Néhány részlet arról, hogy hogyan lett Black Elk népe kerekének középpontjává
Egyetemi dolgozat volt ez a cikk, és úgy kerül most ide, hogy egy másik írásomat kerestem és nincs meg, elveszett, remélem, még előkerül. De ez a blog aránylag biztonságos helynek számít, úgyhogy ezt a kedves szöveget, amin azért jó sokat is dolgoztam anno, ide mentem.
Black Elk látomása
A fehér ember világának válsága, a gazdasági, ökológiai és kulturális kihívások megnyitották a lehetőséget, hogy hajlandóak legyünk mélyebben megismerni úgy saját tradícióinkat mint más, tőlünk merőben idegen hagyományokat. Ezek a hagyományok világszerte mikrokozmosz és makrokozmosz, ember, táj és minden élet egységét tanítják. Ez az egység csak egy hely az őt átlengő spirituális világegészben: erők, hatalmak tevékenységi területe, a lélek tapasztaló helye. E hatalmak ismerete elengedhetetlen már a megmaradáshoz is, ezért a kultúra mindig és mindenhol az ember, a természeti környezet és a spirituális világ felismert törvényszerűségeit figyelembe véve kristályosodott ki. Egyúttal a kultúrának alkalmasnak kell lennie arra is, hogy a védelmen és fenntartáson túl az egyén és közösség spirituális fejlődését biztosítva a megfelelő pillanatban ezt az életterületet elhagyhatóvá tegye. Erre kényszeríti minden létező legsajátabb birtoka, a halál.
A tradicionális társadalmak egész vallásossága világszerte azon a bizonyosságon alapult, hogy lehetséges a harmónia a különböző síkok között, és az átjárás határaikon. Másrészt az a felismerés, hogy az emberi élet törékeny, az egyéniség védtelen és állandó veszélynek van kitéve látható és láthatatlan hatalmaktól; szükségessé tette, hogy a vallás és a hétköznapi élet kapcsolata szoros legyen, a rendkívüli alkalmak - ünnepek, emberélet-fordulók - pedig spirituális védelmet kapjanak, mint támadásnak különösen kitett időpontok.
A közösség minden tagja rendelkezett valamilyen ismerettel a gyakorlati és vallásos tennivalókról, de nem egyformán. A vallási specialista, sámán, szent ember vagy orvosságos ember volt az, aki a rendszeresen ismétlődő vagy rendkívüli körülmények során szükségessé vált rítusokat vezette, a problémás kérdésben tanácsot adott, gyógyított, az elrabolt lelket vagy más javakat visszaszerezte, gondoskodott a csoport szerencséjéről és segítette az emberélet fordulópontjaira érkezetteket.
Az aranykor – írja Hamvas Béla a Scientia Sacra első fejezetében - a béke, a szépség és a termékenység ideje, a földön megvalósult tényleges realitás. Amikor a szellemi és isteni erők az emberi sorsba, a közösség életébe, a természetbe és az anyagba szabadon és bőséggel áramlottak, mindazt, ami a földön élt, átvilágították, megszentelték és teljessé tették. A látható világ természetes módon kiegészült a láthatatlannal. Ez tette az életet létté; ez tette egésszé, teljessé, egységgé. Ez az aranykor jellege: a lét.
Mindez csak a múltban, Derridával szólva a közösség idegen hatások nyomai nélküli eredetében létezik tökéletesen, azonban mindenképpen az identitás alapját képező narratív és gyakorlati realitás. Az egyén és a közösség válsága, sorseseményei azt a veszélyt hordozzák, hogy az ember, a kultúra és a szellemvilág szövetségét sújtó hasadás nem forr össze, a tradíció elvész, és az identitás felbomlik, vagy olyan mértékben módosul, hogy a folyamatosságot többé nem lehet fenntartani. Ekkor áldozatok hiányában az istenek lezuhannak az égből, és az általuk nyújtott adományok profanizálódnak majd elhalnak. A látomást felváltja a részegség, a tájhoz való kötődést a röghöz kötöttség, a szabadságot a gyökértelenség. Ezek a jelenségek világszerte különböző időpontokban bekövetkeztek és ismertek. Tudományos nevük akkulturáció.
Ezért a tradíció utolsó letéteményesei, a vének, bölcsek, sámánok vagy szent emberek a tudást leírják és elrejtik, vagy pedig ellenkezőleg: megpróbálják közzé tenni, hogy bármilyen úton is, de a befogadni és folytatni képes utódhoz a megfelelő pillanatban eljusson. Gyakran párhuzamosan alkalmazzák a két módszert.
Ez a szándék vezette a lakoták jelenleg egyik legnagyobb hatásúnak tartott szent emberét, Black Elket (Fekete Jávorszarvas 1863 – 1950) is. Bár 1904-es megkeresztelkedése után Black Elk látszólag buzgó katolikus lett és feladta szentemberi hivatását, valójában megőrizte lakota szellemiségét egész élete folyamán. Titokban egy földalatti hagyományos vallási mozgalom tagja lett, amely nem sokkal azután jött létre, hogy az amerikai állam betiltotta a bennszülött vallási gyakorlatot. Ez a titkos tevékenység alapvető része volt az életének. Mindkét vallást alaposan elsajátította, de félt attól, hogy az amerikai vezetés legyőzi a lakota népet és elpusztítja a közösség identitását. Sok hagyományos szent ember és gyógyító osztotta ezt a véleményt, így néhányan elhatározták, hogy a szent tudást és ismereteket megörökítik, remélve, hogy így megmaradnak a lakoták későbbi generációi számára.
Így Black Elk az 1930-as évek elején életét elbeszélte John Gneisenau Neihardt-nak, majd 1947-48-ban a sziúk hét szertartásának titkát tárta fel Joseph Epes Brown előtt és az elmondottak közléséhez hozzájárult. Bár az eredmény jóval Black Elk halála után következett be, a tanításait tartalmazó mindkét könyv. sok kiadásban megjelent, és a lakota nemzet újonnan kovácsolódó identitásának alapjává vált
Kilenc éves korában Black Elknek hatalmas látomása volt, ez tette őt sámánná. A látomás a Világ Erőit jelenítette meg, amelyek mindegyike megajándékozta és különleges hatalommal ruházta fel őt. Ezek az Erők a Nagyapák, akik észak, dél, kelet és nyugat erőit testesítik meg. Ajándékaik segítségével valóban Black Elk lett népe kerekének éltető középpontjává:, jóllehet ő maga már nem érte meg tanításainak nagy hatását
A látomás a hétköznapi tudás szövetének felhasadása és egy magasabb rendű valóság megpillantása: új törvényekkel és új életfeladattal – így új identitással - ajándékozza meg a látót. Az új identitás új névben és új társadalmi pozícióban reprezentálódik. Definíciója szerint azonos Tengelyi sorseseményével, maga a jelenség azonban egyszerre kozmikus és nagyon bensőséges. „Átlagos” nyugati ember számára szinte elképzelhetetlen intenzitása ellenére sem tekinthető traumatikusnak. Tudatos, sőt, tudatosan keresett. (Ez jelentős különbség a magyar táltos első elragadtatásával vagy rejtezésével szemben.) A gyógyítóról a látomás segítségével derül ki, hogy képes közlekedni és kommunikálni azokban a világokban, amelyek lakói fenntartják, vagy - ellenkezőleg – veszélyeztetik a közösséget. A látomás a sámán rátermettségének kezdete és bizonyítéka, amit ugyan végső soron egyedül szerez meg, de ebben jelképesen és gyakorlatilag támogatják élő és halott rokonai, az öregebb sámánok és a szintén rokonnak tekintett természeti erők és szellemi hatalmak.
A látomás útján szerzett információ az emberi tudat hatókörén kívülről érkezik, tehát nehezen értelmezhető. Előfordulhat, hogy az első tapasztalat mint érzet leginkább a pánikhoz hasonlít: a jelölt háborúk vagy rémálmok légkörében „ébred”, ami azonban hasonló sok keletkezéstörténet első pillanatához is:
„Az idők kezdetén, egy tér nélküli pontban, a köldökben, ahol sötét örvénylésben kavarog a végtelen nagy a végtelen kicsinyben; a köldökben, ahol a Különböző Azonossá válik, ahol Tloke Nahuake a létező lehetőségek éjszakai vihara; ahol az Éj Ura, a Fekete Tezkatlipoka megtagadja önmagát, fényre lobban és megszületik a világegyetem …” – tolmácsolja José Lopez Portillo az azték teremtéstörténetet, de a sumér mitológiától a bibliai teremtéstörténeten át számtalan hasonló szöveget találhatunk.
Black Elk látomásának első része szintén sokban hasonló ehhez:
“Sötétség és rettentet vett körül
A világ minden szele ott kavargott
Mintha gyors puskatűz lett volna
És mint a gomolygó füst
És mintha nők és gyerekek
Jajgatnának
És mintha lovak
Nyerítenének rémületükben
A világon mindenütt…”
Ha sámán vagy sámánjelölt az így szerzett ismeretet nem tudja átalakítani, akkor spirituális vándorlása közben eltévedhet és meghalhat. Ahhoz, hogy használni és közvetíteni tudja az információt, képi és verbális szimbólumok formájában kell észlelnie. Ha megvan benne az erő, vagyis a sámánképesség, akkor tudatában a kavargás struktúrává, azaz a káosz a világrend alapjává lesz. A sámánerő az egyéni mentális tapasztalatot kulturálisan szabályozott közösségi megéléssé teszi. Így beszélt erről Neihardtnak:
“….Aztán fent álltam
Az összes közül
a legmagasabbik hegyen
És körül alattam
Ott volt az egész világkerék
És amíg ott álltam
Többet láttam mint amit képes vagyok elmondani
És többet értettem, mint amennyit láttam
Mivel szent módon láttam
Minden dolog alakzatát a szellemben
És minden alakzat alakzatát
Amint egyetlen lényként kell együtt létezniük
És láttam népem szentelt kerekét
Amely egy volt a sok kerék közül, és amelyek együtt egyetlen tágas kört alkottak
Úgy napfényben mint csillagfényben.
És középen
Nőtt egy hatalmas virágzó fa
Hogy menedéket nyújtson az egyetlen anya és atya
Összes gyermekének
És láttam, hogy ez szent…”
A legmagasabb hegyről letekint a kerekek sokaságából összeálló, forgó világkerékre. Ez ugyanaz a pont, mint amit az előbb az azték teremtésmítoszban megismertünk, a világ köldöke immár az őt megközelítő emberi tudat által megragadott és újjáteremtett formában: azaz azáltal, hogy a formáját felismerte és nevét kimondta a sámán úrrá lett a szellemvilág felett.
A jelképek, amik segítségével az erő megnyilatkozik, illetve a formák, amik által a sámán magáévá teszi az erőket egyrészt általánosan emberiek, másrészt kultúrafüggők, a sámán népe számára sajátos értelmet hordoznak.
A hegy ugyan az univerzum közepe, Black Elk megjegyzéséből azonban kiderül, hogy egyúttal a sajátosan Lakota univerzumé: hiszen felismerni vélte a síksági indiánok szent hegyét. A világ középpontja mindazonáltal valóban kozmikus pont, minden létezés kvintesszenciája alkot benne egységet nem tudva a veszélyről, és ellentétekről amik a létezők világát alkotják és mozgatják. Az innen hozott dolgok csak gyógyítóak és védelmezőek lehetnek.
A kerékről Black Elk azt mondta, hogy …Minden, amit a Világ Hatalma tesz, kör alakú. Az ég kerek, és hallottam, hogy a föld is olyan kerek, mint egy labda, és ugyanilyenek a csillagok. Amikor a szél a leghatalmasabb, örvénylik. A madarak kör alakúra formálják a fészkeiket minthogy ugyanaz a vallásuk, mint a miénk. A Nap is körben jár. A Hold is ugyanígy tesz, és mindekettő kör alakú. Még az évszakok változása is egy mindig visszatérő nagy kört formáz. Az emberi élet is körkörös gyeremekkortól gyermekkorig, és így van ez mindennel, amiben erő áramlik. A tipiink kör alakúak voltak, mint a madarak fészkei, és mindig körben állítottuk fel őket, a nemzet kerekében, ami sok fészek fészke volt, és ahol a Nagy Szellem akarata szerint neveltük a gyermekeinket.
Ebben a másik világban egyértelműen látható, hogy a világ kereke maga is körökből áll, melyek egymásban forognak, és az alakzatok alakzataiból, melyek egyetlen lényt alkotnak. A középpontja ennek a rendszernek az élet virágzó fája, ami védelmet nyújt minden lénynek. A fa a köldökből nő ki, és a kör, ami a kozmosz, a nemzet és a lakóhely analógiája egyszerre, körülötte forog, mintegy belőle származik. Tehát amíg a látó számára az élet fája ilyen formában jelenik meg, addig a nép nem veszett el, akkor sem, ha látszólag már nem a kör törvénye szerint él.
“…Most egészen egyedül voltam
Egy kisült síkságon
Lábam a földön
Egyedül, de a pettyes sas védelmezett.
Láttam népem faluját messze előttem
És nagyon siettem a honvágy miatt
Aztán láttam a saját tipimet
És benne láttam anyámat és apámat
Egy beteg fiú fölé hajoltak, aki én voltam
Beléptem a tipibe
És valaki éppen akkor mondta:
‘A fiú magához tér, vizet kellene neki adni. ’
Akkor felültem;
És szomorú voltam, mert úgy látszott, anyám és apám
Nem tudták, milyen messze voltam...
A megragadott látomás a földet pusztává, a sámánt magányossá teszi, de a Pettyes Sas, a Fent ereje védelmezi.
Minthogy Wambli Galeska (a Pettyes Sas) száll a legmagasabbra minden teremtmény közül és mindent lát, bizonyos szempontból Wakan Tankának tekinthető. Napmadár, a tollait napsugaraknak tartjuk. Amikor egy indián sastollat tart magánál, vagy visel, akkor az jelképezi, vagy még inkább valóban megjeleníti a „Valódi Jelenlétet”, Wakan Tankát. Sastollas harci fejdíszt viselve a harcos valóságosan sassá válik, ami azt jelenti, hogy felismeri az azonosságát önmagával, valódi önmagával: Wakan Tankával.
A Pettyes Sas pontosan megfelel a hindu tradíció Buddhijának, ami az értelem, vagyis minden megnyilvánulás formamentes transzcendens princípiuma. Továbbá a Buddhit gyakran úgy fejezik ki, mint egy olyan lényt, ami közvetlenül Atmá-ból, a szellemi Napból sugárzik ki
Mivel a sámán tudata nem maradhat állandóan a látomás állapotában, egy segítő, a Pettyes Sas pontosan megismétli a fa és a kerék mondanivalóját: az élet forrásáról, annak védett és isteni mivoltáról való tudást. Mivel ő a Fent ereje, állandóan közvetít a látomás és az érzékek, a szent és a profán között.
Ezen a ponton (A Pettyes Sas lényében) fordul vissza a tudat a megszokott állapotába: Visszakapja megszokott érzelmeit (népe, családja és kultúrája iránt érzett szeretetét, és a bánatot, hogy azok nem tudnak a transzcendensbe jutni). Tudatának visszaszerzésével a szimbólumok „testi oldalára” jut: látja a kozmikus kört mint faluját és az élet fáját, mint a családi tipit. Rokonai képében felismerheti minden alakzat alakzatát.
Balck Elk, mivel népe képviseletében járt a mindenség középpontjában, népe kerekének középpontja lett. Jelenleg, 56 évvel a halála után az amerikai indián megújulási mozgalmak egyik leggyakrabban hivatkozott szerzője. Ebben a dolgozatban megkíséreltem nyomon követni, bemutatni és értelmezni gyermekkori látomásának egy részét.
Válogatott bibliográfia
Borwn, Joseph Epe
2004. A szent pipa Osiris Könyvkiadó Budapest
Collins, Richard (szerk.)
1993. Indiánok és ősi kultúrák Észak-Amerikában Helikon Könyvkiadó, Budapest
1988. Scientia sacra Magvetõ Kiadó, Budapest
Hoppál Mihály-Jankovics Marcell-Nagy András-Szemadám György
1988. Jelképtár Helikon Könyvkiadó, Budapest
Lame Deer – Erdoes, Richard
1988. Sánta Őz, a sziú indián sámán Európa Könyvkiadó, Budapest
Portillo, José Lopez
1979. A tollaskígyó Európa Könyvkiadó, Budapest
http://college.hmco.com/history/readerscomp/naind/html/na_004200_blackelk.htm
http://www.elexion.com
http://faculty.smu.edu
http://www.lauraleekharris.com/blackelk.html
