Három fogalom a valóság leírásához és az alkotási folyamat vázlata

Tény: A valóság részecske-természete. Valami, aminek nekiütközünk. Valami bennünk, aminek nekiütköznek az absztraktból jövő üzenetek. Valami, ami a tükörben látszik. Kényszer a változásra.




Áramlat: Sors. A valóság hullámtermészete. Erő, ami a tényeket sodorja. Lelkünk Szándéka, a Vágy. Az absztrakt üzenete. Főbb alkotóelemei:

1. a mélység, vagy sodrás, ami személytelen módon, de tartalmazza a rejtekből kisugárzó információkat. Itt még csak erő/tartalom van, forma nincs. Ez a Vágy. (Az első Isten: Erósz vagy Ámor) Önmagában nem észlelhető, mégis a mindenség összetartó ereje. A sors kódjait „használja” a tények és lelkek egymáshoz kötözésére.

2. Sors, ami a mélység vagy sodrás által közölt információkat kódok formájában kapcsolja a megnyilvánuláshoz/ tényekhez.

3. A sors által a sodráshoz kapcsolt/ a sodrásból kiformált tények árama. Mintázat. Látható, vagy más módon érzékelhető, felderítetlensége miatt nagyrészt azonban sötétnek tapasztalt (= nem tudatos) valóság.



Rejtek: A valóság rezgés-természetének és a rezgés formájában belőle kiinduló, az áramlat hatalma által ténnyé formált információk (mintázatok) absztrakt forrása. A sors által elért és elérendő eredmények rejtett tárhelye. Szeg, amire a létezés erősítve van. A Vágy támasztéka, a tények viszonyítási pontja. Menedék. Ajtó. Kapujanincs átjáró. Egy absztrakt pont, aminek egyszerre 0 és több dimenziónyi kiterjedése van.



A három fogalom a következőképpen származik egymásból:

Az absztrakt átjárója a forma felé: a rejtek, mely rezgés (erők és információk kisugárzása, azaz, emanációk) formájában nyújt a kereső lélek számára segítséget. A rejtek kisugárzása (emanációja) az áramlat, más néven vágy, ami a forráshoz való visszatérés kényszerítő akarását is kelti a lélekben. (A léleknek az absztrakthoz, azaz, az eredetéhez való kötődésének és visszatérési vágyának megnyilvánulási formája). Ennek kódolt formája a sors, ami kényszerítő erővel parancsol és formát, kiterjedést, idő- és térbeli ruhát (paramétereket) ad a tényeknek és létrehozza azt a mintázatot, amit történetként vagy képként észlelünk.



A lélek mindezen fogalmak játéka és játszótere.



Amiről írtam októberben, hogy "valami valósat, vagy legalább egy rám reagáló viszonyítási pontot keresek", az a rejtek, a létem forrása és ugyanez a forrás a létem vége, azaz a halálom, vagy az absztraktba való visszatérésem is. Ide kívánkozik egy Castaneda-idézet, amit már kitettem egyszer ebbe a blogba, de most még egyszer: http://bottyankatalina.blogspot.com/2007/03/castaneda-arrl-hogy-mit-jelent-az-ha.html



Addig is:



Az ezen az úton gyakorolt alkotás létrehozza az eredeti kozmosz hiteles képét vagy leírását, így szakrális tevékenység.



Egy példa versben:

Szabadság és sorsszerűség:

sors lépte nyomok

csillagporon

ennyi az ösvény

A fölemelt lét haladó fokán

koncentrált hétköznapok

de csönd a csendben

szív szeme nyílik szelíden

rést lát a végtelenben.

Megpillantlak a Van ünnepén

hívásod hallom

a kitárult jelen biztonságában

és érzem, hogy kozmoszod

gyengéden mozgatja a szárnyaimat

téged szeretlek

mindenütt önvaló

szabadság!

A vers absztrakt jelentése a fenti fogalmak segítségével:



Sors lépte nyomok: Az áramlat kódjainak kényszerítő ereje által formát nyert tények

csillagporon: az áramlat már kódolt, de még nem személyes felületén

Ennyi az ösvény: létrehozott rajzolata - ezt a tér-idő dimenzió segítségével észleli a lélek.

(Egy másik versben ez így jelenik meg: dolgok a dolgok titkai hátán együtt úsznak a sors hullámán)

A fölemelt lét haladó fokán: amikor minden a tudatosságot szolgálja, az eredetnek (az Úrnő, absztrakt, Isten, Egy stb.) felajánlott élet.

koncentrált hétköznapok: wu wei (mondjuk), belső aktivitás szerény külsőségek mellett.

de csönd a csendben: kontempláció, a lélek magára való figyelme, a rejtek közelségének sejtelme

szív szeme nyílik szelíden: a rejtek megpillantásának képessége.

rést lát a végtelenben: Rejtek. A kapujanincs átjáró.

A fenti szakaszban az jelenik meg, hogy egy tény/lélek mit tehet önnön létezésének meghatározottsága mellett, felett vagy ellenére. Az áramlat sorsnál mélyebb rétege, vagyis a(z Igazság, Szabadság utáni) Vágy az, ami a Kapujanincs átjáróhoz vezet. A Vágy a gyakorlatban számtalan tárgyra rávetül, melyek az „igazit” helyettesítik, ezen a módon vezet a forrásig, így világítja meg az utunkat. (Szimbolikusan ez a létra, aminek a tetejét elérve már várnak a szárnyaink.)

Megpillantlak a Van ünnepén

hívásod hallom

a kitárult jelen biztonságában

és érzem, hogy kozmoszod

gyengéden mozgatja a szárnyaimat

téged szeretlek

mindenütt önvaló

Szabadság!

A harmadik versszakot nem fordítom. Szerintem magáért beszél: a léleknek a rejtekbe való érkezését írja le. A sok rendszer által emlegetett önátadás vagy Istennek való engedelmesség az, hogy a forrás itt közvetlenül a lélekre hat annak tudatossága miatt (vagy a tudatosság miatt már észleli is a hatást, ahogy tetszik). Itt szabadság van, hiszen a sors kódjai nem érvényesek: a lélekhez kötődő tények formálását elvégezték az emanációk, a lélek felvette testetlen/absztrakt formáját, és így illeszkedik a rejtek ajtajának absztrakt kulcslyukába, hogy nagyon képszerű legyek, és végre egy kis humort is kapjon az, aki ezt a sok komoly dolgot mind végigolvasta :-)







A következő írás a rejtekajtón (az abszrakt ajtaján) áthaladt lélek mindenségtudatának bensőséges tapasztalatát közvetíti:

A nyílt szem nem lát a végtelenben.

Nincsen közelség!

Nagyon hiányzik!

Kereslek.

Változik kiterjedésem.

Jutok az égig érő fáig.

Csúcsán a fény.

Tövében forrás.

Nem éri idő.

Itt nincs napnyugta.

Suhognak mozdulatlan szárnyak.

Emelnek az ágakra vissza.

Hozom az egyetlen virágot.