Itt életfa magokat szórtam el a földbe
Most minden kincsemet elhagyom
És távolabb, a végetelenen túl
Új hegyeket növesztek,
Hogy felsértsék az éjszaka testét.

Még egy montázs a dédapámról:
Személye elmosódott a távolodó időben, de ő volt az, aki a mikrokozmikus gömb csillagait is szétszórta volna boldog büszkeséggel, az örök bőség forrásával való kapcsolat tudatában.
Őt vajon hová fújta a világháború szele?