkány.
Az ő természete viseli örök bizonyságát ama nehéz születésnek, s azóta sincs még egy lény, amelyik hasonló erőt és ravaszságot birtokolna. Az első sárkány Yaldabaóth volt, (bár hívták Tiámatnak is, s még sok más néven emellett)
Félelemetesen volt megalkotva, éber, fedetlen szemekkel; elsőnek pedig rezzenéstelen tekintetét saját képmására vetette, mely a sötét vizeken tükröződött.
Rajongott önmagáért, és ez a titkos kéjelgés önnön alakjával örök időkre elpusztította a szívét.

Yaldabaóth pedig kifejlődvén keletkeztetett hozzá hasonlókat.
Megszületett Nagamat és Kaliyat és Orkus, Tarasque és Serpens és még sokan mások.
A sárkányok sokféle méretűek és formájúak, mind fürgék és intelligensek, és tudásra szomjaznak. Míg az Unikornis a Teremtő titkainak megsejtésére törekszik, hogy még tökéletesebben ismerje az Alkotót, a Sárkány is sóvárogva kutatja a Teremtés s önnön létezésének rejtélyét, hogy ezáltal uralja az egész világot és legyőzze a halált.

Nos, Yaldabaóth és leszármazottai hevesen gyűlölik az Unikornist elsőszülöttsége miatt, s hogy létük hozzá kötődik, hisz a sárkányok nem önalkotók, és ezt tudják is. Ez lett örök veszedelme az Egyszarvúnak: az tette állandóvá a szándékot az elpusztítására, hogy nem lehet hosszabb életű egy utána jövő, ő a lények között a Legidősebb.

Az Unikornis ellenőrzi a világ összes uralmát, és így árnyékban és gyengülő fényben végül szembe kell szállnia a féreggel. Nincs lény, aki felülmúlná az Unikornis gyorsaságban és bátorságban, de mérhetetlen és körmönfönt a tudása a Sárkánynak. Csavaros elméjével gondolkodásának útvesztőjébe csalogatja, ahol az Unikornos elidőz, arra következtetve, hogy egy ilyen intelligencia nem lehet teljesen megváltás nélkül. Így a Sárkány fokozatosan véget nem érő vitába vezeti, míg kiszipolyozza az erejét és a fényét. E fénytelen csarnokokban az Egyszarvú végzete közeledik, s csak amikor azon az ösvényen lépked, mely az ő természete ellen való, veszi észre, hogy mily félelmetes helyzetbe került.

Akkor az Unikornisnak át kell kelnie egy keskeny ösvényen. Az egyik oldalon a gyűlölet várakozik, a másikon a jéghideg kétségbeesés. Mindkettő bukáshoz vezetné; ha megadja magát a gyűlöletnek, az ellensége eszközét ragadná meg, és elpusztulna a tüzében. Ha megfutamodik, kétségbeesve és kimerülten legyőzetne, tönkretétetne és elpusztulna. Zűrzavarba csalva, az Unikornis kezdettől fogva ismeri a félelem jeges érintését, szenvedvén a halandó embertől; az egyetlen félelem ez, amit valaha is ismerni fog. De ha állhatatos, a győzelmet még mindig kivívhatja.

Nagyszerű intelligenciával és a legnagyobb szeretettel fel kell ébrednie álmából, és habozás nélkül át kell szúrnia a Sárkányt a Spirális Szarvával.

Unikornis-5.

A Nemezis könyve

Az első korszak hosszú, ragyogó éveiben az ember és az Unikornis együtt éltek, és mindkét lény fejlődött testileg és tudatilag.
Am más lények a sötétségben keletkeztek, és a sötétségben erősödtek meg.

Unikornis 4.

Az ember teremtése

Amikor a Szent Egy meg akarta ismertetni magát, minden dolgok megismerték őt. Önmaga visszavonásával, földből és levegőből, tűzből és vízből az Ő szent lehelete megalkotta az embert, aki erős és szép volt, lévén a teremtés koronája.
Az embert megpillantva az Unikornis csodálkozott, és hirtelen szerény lett és félénk. Mivel pedig Asallamnak nem volt része az ember teremtésében, az unikornis annál inkább szerette, s meghajolt előtte, mint egy szolgáló.

Tehát az Unikornis volt az első állat, akit az ember megpillantott, az első, akinek nevet adott. ettől fogva a két lény sorsa összefonódott; mert amíg az Unikornis a Fény felé vezet, csak az ember haladhat abban.

ez volt a kezdete az első korszaknak.

Unikornis-3.

Az Unikornis kertjéről

Akkor Asallam az ő szarvával megütött egy kopár sziklaszálat, nagy mélységig átfúrva azt, majd kihúzván, bogyogva tört fel az élet forrása. Amerre ezek a vizek folytak, a tüzek lecsendesedtek, majd kialudtak, és a Föld termékeny lett a gyümölcsöző teremtmények sokaságától. Óriási fák növekedtek és virágoztak, és az árnyékukba gyűltek a vad és szelíd állatok. Mindez a Szent Egy szándéka szerint való volt, és az Unikornis volt e terv kivitelezője. Ily módon keletkezett az Unikornis kertje, amit Shamagim-nak hívnak, vagyis a neve: A hely, ahol élő víz van.
A Szent Egy ekkor megszólította az elsőszülöttet, mondván: Asallam! Teremtményeim közül egyedül te leszel képes felidézni a művedet, és emlékezetedben tartani a Világosság folytonosságát, vezetőként és őrizőként. De maradnod kell, s csak az Idők Végezetén, a legutolsó órának leteltével térhetsz vissza a Fényhez. Így az Unikornis a kertben maradt, és nagyszerű csodáit kiteljesítette.

Unikornis-2

Az első Unikornis

Fénylő forgószélből született, s egy felhőbe burkolva érkezett.
Lágyan ereszkedett le az égből a Föld friss mezőire, éppen mielőtt a tűz formáló munkáját befejezte volna. Emiatt az Unikornis birtokában van a Világosság ragyogásának, ami eltávolít Tőle minden Homályt, sötétséget.
Asallam a neve az elsőszülött Unikornisnak, káprázatosan megalkotott és gyönyörű formával ellátott lény, egy spirális, fényből való szarvat visel, ami Galgallim, az Irányító jele.