A láng halálára szemedben
Egy könnycsepp vére hull
Fogadd el tőlem egyetlen
Engesztelő áldozatul.


Molnár György dédapám
A tündérvilágba, vagyis, a pillanat világába mentett egy birtokot , talán éppen a számomra. Ezért van, hogy kincset tudok találni minden pillanatban. 26 éves volt, amikor eltűnt az első világháborúban, ezáltal elveszítette feleségét, három gyermekét, köztük akkor 6 hetes nagyapámat.

Sírja nincsen, és nem gyászolták, hiszen eltűnt. Biztosan nagyon hiányzott az itt maradottaknak, megvárni mégsem tudták.
Hiányzott a vagyon is, persze.

Képét azért tettem vizes tükörre, mert így meglátszanak az érte hullatott könnycseppek.

Tükör, víz és gyertya (esetleg még gyűrű) segítségével meg lehet látni a messze lévőket - tartja többfelé a néphagyomány.
Az én tükröm az esőben ázott meg, és szépsége azt mutatja, hogy dédapámnak a pillanat iránti rajongása, bőkezűsége nem egyszerűen az utódokat a biztonságtól megfosztó felelőtlenség volt, hanem egy ősi sejtés arról a hatalmas energiafelszabadító varázslatról, ami például az északnyugati-parti kvakiutloknál "ajándékosztó ünnepség" azaz potlacs formájában maradt fent. (lásd a mesét: Fukar Marok lakomája)
A varázslat hatékonyságát mutatja, hogy jón-rosszon, Trianonon, háborún, 50-es éveken, gulyáskommunizmuson keresztül a család megmaradt, egy kicsit talán még erősödött is.


Idő ajtajának nyitja pillanat
Táruló aranykor
Bőkezű vagy.
Ajándék tőled a lelkem.
Áldj meg, ha a pillanatkapun
Áthozom, s megtartom, amit szereztem.


Szaturnusz a halakban, együttállásban a Merkúrral: egyik olvasata: egy ős, aki mégis fiatal, eltűnt.