Észak-magyarországi Digiráma Bemutató

Gyöngyös, 2009. április 25.
Nemhiába, nekem kedves emberek születtek ezen a napon, az idei is emlékezetes lesz, azt hiszem:)



Az "Absztrakt repülés" című vetítésemet ilyen nagyra értékelte (ilyen mezőnyben) a nagyon elismert szakemberekből álló zsűri. ..

Eifert Jánossal a vetítések közötti szünetben
(Fotó: Herbst Rudolf)

“Eifert János fotóművész, zsűrielnök így ír a blogján:

A varázslóasszony ott a tükörben visszaváltozna, hogyha bírna. Nem fonogatná tovább a csillagos kerítést a szíve körül és nem röppenne többé fényvonalak mentén a magasba. De fél, hogy elhagyná őt a gyöngyökkel teli rejtek s védtelenül állna a szövevényes kertje közepén.” Bottyán Katalin első díjas digiRáma alkotása, az “Absztrakt repülés” kiemelkedően szép munka. Egyéni stílusával, ritkaszép képeivel, a muzsikával - tradicionális tai chi zene: Mind, Body, Soul, Series - harmonizáló áttűnései, az önmagukban is izgalmas kép-mozgásai elementáris erővel hatottak.

Gyöngyös, Észak-Magyarországi DigiRáma Bemutató, amelyet a Szempont Fotókör és a GYÖNGYÖK (Gyöngyösi Kulturális és Közgyűjteményi Központ) szervezett a Mátra Művelődési Központban.

30 mű érkezett a pályázatra, amelyből az Eifert János - Dozvald János - Halmai László összeállítású zsűri az alábbiakat javasolta díjazásra: 1. díj - Bottyán Katalin: Absztrakt repülés, 2. díj - Puskel Zsolt: 6-7-8, 3. díj - Jakab Tibor: Minden, ami vad - Különdíj - Csomor Imre: Tánc, Különdíj - Budai József: Kék - fehér"

***

Nekem ebben az a legjobb, hogy abba az alkotói világba, ami számomra mindennél fontosabb, a közönség is érezhetően bele tudott merülni, a képekkel és a zenével tudott mozdulni a lélek.

Nagyon jó volt régi és újabb ismerősökkel, barátokkal összetalálkozni, kivel várva, kivel váratlanul. Régen szerettem volna Csomor Imrével megismerkedni, most sikerült is felesége, Dávid Anikó révén. Anikóval tudtunk kicsit szakmai dolgokról panaszkodni: akit érdekel, milyen bajok vannak a Nógrád megyei közművelődésben, kattintson ide.

Már a vetítések végén, a szünetben olyan sokan jöttek hozzám gratulálni, hogy kezdtem gyanakodni, érdemes volt Herbst Rudolfra hallgatni, és kipróbálni magam ezen a megmérettetésen. Ezúton is köszönöm neki a biztatást meg a sok segítséget.

Köszönöm az elismerést, a bizalmat és vállalom a felelősséget:)



Ez itt az "Absztrakt repülés" videóváltozata - minden visszajelzésnek örülök...

Amikor készült ez a vetítés, a legjobb képeimet szedtem hozzá össze. Ha belegondolok, 3 év termését. Szerencsére, nem fogyott el minden.
A legjobb ebben a munkában az volt, hogy kézzel alig kellett dolgozni, hanem szinte teljesen fejben és szívben. A pár mozdulat, amihez szükség van, hogy a változás létrejöjjön, igazán elenyésző. Mint egy rendkívül finom, éterikus szövet szövése, olyan a digitális munka. Egészen hasonló a varázslathoz és az álmodáshoz. Ha érzékenyen nyúl az ember ehhez a nem létező alapanyaghoz, az absztrakciónak és a fotografikus realizmusnak olyan ötvözete jön létre, ami valós tapasztalattá válik: először az alkotómunka közben, azután akkor, amikor a kész mű a közönség elé kerül. És ugyanúgy finomítani, művelni akarja az ember, mint a valóságot. Egyrészt a visszajelzések miatt, amik kívülről jönnek, másrészt pedig az ember maga is látja, hogy mi nem úgy van, ahogy lehetne.
Van még sok képem heverőben, ami magában nem kerülne ki a gépből, el is kezdem lassan a "Tükröm az esőben"-hez illő zenét keresgélni.