Hellingeri szeretettörvények

Az odatartozás joga: a Hellinger-féle családállítás első törvénye szerint a kiterjesztett család (a klán) minden egyes tagjának egyenlő joga van ahhoz, hogy a többiek a családhoz tartozónak ismerjék el. Ez a jog sokszor sérül: van, hogy valakit ténylegesen kitagadnak, mert mondjuk a család vagy a szervezet morális értékeinek nem megfelelő dolgot követett el. Olyan is van, hogy azért próbálnak meg elfelejteni valakit, mert nagyon fáj az emléke. Így próbálhatják meg pl. kiszorítani egy korán meghalt kisgyerek emlékét a családi köztudatból, úgy tenni, mintha soha nem is létezett volna.

A hely törvénye: A Hellinger-féle családállítás elvei szerint ebben a rendszerben minden egyes családtagnak vagy személynek, akár fogalomnak megvan a maga helye aki egyszer belekerült, és mindenki csak a saját helyén érezheti magát jól. Az ember a szülőjétől kapja az életet. Ezért számára mindig a szülő a Nagy, ő maga pedig a Kicsi. Amennyiben a gyerek a szülővel egy szinten lévőnek éli meg magát, (pl. aktívan beleavatkozik a szülők párkapcsolatába), vagy a szülőjénél is nagyobbnak éli meg magát (ítélkezik, vagy megpróbálja „megfizetni” az élete árát), akkor nem a saját helyén van, hanem megpróbálja elfoglalni a szülő, vagy a nagyszülő helyét. Munka vagy hivatás területén ez gyakran olyan formában jelenik meg, hogy megpróbálja egy elődje álmát megvalósítani azon az áron is, hogy a saját hivatását elhanyagolja. Az is előfordul, hogy például ügyvéd, vagy orvos dinasztiákban a gyermek folytatja a családi hagyományt, ahelyett, hogy saját érdeklődését követné. Vagy azokat a konfliktusokat, problémákat éli meg maga is, amiket az általa szeretett családtag élt meg korábban. Szervezeti szinten megtörténhet, hogy a beosztott és a vezető kerül szerepcserébe: akár a vezető alkalmatlansága, bizonytalansága, akár a beosztott egója, törtetése vagy más okok miatt. A munkahelyi környezetben is előfordul, amit gyakran látunk a családokban, hogy a konfliktus nem az adott helyzetből fakad, hanem egy előzőleg már megtörtént forgatókönyv ismétlése egy vétlen szereplővel.

A kiegyenlítődés törvénye: Hellinger meglátása szerint a családi, ill. rendszerlélekben egy teljesen igazságtalan és tudattalan csoport-lelkiismeret működik: ha a tagok közül valakivel valami életbevágóan igazságtalan vagy rossz történik, akkor másvalaki, rendszerint egy később született elkezd ugyanúgy élni, érezni és viselkedni, mintha az a rossz dolog vele történt volna meg. Ebben a másvalakiben tehát olyan érzések, érzelmek keletkeznek, mintha őt közösítették volna ki, mintha ő vesztette volna el korán a szüleit, a szerelmét, a gyerekét, mintha őt érte volna az a sorscsapás. Szintén megjelenik ez a minta a munkahelyeken is: Előfordul, hogy valaki újra átéli valamelyik őse sorsát, vagy az a kolléga, aki megfelelő képzettség vagy tapasztalat nélkül, protekcióval kerül a helyére egy idő után nem tud megmaradni a pozícióban, mert a lelke nem engedi, hogy igazságtalanságot kövessen el. Még az is megtörténik, hogy a kiegyenlítést nem az adott személy, hanem annak gyermeke vagy más családtagja fogja elvégezni, a mező ugyanis hetedíziglen számontartja a szeretettörvények megsértését.