prefiguratív

A kép (létezés, kozmosz) alapját képező rend nem nonfiguratív, hanem prefiguratív.  Teljesen a pillantás fókuszán múlik a formák körvonala. Vannak-e a senki által meg nem pillantott alakzatok? Érintés, érintkezés, ütközés, reflexió nélkül minek élik meg önmagukat? Valószínűleg vágyakozva terjed szét tudatuk a mindenségben, keresve a neki megfelelő minőségű áramlatot. Mi az egész? Ütközéseim, érintkezéseim és érintéseim, adott és kapott reflexióim, azaz önismeretem széle. Ezen az egészen kívül terül el az ismeretlen, ahonnan nem jött pillantás hozzám, és amit még nem pillantottam meg. Nem tapogattam le intuíciómmal, és nem közelítettem meg spekulatívan. A számomra ismert világban nincs róla tapasztalat. Vajon van-e? Ennek első megnyilvánulása-e az üres lap, vagy az már eleve tartalmazza azt a vizuális vagy verbális rendet, ami meg fog jelenni rajta? A számomra megtapasztalható üresség, például a jövő prefiguratív. A jelenlét megteremtése (a pillantás fókuszálása) által  formáit szinte biztosan felveszi.