Igen

Szorongva megengedett tendenciák és életre hívó sorshelyzetek! Hatásotok áradatában ellazulva, elkülönülve egy tükör nélküli fókusz sugárzó öntudatára ébredtem. Vagyok! Jelenem összegzem folyton erővé, létezem, létezem. Saját szeretetem van. Ez az egy várakozva terjed, terjedve várakozik. A Mozgás mint tánc nyilvánul meg a levegőben, követem. Lendülete hangokat és ritmusokat formál, rezgések járnak a mindenségben. Köztük a megnyilvánulás titkos folyosói, amiken a tudomás közlekedik. Vagyok!

nem kötelékben

hanem szövetségben

nem értelemben

hanem rejtelemben

találkozzunk ketten

kedves szerelemben

Az árnyékom, ha megtelik fénnyel, igazsággal és szeretettel, megszűnik árnyéknak lenni. Visszaváltozik azzá, ami volt: a fénylő ikertestvérré, akinek eddig az árnyéka voltam.

Sötét, sötét

Behunyom a szemem.

Sötét, sötét...

nem lehet mindent csak úgy megbocsátani.  

Vannak dolgok, amikért, és vannak kérdések, amikre egyszer csak felelni kell.  

Az ilyen tény megtámadja az energetikai stabilitást és változást generál a kapcsolatban.

Ha egy ilyen tény a kötelékeink valamelyik, elég mélyen rejtőző pontjára telepszik, már csak a nagyon erős, tartalékul szolgáló szeretettel érhető el.

És van, hogy a rend visszaállítására tett erőfeszítések annyira kimerítik ezt az tartalékot, hogy megbomlanak maguk a kötelékek is és visszafordíthatatlanná válik a változás.

Bánat, fájdalom, harag és félelem  dolgoznak rajtam, ők alvilágom istenei.

Általuk később majd könnyebb leszek, de ez most csak a tökéletlenség, a maradvány-lét érzete, a zuhanás.

Elszakadás az otthonosnak, valósnak tudott én - és mi képtől, ami az új pályára való találás rémisztő előfeltétele.

Születés, születés

Halál, halál

Ha ilyen a halál és ennyire keveredik az élettel, akkor mennyi élet lehet a halálban?

Na, ilyenkor kell új energiaforrásokat felfedezni.

Ne félj,

szükségemben sem lopok tőled.

Mástól sem lopok.

Hagyom, hogy egy engem kereső erő legyen a támasz, iszom a forrásvizet.

Kérlek, te se lopj.

Elégedjünk meg azzal, hogy a félelmünkből keletkezett tükör előtt állunk, félünk, mert látjuk, hogy felek vagyunk.

Úgy döntöttem, hogy megváltoztatom pillantásomat.

Ebből a másik nézőpontból látom, hogy a fenti tapasztalattal egyidejűleg szívem milyen erőkkel készíti és varázserőm mennyi gonddal díszíti kozmoszomat, a szeretet helyét.


kiegészíteném egy linkkel, csak mert annyira aktuális: http://csillagmag.hu/csillaguzenetek/levalas-a-kollektiv-tudattalanbol/

Új írás híján hadd kerüljön ide egy régi, ha már a ma reggeli ködök láttán eszembe jutott:

Kőmadár énekel

holnap majd a hegyre száll a köd

kezünkről

arcunkról

és szívünkről

hazaimbolyognak majd az árnyak

vigyázzunk hát

ha eljön a nappali arcú halál

sirassunk hallgatagon.

Tulipánba hajló szívünket

nem remegteti már a fagy

és szivárvánnyá szelídül a szél

mikor a félelem

földre hajított köntösét

fehérre mossa

az eső

Benső Patak (The Moon and the Nightspirit)

Varázslat:

A nem hajlik igenbe
véges végtelennel
esik szerelembe.

Készül a Bőség (Böske) kő

Amikor a munka és a lélek mélye összeér

ilyen rendezvényt szervezek pályázatírástól a beszámolóig... :-) Bár minden napom ilyen lenne, mint ez volt!

Noémi levele

Kedves Barátaim, Asszonytársaim!

Először is szeretnélek üdvözölni Benneteket a messzi Új-Mexikóból, ahová az Élet sodra rendelt. Rendhagyó Sorsom által  híddá váltam , az amerikai indián és magyar szellemiség összekötő hídjává, amely feladatnak az átélt adaptációs és emocionális nehézségek ellenére is igyekszem megfelelni, ahogyan az itt elő medicínás emberek mondják, "shallow bone"-ná,azaz üreges csonttá válni,amely ugyan átereszti az információt, de hozzá nem tesz és abból nem vesz el..
Beszámolómnak mindazonáltal személyes jellege is lesz,mert empirikusan fogadtam magamba a tanításokat, "cselekedtetve tanultam", ezáltal ugyan nem várt nehézségek sora zúdult rám, minek hatására megértettem az Asszonyi minőségbe való beavatás fontosabb alapelemeit.
Miért is oly lényeges Asszonnyá szentelődni? Miért válik az Asszonyi minőség az indián valamint más , ősi,autentikus kultúra alapkövévé?
A kérdés igen egyszerűen megválaszolható..Egy egészséges társadalom alapköve mindig a Család, amelynek érzelmi mozgatója, összetartója a Nő, az Anya. Ez a Hérai minőség szenteli a Nőt a társadalom legfontosabb építő kövévé, tőle függ a Család érzelmi állapota, a gyerekek mentális és érzelmi fejlődése, ezáltal az Asszony  mikrokörnyezetében tevékenykedve a társadalom egészén, egész-ségességén dolgozik.
Az indián szemléletmód legfontosabb alapeleme a Nő tisztelete, amely kiterjesztődik a Földanya tiszteletére és mély megértésére. A Nő,mint óvó,védő,otthont adó, a Földanya Lánya képezi földi életünk legfőbb,Életet adó alapelemét.
A legfontosabb szertartások mindezért a Földanya tiszteletét, szűkebb értelemben a Női minőség tiszteletét állítják középpontba. Ilyen szertartás a lakota eredetű Naptánc is, amely hajdan az ifjak bátorságpróbája is volt. A szertartás alatt kezdetben a fiatal férfiak (ma már nők,asszonyok is) 4 napig táncoltak étlen-szomjan,kikötve az Élet fájához, amelynek két ága a Föld poláris és mágneses tengelyét jelképezi. A fizikai testet a kimerültségig kifárasztó tánc során a táncosok módosult tudatállapotba kerülnek, ebben a megváltozott szellemi állapotban összekötik önmagukat a Földanyával, s fizikai testüket megkínzó áldozatukat felajánlják a Nagy Anyának, szűkebb értelemben az Életet adó Nőnek..A ceremónia több rétegű, minden részt vevőhöz másképp szól. Egyik legfőbb alapeleme azonban a férfiak tisztelgése a Női minőség előtt,valamint az ő beavatásuk a Nőiségbe-megértve ezáltal a világunkat mozgató élet-erőt, önmagukba integrálva személyiségük animáját, Női oldalát.
A férfiak beavatása a nőiség misztériumába más törzseknél is megtalálható, így például a Tiwa nyelvet beszélő Picoris Pueblo indiánoknál. A felnőtté avató szertartásokon mind a nőket,mind a férfiakat egy, a Földanya testébe vájt gödörbe állítják, és sárral befedik őket. Ebben az anyaméhben tartózkodnak az ifjak,míg a közösség tagjai a gödör felett dobbal és énekkel segítik utazásukat. A Föld és a Nőiség mély megértése avatja mind a nőket,mind a férfiakat a közösség teljes jogú tagjává.
Személyes utazásom során szerencsém volt részt venni egy Mescalero Apacs női avatáson, a na''ii''ees szertartáson,mely a törzs legfontosabb,és a történelem során legteljesebben fennmaradt ceremóniája. A pubertás korú lányok avatása, a Na''ii''ees (navajo indiánoknál Kinaldaa) szertartás,más néven Napfelkelte Ceremónia (Sunrise Ceremony) az egész törzset érintő, bizonyos napokon a fehér ember számára is nyitva álló 4 napos ünnep. A pubertás korú lányok első menstruációjukat követően válnak éretté arra,hogy a törzs előtt beavassák őket a női misztériumokba,és a törzs teljes jogú,érett tagjává minősítsék. A beavatás során a nő előtt megmutatkozhatnak rejtett képességei is, például a gyógyítás-gyógyítani tudás képessége, áldást, útmutatást kaphat felnőtt életének megkezdéséhez.
A szertartást az 1900-as évek elején betiltották,és csak 1978-tól gyakorolhatják legálisan, amely évben az Indián törzsek kivívták vallási gyakorlataik függetlenségét.
A szertartás mitológiai háttere az Első Asszony, White Painted Woman (Fehérre Festett Asszony) alakja köré fonódik, akit a legendákban Esdzanadehe, vagy Változó Asszony, Changing Woman néven is ismernek. Fehérre Festett Asszony,aki túlélte a Nagy Áradást egy abalone kagylóban sodródott egy magas hegy tetejére,ahol menedéket találva megvárta,amíg a Víz felszárad a földről. Első gyermeke a Naptól született, és Killer of Enemies-nek, Ellenség Megölőjének nevezte el, Zuni szóval Apache-nek. Második gyermeke az Esőtől fogant, melynek Vizek Fia nevet adta. Fiai felnővén megszabadították a törzset az embereket félelemben tartó óriástól, így békét és harmóniát hoztak a törzsre. Fehérre Festett Asszony a béke idején hálát mondott a fiait vezérlő és segítő szellemeknek,akiktől egy különleges feladatot kapott- a törzs pubertás korba érő leányainak egy rituális avatás során kell átadnia a nőiség misztériumait. Így született meg a Napfelkelte Szertartás, melynek neve utal Fehérre Festett Asszony folyamatos újjászületésére,aki megöregedvén Kelet felé kezdi meg útját,követve a Napot, itt újra megfiatalodik, s a Nappal járva folyamatosan újraéli életét, megszületvén újra és újra,hogy törzse asszonyai számára elhozza a Tudást.
A legendában tisztán látható a Nő feladata, amely a tágabb társadalom érdekében végzett szent küldetés- a béke teremtése fiai által, és a törzs szellemiségének, az Élet misztériumainak életben tartása.
A szertartás során minden nő,asszony részesül ebből az áldásból,Fehérre Festett Asszony szellemi erejéből,mely képessé teszi feladatainak elvégzésére, útmutatóként szolgál földi életének küldetését felismerni,gyógyító hatással van életére, és segít felismerni a Női szerep fontosságát, főbb alapelemeit.
A 4 napos szertartás egy folyamatos ünnep, melynek során az egész törzs összegyűlik,és erejükkel, munkájukkal,szellemi támogatással, tánccal,énekkel, fizikai munkával segítik a beavatandó lányokat. A lányok az avatás során különböző stációkon mennek keresztül, melynek során Fehérre Festett Asszony szellemi útmutatást ad nekik, természetük megértését illetően, beavatva a szellemi örökségükbe, törzsi hovatartozásukba. A próbák során a lányok mély megértésre tesznek szert önmagukban, a saját testi-szellemi képességeik megismerésében, az életüket irányító pozitív és negatív szellemi erők meglátásban, a Nőiség szakrális mivoltjának megértésében, s önmagukat összekapcsolják az Istennői minőséggel. Megértik, mit jelent "nővé válni"- a kemény munka szükségességét, az áldozathozatalt, a mások testi és szellemi jól-léte érdekében hozott önfeladás képességét, az óvó-védő magatartást..A beavatás során megélt testi-lelki változások és az itt tanusított magatartás iránymutató a lányok felnőtt életének későbbi szakaszaiban.
A négy napig tartó ünnepség alatt a lányok rövid szünetek közbeiktatásával végig táncolnak, amely erős fizikai erőfeszítést igénybe vevő tevékenység. A törzs férfitagjai ez alatt dobolnak,és tradicionális táncokkal segítik a lányokat a szertartástűz körül. A Mountain Spirit Dancer-ek ,vagyis Hegyi Szellemtáncosok a Mennydörgés és az Ég szellemi segítségét kérik. A törzs női tagjai körben táncolva és imádkozva segítik a lányokat, és adják testi áldozatukat a beavatandók szellemi-testi szupportálásáért. Mások munkával, tradicionális ételek készítésével, a családok támogatásával,fizikai munkával járulnak hozzá ehhez a törzs szempontjából is igen fontos szellemi eseményhez.
A 4 napos megpróbáltatás után a lányok a 4 égtáj irányába megtett futással avatódnak be a nőiségbe,ezzel reprezentálva az élet négy szakaszát,és tiszteletüket téve Fehérre Festett Asszony szellemének,aki meghozta a Női tudást számukra.
A szertartás végén a már nővé avatott lányok felszolgálják a törzs tagjainak az általuk elkészített földben(Földanya méhében) sütött kukoricakenyeret, melyből ők nem ehetnek- tanúságot téve újra az áldozathozatal fontosságáról és mások szeretetteljes szolgálatáról.
A csodálatos ceremónia így ad átfogó képet nekünk,nőknek a szakrális feladatainkról, melynek egyik legfőbb alapeleme az önmagunk feladása a törzs és a nemzetség érdekében.
Életem során alkalmam volt ennek a minőségnek a megtapasztalására,hiszen férjem a Lipan Apacs törzs tagja. Személyes életem során rádöbbentem arra,hogy a mai Európában a Nő és a Nő szakrális feladatainak megítélése igencsak megrongálódott..az önmegvalósítás, a karrier, a függetlenség, a férfias magatartás imitálása az egyenjogúság nevében az anyaság, a törzs érdekében hozott áldozathozatal, a védő-tápláló magatartás rovására ment..céltalanul kóborlunk a női feladatok erdejében,sokszor útmutatás nélkül, a televízió által sugárzott álértékek magunkévá tétele pedig legtöbbször nem a törzs, a nemzetség érdekét,hanem önmagunkét szolgálja.
A nehéz munka és önfeladás azonban nem szükségszerűen véres áldozat és szenvedés. A keményen dolgozó navajó indián asszonyok imáját küldöm Nektek,asszonyoknak szeretettel, erőt és békét kívánva a hétköznapok szent küldetésének teljesítéséhez.

Szépségben járok
Egész nap  megyek
A visszatérő évszakok során megyek,megyek
Szépséget viszek
Gyönyörű madarak
Gyönyőrű, boldog madarak között
Pollennel megjelölt úton megyek,megyek
Lábam alatt ugráló szöcskék között megyek,megyek
Szépségben megyek
Szépség előttem
Szépség mögöttem
Szépség fölöttem
Szépség körülöttem
Az időben megöregedvén is,a  szépség útján megyek, élet útján
Megöregedve, s újjászületve járok a szépség útján
S szépségben ér ez véget
Szépségben ér ez véget

-- szeretettel,
Noemi Szegedi Enriquez

Valós idő.

Ez már a Játék.

A Félelem

A Szabadság ellenében.

A tét a tudás: Igazából csak szeretni jöttünk.

Összegzés, vagy kivonat a Szabadságból

A helyzet a tudaté

A mozgás a ponté

a mintázat a kiterjedésé
a történet az időé

a tapasztalat az erőé.

A forrás a rejtek

a sodrás a vágy

a meder a sors. 

Hajóm a Vízöntő hullámain

ahol az absztrakt

az absztrakt tükrében nézelődve

a kozmoszt látja.

Három fogalom a valóság leírásához és az alkotási folyamat vázlata

Tény: A valóság részecske-természete. Valami, aminek nekiütközünk. Valami bennünk, aminek nekiütköznek az absztraktból jövő üzenetek. Valami, ami a tükörben látszik. Kényszer a változásra.




Áramlat: Sors. A valóság hullámtermészete. Erő, ami a tényeket sodorja. Lelkünk Szándéka, a Vágy. Az absztrakt üzenete. Főbb alkotóelemei:

1. a mélység, vagy sodrás, ami személytelen módon, de tartalmazza a rejtekből kisugárzó információkat. Itt még csak erő/tartalom van, forma nincs. Ez a Vágy. (Az első Isten: Erósz vagy Ámor) Önmagában nem észlelhető, mégis a mindenség összetartó ereje. A sors kódjait „használja” a tények és lelkek egymáshoz kötözésére.

2. Sors, ami a mélység vagy sodrás által közölt információkat kódok formájában kapcsolja a megnyilvánuláshoz/ tényekhez.

3. A sors által a sodráshoz kapcsolt/ a sodrásból kiformált tények árama. Mintázat. Látható, vagy más módon érzékelhető, felderítetlensége miatt nagyrészt azonban sötétnek tapasztalt (= nem tudatos) valóság.



Rejtek: A valóság rezgés-természetének és a rezgés formájában belőle kiinduló, az áramlat hatalma által ténnyé formált információk (mintázatok) absztrakt forrása. A sors által elért és elérendő eredmények rejtett tárhelye. Szeg, amire a létezés erősítve van. A Vágy támasztéka, a tények viszonyítási pontja. Menedék. Ajtó. Kapujanincs átjáró. Egy absztrakt pont, aminek egyszerre 0 és több dimenziónyi kiterjedése van.



A három fogalom a következőképpen származik egymásból:

Az absztrakt átjárója a forma felé: a rejtek, mely rezgés (erők és információk kisugárzása, azaz, emanációk) formájában nyújt a kereső lélek számára segítséget. A rejtek kisugárzása (emanációja) az áramlat, más néven vágy, ami a forráshoz való visszatérés kényszerítő akarását is kelti a lélekben. (A léleknek az absztrakthoz, azaz, az eredetéhez való kötődésének és visszatérési vágyának megnyilvánulási formája). Ennek kódolt formája a sors, ami kényszerítő erővel parancsol és formát, kiterjedést, idő- és térbeli ruhát (paramétereket) ad a tényeknek és létrehozza azt a mintázatot, amit történetként vagy képként észlelünk.



A lélek mindezen fogalmak játéka és játszótere.



Amiről írtam októberben, hogy "valami valósat, vagy legalább egy rám reagáló viszonyítási pontot keresek", az a rejtek, a létem forrása és ugyanez a forrás a létem vége, azaz a halálom, vagy az absztraktba való visszatérésem is. Ide kívánkozik egy Castaneda-idézet, amit már kitettem egyszer ebbe a blogba, de most még egyszer: http://bottyankatalina.blogspot.com/2007/03/castaneda-arrl-hogy-mit-jelent-az-ha.html



Addig is:



Az ezen az úton gyakorolt alkotás létrehozza az eredeti kozmosz hiteles képét vagy leírását, így szakrális tevékenység.



Egy példa versben:

Szabadság és sorsszerűség:

sors lépte nyomok

csillagporon

ennyi az ösvény

A fölemelt lét haladó fokán

koncentrált hétköznapok

de csönd a csendben

szív szeme nyílik szelíden

rést lát a végtelenben.

Megpillantlak a Van ünnepén

hívásod hallom

a kitárult jelen biztonságában

és érzem, hogy kozmoszod

gyengéden mozgatja a szárnyaimat

téged szeretlek

mindenütt önvaló

szabadság!

A vers absztrakt jelentése a fenti fogalmak segítségével:



Sors lépte nyomok: Az áramlat kódjainak kényszerítő ereje által formát nyert tények

csillagporon: az áramlat már kódolt, de még nem személyes felületén

Ennyi az ösvény: létrehozott rajzolata - ezt a tér-idő dimenzió segítségével észleli a lélek.

(Egy másik versben ez így jelenik meg: dolgok a dolgok titkai hátán együtt úsznak a sors hullámán)

A fölemelt lét haladó fokán: amikor minden a tudatosságot szolgálja, az eredetnek (az Úrnő, absztrakt, Isten, Egy stb.) felajánlott élet.

koncentrált hétköznapok: wu wei (mondjuk), belső aktivitás szerény külsőségek mellett.

de csönd a csendben: kontempláció, a lélek magára való figyelme, a rejtek közelségének sejtelme

szív szeme nyílik szelíden: a rejtek megpillantásának képessége.

rést lát a végtelenben: Rejtek. A kapujanincs átjáró.

A fenti szakaszban az jelenik meg, hogy egy tény/lélek mit tehet önnön létezésének meghatározottsága mellett, felett vagy ellenére. Az áramlat sorsnál mélyebb rétege, vagyis a(z Igazság, Szabadság utáni) Vágy az, ami a Kapujanincs átjáróhoz vezet. A Vágy a gyakorlatban számtalan tárgyra rávetül, melyek az „igazit” helyettesítik, ezen a módon vezet a forrásig, így világítja meg az utunkat. (Szimbolikusan ez a létra, aminek a tetejét elérve már várnak a szárnyaink.)

Megpillantlak a Van ünnepén

hívásod hallom

a kitárult jelen biztonságában

és érzem, hogy kozmoszod

gyengéden mozgatja a szárnyaimat

téged szeretlek

mindenütt önvaló

Szabadság!

A harmadik versszakot nem fordítom. Szerintem magáért beszél: a léleknek a rejtekbe való érkezését írja le. A sok rendszer által emlegetett önátadás vagy Istennek való engedelmesség az, hogy a forrás itt közvetlenül a lélekre hat annak tudatossága miatt (vagy a tudatosság miatt már észleli is a hatást, ahogy tetszik). Itt szabadság van, hiszen a sors kódjai nem érvényesek: a lélekhez kötődő tények formálását elvégezték az emanációk, a lélek felvette testetlen/absztrakt formáját, és így illeszkedik a rejtek ajtajának absztrakt kulcslyukába, hogy nagyon képszerű legyek, és végre egy kis humort is kapjon az, aki ezt a sok komoly dolgot mind végigolvasta :-)







A következő írás a rejtekajtón (az abszrakt ajtaján) áthaladt lélek mindenségtudatának bensőséges tapasztalatát közvetíti:

A nyílt szem nem lát a végtelenben.

Nincsen közelség!

Nagyon hiányzik!

Kereslek.

Változik kiterjedésem.

Jutok az égig érő fáig.

Csúcsán a fény.

Tövében forrás.

Nem éri idő.

Itt nincs napnyugta.

Suhognak mozdulatlan szárnyak.

Emelnek az ágakra vissza.

Hozom az egyetlen virágot.

Ezek azok

a szituációk, amikor rövid időre meghalunk, és hagyjuk, hogy az alvilág istenei a mérlegre tegyék a szívünket egy tollpihe ellenében. Megmérik, hogy életünk során mennyit kell még lefaragniuk belőle (mivelhogy  mi nem adjuk oda önként) - és az eredményhez hozzá igazítják a sorsot.
Nem vagyok jó, de követek egy belső fonalat, és ehhez a helyzethez érkeztem. Vesztettem? Bizonyos értelemben igen: most történik szívem egy túlsúlyos csücskének lefaragása. Elfogadom, hogy részemről is ez egy áldozat, bár önként nem adtam volna oda, így nem tudom, hová számít. Hogy előre láttam, és most elismerem a magaménak ezt az időt, nem ment meg a fájdalomtól, amivel jár.
Az öndefiníció újrafogalmazásához vezető élmény azonban sorsesemény.
És: biztos, hogy én vagyok a maradék is, és erősebb, teljesebb, mint valaha voltam.

Alkotás

Szerkeszt

véletlen - mint önmagát korrigáló folyamat. Igen, vagy nem?

Bottyán Katalin, 2011. április 29., 6:06

"A véletlent általában egy önmagát korrigáló folyamatnak tekintik, amelyben az egyik irányba történő eltérés ellentétes irányú eltérést idéz elő, hogy helyreállítsa az egyensúlyt. Az eltérések valójában azonban nem korrigálódnak". - Részlet Sári gazdasági pszichológia dolgozatából.

Az önmagát korrigáló folyamatot úgy érthetik, hogy a "reális" valóság (=megszokott sémák)  irányába korrigálja magát, holott nem: az absztrakt valóság az, ami a véletlenen át korrigálja a világképünket. Ez fontos. Amikor a véletlen "betör" a rendezett, biztonságos valóságba, (ami, mint tudjuk, egy agyi konstrukció, amihez hozzá alakítjuk az identitásunkat, ezzel együtt a személyiségszerkezetünket, a zsigeri reakcióinkat, azaz, a világképünket, és ezt folyamatos döntésekkel, értelmezési technikákkal fenn is tartjuk a végsőkig) szóval, amikor a "véletlen" betör ebbe a konstrukcióba, és kicsit megbolygatja, akkor van lehetőségünk újra szétnézni, és megragadni egy magasabb valóságképet. Ha ezt elfogadjuk, érdekes jelenség következik: helyettünk a környezetünk lesz az, ami manipulatívan, vagy akár erőszakkal figyelmeztetni kezd bennünket a helyes magatartásra: a világ visszarendezésére, mert ha mi nyitottak vagyunk, az ő rendezett életük is kinyílik, amit nem biztos, hogy vállalnak. Mégis, apródonként, megváltozik a világ, ha merünk utazni a véletlen hullámain.

Itt jön be, ami körül régóta forognak a gondolataim: a valóság részecske (rendezett, strukturált) és hullám (áramlatszerű) természete mélyén egy rezgés van, aminek a forrása, nos, ez az a bizonyos kapujanincs átjáró.

Viszont a véletlen érzékelése egy pillanattal hamarabb (intuíció) létezik, és hasznos képesség. Segít, hogy a kiszámítható, "rendes" világon túlnézzünk egy nagyobb igazságra, és kicsit kézbe kapjuk a sorsot.

Zeneiség a madárhangokban, madárhangok a zenében

Égerházi Réka: Zeneiség a madárhangokban, madárhangok a zenében
Messiaen - Le merle noire (kotta)

Sajnos, hanganyagot itt nem tudok megosztani, de érdemes meghallgatni is.

Ami a fenti szakdolgozat plusz értéke: diplomázó nagylányom írta :-)

 Mostmár tudom azt is: ilyen érzés, hogy a madarak iránti elmúlhatatlan kötődésemnek, vagy bárminek, ami lelkem legmélye számára ilyen szinten fontos, folytatása van.

Arra ébredek, hogy füttyög egy madár.

A hajnal páráin fürtökben kapaszkodnak a percek.

Élethez így kötöződöm

a Naphoz így emelkedem.

Hallom, ahogy az avar alatt

a holnapi csírák szövevénye

suttogva tervez tavaszt.

Az égbe induló magok számára

formálja Földanya a kelyhet

tenyeremben hideg patakvíz

és még egy kicsi jég.

Madárszabadító, felhő, szél

A meghívó Jancsó Magdától érkezett, továbbítom...

Február 4-én VILÁGMÉRETŰ FÖLDMEDITÁCIÓRA hívlak!

Üdvözöllek!

Közös Földmeditációra hívlak

minden este

és február 4-én a 10milliószoros Teremtő Napon 21 óra 12 perctől.

Meditáljunk együtt Földanyáért!

LETÖLTHETŐ VEZETETT MEDITÁCIÓ

Csatlakozz Te is névvel és pontos e-mail címmel, hogy mielőbb megvalósuljon a

144 000-ek Egysége!

A közös esti 10 perces Meditáció energiája az egyetlen lehetőségünk, hogy megmentsük Földünket. Minél többen meditálunk, annál erősebb lesz a Szeretet Energiája.

Célunk, hogy 144.000 meditáló ember Szeretetenergiája töltse fel a Földet körülvevő Szeretethálót.

Ha úgy érzed, Te is ide tartozol, kérlek, meditálj velünk minden este!

Ha a meditáción túl is tennél még a Föld megmentéséért, akkor kérlek, jelezd nekem e-mailben, az energologia@energologia.hu címen!

Szeretettel

Szabó Kinga Kiara

az Energológia magyarországi képviselője

LETÖLTHETŐ VEZETETT MEDITÁCIÓ

Általában csak azt szeretem a legjobban, amit magam csinálok, vagy magam találok, de ez azért pont jókor került elő....

Egy régi kedvenc...

Miért jó a hegyen lakni télen?

Mert reggel a hátsó kerítésen kihajolva észreveszed, hogy éjjel egy angyal pihent meg a patakon 

(és észreveszed, hogy az áramlat a szívben a legerősebb, ahonnan a fej felé tart)

 Mert a bejárati ajtód fölötti eresz megvédi a gépedet, ha karácsonyi képeslapot akarsz fotózni

 Ha már reggel nem csak érzed, de látod is, hogy fogai vannak a fagynak

 De nem fázol, mert elég a véredben az oxigén, hiszen a levegő, amit beszívsz, kristálytiszta

Mert ilyen

A kétbites világegyetem

arról ismerhető meg,

hogy a "nem"-et bátran

engedheted bármilyen közel

soha nem tud

"igen"-né alakulni.

Teleki László Városi Könyvtár és Művelődési Központ, Pásztó: Felhívás

Teleki László Városi Könyvtár és Művelődési Központ, Pásztó: Felhívás: " Jelentkezési lap letölthető INNEN"

Egy barát látogatása még a tél előtt...

Az alkotásról

A kimenő és bejövő jelek egyaránt módosítják a rendszert.

Változásommal valami stabilat, vagy legalább egy rám reagáló viszonyítási pontot keresek, ezért

hullámtermészetem átsiklik ezen a valón,

míg magtermészetem kinő belőle.

Minden jellegzetességem megváltozik.

Milyen határokat módosítottál,

hogy a párhuzamosok összeilleszkedő rendet alkothassanak,

amit tapasztalva felfedezhetem a rezgés csillagtermészetét?

Buborék törékenységű terek ontják a pillanatot.

Mi tegnap egy darab fekete papír, mostanra a kozmosz hiteles másolata.

Így van, mégis csak írás közben értem meg,

hogy az idő nem valós sorrendben tárja fel az igazságot,

inkább csak töredékes motívumokká rendezi az egyetlen valót.

Tudom, mit jelent ez.

Igen, ennyire.

A keskeny pallón könnyedén

huszonnégy óránk peremén

tarka szárnyakkal ül a vágy.

Figyelme most a repedésen

a sima falon megtalált résen:

van-e tér repülni odaát

vagy szője rejtekbe önmagát?

Az idő sodrását keltő mély folyó

Az időre bízza önmagát

A sors ébreszti így történetünket

Hogy meglássuk a tükröt ideát.

Iseum

A mulandóra lehull a fátyol
az örök mutatkozni akar
Ezüst sugárral int az ünnep
rózsánk érinti arany vihar
az Úrnő felnyitja szemünket.

A Szaturnusz emanációja - II. (A Szaturnusz és a Merkúr konstellációja)

Mert szerencsére a Soha körbeér

És biztos támaszt kínál, ami Van

Gombolyodik a lélekfonál

Az útvesztőben nem vagyok magam.

Eloldozás

Egy fürt a tűzbe
a halott fényhozóért
az elvesztettért
a kedves árulóért
Egy fürt a tűzben
a vágy jelképeképpen
Megmaradni
az Úrnő segítsen!

(Kiegészítés:http://csillagmag.hu/tudatmag/tiz-tiz-tiszta-viz/
cikkben le van írva az asztrológiai háttér, amire ez a nagyon munkás éjszakám támaszkodott. A Szaturnusz együttállása a Merkúrral a Szűzben számomra nagyon aktivizáló volt, hiszen születési képletemben is pontra együtt áll ez a két bolygó csak nem a Szűzben, hanem a kör túlsó oldalán a Halakban az elveszített ikertestvér, a Másik jeleként. A Szűzben viszont mi is lenne nálam, ha nem a Hold. Így mikrokozmikus rejtekemben jártam a legfájóbb és legrégibb mélységekben és a mulandóság e súlya alól is feltörtek a könnyeim és ezek a szavak. Aztán láttam álmom és ébredésem között két hatalmas madarat, egyiket a másik után, megfeketedett angyallá válva fejjel lefelé lezuhanni az új piramisok és kerek templomok gyönyörű városa, Atlantisz fölött, majd láttam, hogy a bukott angyalokat követve a csodás épületek a mélybe süllyedtek, törmelék temette be őket. Elmúlik minden.)

A Szaturnusz emanációja

Van egy pecsét
a hallgatás fölött
hogy ő meghalt
messzire költözött.
Ez végleges.
Vágy-törvényt az teremt
hogy rettenetes veszteség
a rend.

Az Athéné szülinapi kiállításán mondom a szép megnyitó beszédet

A lényege a Momóból az a részlet, ahol Hora mester megmutatja Momónak a saját idejét... Mert hát, igen, így megyünk naponta a legbelső forráshoz, és áldozzuk az időnket... mondjuk, hogy az alkotásért.
Nézegetve a mellékelt ábrákat, alighanem itt is egyedül vagyok ezzel a lelkesedéssel. Hiába, így sikerültem.
A következő cseppembe kéne is tenni egy kis vasfű esszenciát, hátha valami még menthető...

Galériaséta Pásztón - az Athéné képzőművészeti csoportjának kiállításán.

Misztériumbarlang, Eleuszisz

Egybe tekeredik a kétféle idő, a folyó elveszíti sodrását, és a történet törvényei nem érvényesülnek.

Csillagbuborék védelmez, nem halok meg: szívemben a Nappal és a Holddal figyelek rád. Ne halj meg még!

Az árnyak alól fény-nyomokat, gyöngyöket gyűjtök, míg reménykedni és gyógyulni kezd a Föld, így töltöm meg az Istennő kosarát.

Kezemben van a fáklya.

Spirálok, és pályák várnak a végtelenben, keresem az okot a hét fátyolon át mind a hét irányban.

Lehajlok egy kavicsért, amin felismerhetem az arcodat. Aranyat írok rá, kibontom, ott vagyok: a mag. Erőm virágokat növeszt.

Ezer szó emelkedik benned: válaszok. Nem értem, miért, de elfogadom, hogy pillangók képében maradnak velem.

Fordulni kell.

Mert kettéválik az összefonódott idő, a folyó megmutatja erejét, érvényesülnek a történet törvényei.

Meglátom a létrát. Lendülök. Fényfolyamban mászom fölfelé, szilárdul a tér körülöttem, és érzem, ahogy illeszkedem vissza itt a rendbe.

Most hajnalodik, és füttyög egy madár.

....

****

....

Füttyög egy madár.

A hajnalra függeszkedve térek vissza a profán téridő rendszerébe. Tüskék és szögek köré rendeződöm, melyek kerekeket mozgatnak.

Kerékként mozgok, kerekeket mozgatok én is.

Félelem hegyez.

Ha közel jönnek, töviseimmel védekezem.

Tudatlan és magányos vagyok, mert akadozva járnak a percek, elejük születés, a végük halál.

Igába fogják a fényt.

Kerekeket mozgatnak, kerékként mozognak, kerekek mozgatják őket.

A mulandóságtól való félelem által megmágnesezve súlyosak.

Nincs másom nekem sem, hát az időbe öltözködöm, de észrevétlenül megtisztítok egy kiterjedés nélküli pontot a pillanat közepén. Nem múlik el.

Birtokomat a magra bízom, ami nálam van, de nincs hova elültetni.
Az ürességből a mag alkot kertet. Itt lesz a rejtek.

Csillagkerítés védelmezi.
Kinő a mag, a virág gyógyírré válik, mire szükséged lesz rá.

Már átváltoztam, így láthatlak meg.

Kezdeted születés, a véged is az.

Mégis meg akarsz halni, mert középen fáj: ott, ahol megsebezted magad, amint kiürítettél egy kiterjedés nélküli pontot a végtelen térben, az utak találkozásánál.
Ez a sebed. Sebednek súlya van, de hordozod.

"Hozom, hozom" - mondod, és maradsz, de valóban ezer pillangót cipelsz.
Kehelyben a gyógyír.

Most fordulni kell.

A rejtekre függeszkedve térek vissza a hajnal rendszerébe.

Hallom, ahogy füttyög egy madár.

Akhilleusz-sarok

Nem félek ellenségtől,
munkától,
fájdalomtól
és haláltól
de a tetterő nélküli szeretettől
mentsen meg az Isten!

Ének Dionüszosz viharában

Csak táncoljatok,

gondolatbabák!

Reggel lelkes szél fúj:

itt az Isten!

Rázkódnak álarcok,

hullnak koronák

mutatkozni az Úrnő segítsen!

Szerencsére, még azt is megvárta, míg elővettem a fényképezőgépet, és megfelelő fényviszonyok közé mentünk.

(Igen, egyik kezemen a pillangó, a másikban a fényképezőgép.)

Egy fontos mondat a műalkotás befogadásáról

A néző - mintegy legelésző állat módjára letapogató - szeme számára utak állnak készen a műalkotásban.(Paul Klee)

Egy napra elegendő támasz

AZ IDŐ

láthatatlan függönye

felhúzódott:

ez itt a perc.

most vége van

pereg, pereg....

LEZÁRVA

a mulandóság

vonz

Ez az élet jele.

Mint a magány

ha a lélek tele.

Hiába szárny,

ha nem emel,

sötét a szó, ha

nem felel.

MAJD MEGNYITVA

állsz

ajtóra vársz

de te vagy

az ajtó

nem vagy

mulandó

ha szó vezet.

MEGÚJUL

arcod, mint a fák

ismétled a reggelt,

a delet, s

nem baj, ha megint

este van.

egy napra

elegendő

támasz.

mert

láthatatlan

holdezüst

ölel: lelked

napja bontakozik

benned.

keverőedény

fölös csont.

a szív

elbírhatatlan kehely.

Múltunk Háza - Szurdokpüspöki még egyszer:

Herbst Rudolf fotóművész képei a megnyitóról

Továbbított felhívás

Libuctól

Kedves Barátom!

Egy felhívást közvetítek, amivel magam is egyetértek. Augusztus 8. egy energetikailag nagyon fontos nap 2010-ben. Mi, akik segíteni szeretnénk Földünknek, egy gyógyító meditációra hívunk mindenkit, aki hallja a hívást. 2010. 08. 08. 11. 11.-kor kérlek gondolj segítő, gyógyító szándékkal Földünkre, különösen a Mexikói öbölre, ahol annál is nagyobb a baj, mint ahogy erről a média tudósít. Ha tudod, 8 percen keresztül küldj gyógyító energiákat gondolatban erre a területre, és mindenhová, ahova jónak látod. Mivel nagyon sokan vagyunk, akik egyidőben ezt teszik, a szándékok, az energiák összeadódnak, egymást felerősítik. Ha úgy gondolod, hogy ez nem jelent semmit, akkor is próbáld meg, kérlek! Egy próbát megér! Gondolj csak arra, mennyivel másabb egy zeneszámot otthon egyedül meghallgatni, vagy egy koncerten, többezer emberrel közösségben! Ha úgy érzed, küld tovább Te is a felhívást!

Legyen szép hétvégéd! Köszönettel és szeretettel. Kati

Kisebb és nagyobb csodák

Ilyen volt, ilyen lett...

A Szurdokpüspöki Múltunk Háza életem nagy élményei közé tartozik, ezt a munkát soha nem felejtem el, az biztos: július 27-én reggel adva volt egy 120 négyzetméteres tornaterem beborítva padlásról-pincéből "frissen" kikerült, mindenféle korú és állapotú tárgyakkal, amiből július 30-án délután berendezett kiállítás lett gipszkarton falakkal, a tárgyak az 1930-as évek berendezéséhez összeválogatva, elrendezve, leviaszolva, tokkal vonóval.

Szóval, nagy dolog, hogy homeopatikus mértékben én is hatással voltam az eredményre.

Megnyitó: 2010. augusztus 6-án 18.00 órakor. Cím: Szurdokpüspöki, Szabadság tér 17. (Nógrád megye)