hanem csak tél"
Mondta kisfiam lelkesen az apukájának, amikor az első hó leesett. :-)
A könyv mellékleteként megtalálható az Arvisurákról egy ismertető, valamint a sumér nyelv és írásról szóló rövid összefoglaló első fejezetei is."
A Közép Fehér Virága Álomhajó
A Szécsényi Őszi Tárlaton "Álomhajó", és "A közép fehér virága" című képeim láthatók november 5-től 2010. január 30-ig.
A Fejér megyei hírlap cikke A digitális világ varázslata |
Ez már nem az y, hanem a digitális generáció. Tagjai a mindennapi életet a számítástechnika világában élik: segítségével ismerkednek, tartják a kapcsolatot egymással, tanulnak, szórakoznak, s az önkifejezéshez is a szoftverek nyújtanak segítséget. Így alkotnak, zenélnek, festenek: számukra az egér és az enter gombja adja meg azt a szabadságot, amit az előző generációknak még a gitár húrja és az ecset adott meg.
A szintipop megszületése és felfejlődése óta azonban tudjuk: sok újat nem igazán lehet ebben a műfajban alkotni, már ami a zenei részét illeti, de a Méhkasaula szombati Enter fesztiválján nem is ez volt a fő cél. Inkább a kísérleti jelleg, amiből bármi kisülhet: akár valami jó, hangulatos, zenéhez hasonlatos is. Ha csak le nem fagy a rendszer - mármint az ember agya. A Szabadművelődés Házában ezen az estén a digitális nemzedék zenei versenyének országos tehetségkutatója zajlott, ahol a látványelemeket nem a fellépő, mint személyiség produkálta, inkább a vegytiszta hangzású lupkötegek összefonódása, effektekkel, urbanikus hangulattal megspékelve, néha egy kicsit a szívritmussal összekoccanva, összeölelkezve. A résztvevők legtöbbje hobbizenész, akik, hogy fokozzák a hangulatot, különféle vizuális elemekkel teszik érdekesebbé a performanszokat: fényekkel, videókkal, hipnotikus fantáziaképekkel.
A profikat vj-nek, vagyis visual jockey-nak hívják, ők a huszonegyedik századi partik hősei és alfái, akiknek minden technikai-szórakoztatóelektronikai vívmány a kisujjukban van. Persze ez a tehetségkutató most nem róluk szólt, hanem a kisebb pályán mozgókról. Van köztük persze egy-két elborult elme is, egyikük például azt tartja, hogy alkotása nem zene, hanem kísérleti lények létrehozása . Róla talán ennyi elég is. Más a stílusát úgy határozza meg, mint a közelgő apokalipszis mantrái, brutális fertőző ritmusai. Ipari zaj, powernoise és elektronika .
Csűrhetjük-csavarhatjuk, mondhatjuk sokféleképpen, de van, aki csak ricsajnak nevezi. De azért ne legyünk ennyire szigorúak, a produkciók itt, most kizárólag a (végletekig nyitott) fülnek szóltak, a fellépők a monitor mögé bújva tévéztek , így hát a zsűri figyelmét semmi nem vonhatta el a lényegről. A kisteremben live act zajlott, vagyis a műfaj improvizációs változata: itt a klaviatúra-bűvölők helyben s időben egy síkban mozogtak az eseményekkel, s rakosgatták egymás után az alapokat.
- Az Enter fesztivál ötlete 2000 nyarán ötlött fel bennem, bár akkor már rég megvoltak nekem Yonderboi lemezei (ifj. Fogarasi László, világhírű, magyar elektronikus zenész, 1980-ban született - a szerk.) - meséli Szepes Imre, alias Zöld, a fesztivál keresztapja, a Méhkasaula Kulturális Egyesület perpetum mobile-ja. - A legtöbb mű lupok, vagyis zenei részletek összerakásával jön létre. Mindenki megpróbálja a maximumot kihozni magából és a gépéből.
Érkeztek az eseményre Debrecenből, Szentendréről, Pásztóról, Dunaújvárosból és persze Székesfehérvárról is, összesen talán éppen tizenheten, akik közt nem csak zenei alkotó volt, de képi és filmes is.
A 22 éves Gyenes Balázs például helyi erő, s a számítástechnikát már az anyatejjel szívta magába - ahogy kortársai közül szinte mindenki. S noha a fiatalember nem a szavak embere (vagy csak lámpalázas volt), azért a lényeget sikerült kiszedni belőle:
- A számítógép mindig kéznél volt otthon, s így egyszerűbb volt azt használni, mint valamilyen hangszert vásárolni. Mostanában a hip-hop stílust ötvözöm más elektronikus műfajokkal, s a célom nem is az önkifejezés, inkább csak mások és magam szórakoztatása - magyarázza fellépése előtt a web programozónak tanuló srác, aki - ahogy a színpadon a zenekarok - a saját laptopján melegít be fellépése előtt a produkcióra.
A számítástechnika világának lehetőségeit a néprajzos képzettségű, Nógrád megyéből ideutazó Bottyán Katalin is felismerte. A hölgy vizuális kategóriában indult. Montázsaiban régi, megkopott, de hangulatos családi fotókat ötvözött törzsi és magyar népművészeti elemekkel.
- A digitális munka számomra olyan, mint a varázslat. Nem kell hozzá fizikai mozgás, szinte az agyunk irányít s dönt el minden mozdulatot - vélekedik Katalin, aki épp olyan, mint a képein szereplő ősei: gótikus, mozaikszerű, aki minden művészeti formából kiragad egy kicsit, s úgy játszik velük, mint kisgyerek a puzzle-lal. Kísérletezik.
Ez az éjszaka is ilyen volt: ha úgy vesszük, kaptunk is művészetet meg nem is. Mindenesetre ne hamarkodjuk el a véleményalkotást: Aldous Huxley szép, új világa is már csak egy karnyújtásnyira van...
Következő kiállításom megnyitója szeptember 3-án (csütörtökön) 10.00 órakor a Stromfeld Aurél Gépipari Szakközépiskola Galériájában lesz - mindenkit szeretettel várunk!
A kiállítást a Nógrádi Fotóklub szervezi Fotográfia Napi programjának részeként. Megnyitja: Homoga József, a klub elnöke.
“Eifert János fotóművész, zsűrielnök így ír a blogján:
A varázslóasszony ott a tükörben visszaváltozna, hogyha bírna. Nem fonogatná tovább a csillagos kerítést a szíve körül és nem röppenne többé fényvonalak mentén a magasba. De fél, hogy elhagyná őt a gyöngyökkel teli rejtek s védtelenül állna a szövevényes kertje közepén.” Bottyán Katalin első díjas digiRáma alkotása, az “Absztrakt repülés” kiemelkedően szép munka. Egyéni stílusával, ritkaszép képeivel, a muzsikával - tradicionális tai chi zene: Mind, Body, Soul, Series - harmonizáló áttűnései, az önmagukban is izgalmas kép-mozgásai elementáris erővel hatottak.
Gyöngyös, Észak-Magyarországi DigiRáma Bemutató, amelyet a Szempont Fotókör és a GYÖNGYÖK (Gyöngyösi Kulturális és Közgyűjteményi Központ) szervezett a Mátra Művelődési Központban.
30 mű érkezett a pályázatra, amelyből az Eifert János - Dozvald János - Halmai László összeállítású zsűri az alábbiakat javasolta díjazásra: 1. díj - Bottyán Katalin: Absztrakt repülés, 2. díj - Puskel Zsolt: 6-7-8, 3. díj - Jakab Tibor: Minden, ami vad - Különdíj - Csomor Imre: Tánc, Különdíj - Budai József: Kék - fehér"
***
Nekem ebben az a legjobb, hogy abba az alkotói világba, ami számomra mindennél fontosabb, a közönség is érezhetően bele tudott merülni, a képekkel és a zenével tudott mozdulni a lélek.Amikor a Magasztos elegendőnek látta az Uruvélában töltött időt, tovább vándorolt Gajászísza felé, nagyszámú szerzetes kíséretében. Ezer szerzetes kísérte, akik előzőleg mindannyian remeték voltak. Ott Gajá város mellett, a Gajászísza hegyen tartózkodott a Magasztos az ezer szerzetes társaságában. Ekkor a Magasztos így beszélt a szerzetesekhez:
- Minden lángban áll, szerzetesek. Mi minden áll lángban szerzetesek?
Lángban áll a szem, szerzetesek. Lángban állnak a jelenségek, lángban áll a látás, lángban állnak a látványok, lángban állnak a látványok okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak. Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra; a születés, az öregség, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés, a szomorúság, a gyötrelem gyújtotta lángra, mondom nektek.
Lángban áll a fül szerzetesek. Lángban állnak a hangok, lángban áll a hallás, lángban állnak a hallomások. Lángban állnak a hallomások okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak. Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra; a születés, az öregség, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés, a szomorúság, a gyötrelem gyújtotta lángra, mondom nektek.
Lángban áll az orr, szerzetesek. Lángban állnak a szagok, lángban áll a szaglás, lángban állnak az illatok, lángban állnak az illatok okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak. Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra; a születés, az öregség, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés, a szomorúság, a gyötrelem gyújtotta lángra, mondom nektek.
Lángban áll a nyelv, szerzetesek. Lángban állnak az ízek, lángban áll az ízlelés, lángban állnak az ízlelés okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak. Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra; a születés, az öregség, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés, a szomorúság, a gyötrelem gyújtotta lángra, mondom nektek.
Lángban áll a test, szerzetesek. Lángban állnak a tárgyak, lángban áll az érintés, lángban állnak az érintkezések, lángban állnak az érintkezések okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak. Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra; a születés, az öregség, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés, a szomorúság, a gyötrelem gyújtotta lángra, mondom nektek.
Lángban áll az értelem, szerzetesek. Lángban állnak az igazságok, lángban áll a gondolkozás, lángban állnak a gondolatok, lángban állnak a gondolatok okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak. Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra; a születés, az öregség, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés, a szomorúság, a gyötrelem gyújtotta lángra, mondom nektek.
Ha egy okos, nemes tanítvány ezt belátja, akkor elfordul a szemtől, elfordul a jelenségtől, elfordul a látástól, elfordul a látványoktól, elfordul a látványok okozta érzésektől, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak.
Elfordul a fültől is, elfordul a hangoktól, elfordul a hallástól [...].
Elfordul az orrtól is, elfordul a szagoktól, elfordul a szaglástól [...].
Elfordul a nyelvtől is, elfordul az ízektől, elfordul az ízleléstől [...].
Elfordul a testtől is, elfordul a tárgyaktól, elfordul az érintéstől [...].
Elfordul az értelemtől is, elfordul az igazságoktól, elfordul a gondolkozástól, elfordul a gondolatoktól [...].
Ha mindezektől elfordult, eléri a vágytalanságot. A vágytalanság révén megszabadul. Ha megszabadult, tudatára ébred: "Megszabadultam", s felismeri, hogy megszűntek a születések, elérte a tökéletességet, cselekvését befejezte, nincs többé köze az élethez.
Buddha beszédéhez hozzátenni persze balgaság, de hát... most azt mondom, hadd égjen. Amíg van minek égni, hadd lángoljon csak az élet tüze, önmagát oltja ki, amikor mindent felemészt. Attól félek, nem lehet megspórolni a tisztítóidőt. Elég tudni, hogy ott középen van egy minden lángnak ellenálló, ibolyaszínű lélek, egy téren kívüli hely, ami ebben a forrongásban hűvös marad. Sem a hamu, sem a tűz nem táplálja, nem égeti, ő a maga idejét és törvényeit éli, a maga útját járja. Ez az egyetlen tanítvány, ami ellenállhatna az érzékeknek, ha szüksége lenne erre, de nincs, hiszen másmilyen érzékei vannak, azokat követi. És ez jó.
A képekről: a fotó megengedi, hogy a láng testét mozgásában vagy pillanatnyiságában, (hosszú vagy rövid záridővel)különböző színben örökítsem meg. Amikor a tüzet (az túlzás, hogy meditációban, de tőlem telhető odaadással) nézem, látom, hogy nagyon rövid ideig megjelenő, "tűzlények"-re hasonlító formákat lobbant fel, amelyek egymással és velem, mint a tűz rakójával és megfigyelőjével egyaránt kapcsolatban vannak.
Véletlen, vagy nem, hogy ezen a napon próbáltam egy kis ultraviola fényt kibocsájtó lámpával megvilágítani egy fekete-fehér röntgenképet: ez lett a középső lila motívum: a pentagram, ami a lélekember jelképe és ibolyaszínű, mint a gnosztikusok alapköve.
Mondanom sem kell ezek után, a montázst random módon csinálta a program, sem hozzá- sem belőle el nem vettem semmit.