A december 17-i állítói napon összegyűlt csoport bebizonyította, hogy a várakozás csendje egyúttal a belső munka, a transzformáció ideje is.
Előfordul, hogy az ünnepre készülődés és várakozás aranya mögött régi drámák, akár harcok dúlnak, törnek elő, és kérnek feloldozást.
Akit a hosszúra nyúló téli éjszakák csillagfénye vezet és azokban éber, az látszólag a sötétben és hidegben jár, de ettől ő még lehet őrző, harcos, aki vigyázza a világ álmát a túl sok, túl erős, akár a túl veszélyes erőkkel szemben, akik tudott világunk peremén túlról hatnak.
A nap erőterében megjelent így a trauma, a fájdalom, a harag és sok-sok árnyék, akár a harc is.
De jelen volt és gyógyított a hamarosan forduló Napot ígérő Világosság is, amelynek egyetlen sugara is biztonság, erő és segítség.
A dráma izzó tüzei, az erőtlenség, a nem-jelenlét, a magára hagyottság és bántalmazás, kihasználás lélek-sebei a Szeretet-Fény alkímiája által gyógyultak, váltak erőforrásokká. A sors nem változott meg, de mind az öt történet lélek-úttá alakulhatott.
Utolsó állításunk záró mozzanataként ígéretként már ott volt egy gyermek, akiért a szeretetnek már éremes ennek a világnak a munkáját felvállalnia ...
Áldott, békés Adventet, szeretetben teljes boldog Karácsonyt kívánok Nektek.
Ha hívást érzel, kérlek, emailben jelezd.