Családállítás & Személyiségintegrációs tréning

Személyiségintegrációs tréning, azaz, személyiségintegrációs családállítás: Emeljük ki és viseljük ékszerként az ékkövet ahelyett, hogy a hátunkon cipeljük a bányát...

Alkotás: tűzzománcok, grafikák, festett kövek, falevelek, fotók, cserépjátékok, írások és más munkák.

Szövegek: a belső kapu napi használata az alkotásban, az életben, a munkában és a közösségben.

Email: szemelyisegintegracios.allitas@gmail.com
Telefon: 0670 590 6972

2007. december 4., kedd

Farkasokkal futó asszonyok című könyv írójának, Clarissa Pinkola Estes-nek a cikkét

hírlevélben kaptam, és annyira jókor jött, hogy gondoltam, kiteszem ide. Köszönöm:) (Sarkadi Krisztina hírlevele, a www.nyugvopont.hu honlaphoz kapcsolódóan. )
Farkasokkal futó asszonyok című könyv írójának, Clarissa Pinkola Estes-nek a cikkét. Íme:
"Drága barátaim, ne gyengüljetek el. Épp ezekre az időkre készültünk. Oly sok mindenkiről hallottam mostanában, akik mélységesen összezavarodtak. A világunkra mostanában jellemző emberi kapcsolatok minősége nyugtalanítja őket. Olyan időket élünk, amikor szinte naponta döbbenünk meg és érzünk gyakran jogos haragot, amikor ismételten tanúi vagyunk, hogyan csökken egyre inkább mindaz, ami a civilizált, jövőbelátó embereknek olyannyira fontos.
A bírálatod jogos. Elképesztő a csillogásnak és az arroganciának az a szintje, ahová néhányan eljutottak, miközben szörnyű tettekre vetemedtek gyerekekkel, idősekkel, hétköznapi emberekkel, a szegényekkel, a védtelenekkel, a tehetetlenekkel szemben. Mégis, lágyan sürgetve arra kérlek, hogy ne szárítsd ki a lelkedet azzal, hogy a végtelenségig gyászolod ezeket a nehéz időszakokat. És legfontosabbként: semmiképpen se veszítsd el a reményt. Leginkább azért, mert a helyzet az, hogy épp ezekre az időkre teremtődtünk. Igen. Évek óta azért tanulunk, gyakorolunk, tréningezzük magunkat és várunk, hogy az elkötelezettségnek épp ezen a síkján találkozzunk.
A Nagy Tavaknál nőttem fel, és felismerem a tengerjáró hajókat, amikor megpillantom őket. A felébredett lelkeket illetően még sohasem volt ennyi alkalmas hajó kinn a vizeken, mint manapság, szerte a világon. Az emberiség történetében először, a készleteiket maximálisan feltöltötték, és jelzéseket adva értesítik egymást a hollétükről. Nézz távolabbra a hajóorr fölött: igaz lelkekkel teli hajók milliói járják a vizeket, veled együtt. Talán a fedélzet meg-megremeg, amint e viharos idők hullámai ostromolják, ám biztosíthatlak, hogy a gerendák, melyekből a hajótest és a kormánylapát készültek, egy hatalmasabb erdőből származnak. Az a sűrűn erezett szálfa messze földön híres arról, hogy minden viharnak ellenáll, sohasem törik el, mindig tartja az irányt, és kizárólag előre halad.
Sötét időkben hajlamosak vagyunk irányt változtatni, és azon keseregni, hogy a világban mennyi minden elromlott. Ne ezekre fókuszálj. Arra is hajlamosak vagyunk, hogy meggyengítsen az azon való rágódás, hogy mennyi mindenen nem tudunk változtatni, mennyi minden hiányzik még. Ne ezekre összpontosíts. Ilyenkor hagyod a szelet fújni, anélkül, hogy felvonnád a vitorláidat. Mindössze annyit tudhatunk, hogy szükség van ránk. Bár gyakori az ellenállás, mégis, sokkal többször találkozunk rendkívüli lelkekkel, akik üdvözölnek, szeretnek, és vezetnek bennünket, mi pedig felismerjük őket, amikor megjelennek. Nem azt mondtad, hogy van hited? Nem azt fogadtad meg, hogy egy hatalmasabb hangra figyelsz? Nem a kegyelmet kérted? Nem emlékszel, hogy a kegyelem azt jelenti: átadjuk magunkat a hatalmasabb hangnak?
Nem az a feladatunk, hogy egyetlen szempillantás alatt helyrehozzuk az egész világot, hanem, hogy kinyúljunk, és megjavítsuk a világnak azt a részét, amely egy karnyújtásnyira van. Rendkívüli a hatása minden apró, nyugodt cselekedetnek, melyet egy lélek tesz azért, hogy egy másiknak segítsen, és ezzel helyreállítsa e szegény, szenvedő világ egy darabkáját. Nem tudhatjuk, hogy ki által történik meg, és melyik az a cselekedet, amely végül eléri a kritikus tömeget, és hosszantartó békét hoz. A drámai változáshoz cselekedetek összeadódása szükséges; több, még több és egyre több - folyamatosan. Ahhoz, hogy az igazság és a béke időszaka beköszöntsön a Földön, nincs szükség mindenkire - elég egy maroknyi, elkötelezett csoport, akik nem adják föl az első, a második, de még a századik szélviharnál sem.
Amikor megálljt akarsz parancsolni az éppen viharos világnak, az egyik legerőteljesebb, és leginkább nyugalmat hozó cselekedet az, ha felállsz és megmutatod a lelkedet. A fedélzetre kirakott lélek aranyként ragyog a sötét időkben. A lélek fénye szikrázik, lángokat lövell, jelzőtüzeket épít, és arra készteti a helyes dolgokat, hogy belső tüzüktől hajtva növekedésnek induljanak. A mostanihoz hasonló, árnyékokkal teli időkben az, hogy lelkünk lámpását kitesszük; hogy erősek vagyunk és együttérzéssel fordulunk mások felé - mind olyan cselekedetek, amelyek rendkívüli bátorságot igényelnek, és amelyekre óriási szükség van. A kínlódó lelkek rátalálhatnak saját fényükre olyan lelkek által, akiket már átitatott a fény, és hajlandóak megmutatni azt. Ha segítesz abban, hogy csendesedjen a zűrzavar, ez a leghatalmasabb dolog, amit csak megtehetsz.
Mindig lesznek időszakok, amikor elbátortalanodsz. Az életem során engem is sokszor magával ragadott a kétségbeesés, ám nem tartok fönn számára egy külön helyet. Nem hajtom a malmára a vizet. Nem engedem meg, hogy a tányéromról egyen. Az oka pedig ez: lényem legmélyéről tudok valamit, amit te is. Mégpedig azt, hogy lehetetlen a kétségbeesés akkor, amikor visszaemlékszel rá: miért jöttél a Földre, kit szolgálsz, és ki küldött ide. A jóságos szavak, amiket kimondunk, és a jó cselekedetek, amelyeket megteszünk, nem a sajátjaink. Az Egynek a szavai és tettei, azé aki idehozott minket. Ebben a szellemben továbbgondolkodva, remélem, kiírod a faladra a következőket: Amikor egy hatalmas hajó a kikötőben lehorgonyozva áll, kétségtelenül biztonságban van. Ám a hatalmas hajókat nem ezért építették."

2 megjegyzés:

Unknown írta...

Köszönöm! Jókor voltam, jó helyen! Éppen a legjobbkor érkezett!

Katalina írta...

Ezek az infók mindig időben érkeznek, hozzám is úgy jött annak idején egy hírlevélben... Ma is találkoztam egy szöveggel, amitől elakadt a hangom: Mit számít?

Ram Tzu tudja:
Megízlelted az eksztázist,
Mélyet húztál nektárjából.

Most hát vagy szívedbe zárod,
Vagy nem is érinted többé.

Mit számít?

Függő vagy remete,
Saját egod hálójába kerültél.

Minél keményebben küzdesz,
Annál biztosabb, hogy felfigyel rád a pók.