véletlen - mint önmagát korrigáló folyamat. Igen, vagy nem?
Bottyán Katalin, 2011. április 29., 6:06
Az önmagát korrigáló folyamatot úgy érthetik, hogy a "reális" valóság (=megszokott sémák) irányába korrigálja magát, holott nem: az absztrakt valóság az, ami a véletlenen át korrigálja a világképünket. Ez fontos. Amikor a véletlen "betör" a rendezett, biztonságos valóságba, (ami, mint tudjuk, egy agyi konstrukció, amihez hozzá alakítjuk az identitásunkat, ezzel együtt a személyiségszerkezetünket, a zsigeri reakcióinkat, azaz, a világképünket, és ezt folyamatos döntésekkel, értelmezési technikákkal fenn is tartjuk a végsőkig) szóval, amikor a "véletlen" betör ebbe a konstrukcióba, és kicsit megbolygatja, akkor van lehetőségünk újra szétnézni, és megragadni egy magasabb valóságképet. Ha ezt elfogadjuk, érdekes jelenség következik: helyettünk a környezetünk lesz az, ami manipulatívan, vagy akár erőszakkal figyelmeztetni kezd bennünket a helyes magatartásra: a világ visszarendezésére, mert ha mi nyitottak vagyunk, az ő rendezett életük is kinyílik, amit nem biztos, hogy vállalnak. Mégis, apródonként, megváltozik a világ, ha merünk utazni a véletlen hullámain.
Itt jön be, ami körül régóta forognak a gondolataim: a valóság részecske (rendezett, strukturált) és hullám (áramlatszerű) természete mélyén egy rezgés van, aminek a forrása, nos, ez az a bizonyos kapujanincs átjáró.
Viszont a véletlen érzékelése egy pillanattal hamarabb (intuíció) létezik, és hasznos képesség. Segít, hogy a kiszámítható, "rendes" világon túlnézzünk egy nagyobb igazságra, és kicsit kézbe kapjuk a sorsot.
2 megjegyzés:
Egyetértek Veled! Én is így érzek a véletlennel kapcsolatban. Ami a "kapujanincs átjárót" illeti, azt hiszem, ha lenne módunk beszélni róla, és meghatározni a szavak jelentését, kiderülne, hogy valami hasonlóra gondolunk. Azt hiszem, nagyon hasonló hullámhosszon "működünk". Az intuíció pedig, - mint az összes többi eddig nem használt érzékszervünk - érzékelhető módon napról napra egyre tisztábban működik! :)
"Kapujanincs átjáró" - csan buddhista szöveggyűjtemény címe volt, ás valahogy bennem maradt. Amikor olvastam, a nyolcvanas években, nem sokat értettem belőle, de tudtam, hogy ez az , ez az. Aztán most baráti viszonyban vagyok a szó jelentésével. Beszélni róla nehezemre esne, de néhány írást időnként kiteszek ide.
Amúgy a beszélgetéstől általában nem idegenkedem, emberek között dolgozom, úgyhogy erre van lehetőség, csak időm van nagyon kevés. Te hol laksz? Mert én Nógrádban, ami aránylag nem sok helyhez van közel... K
Megjegyzés küldése